Budapest, 2020. (43. évfolyam)
11. szám, november - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - Kilátás mandolinnal
BUDA PEST 20 20 / 11 18 A kép egy műtermi kompozíció: nyers faasztalon pengetős hangszerek, gyümölcsök, korsók és vázák láthatók. Az egyik korsóban a művész két pipája, a másikban ecsetek. A háttérben az asztalra helyezett rajztáblán egy hölgy portrévázlata, valószínűleg a művész felesége. Mindez közvetlenül a műteremablakhoz helyezve. A kép jobb oldalán feltűnik az ablak is, amelyen át kiláthatunk az utcára. Kissé fölülről pillantjuk meg a szemben lévő ház sarokerkélyét, alatta némi zöld lombot és egy darabka hullámzó, kék vízfelületet. „Minden bizonnyal a Dunát látjuk, egy újlipótvárosi bérház legfelső eme letéről – ugyanis Vörös Géza műterme az Újpesti rakpart 6-os számú bérházának tetőtérében volt” – segít megfejteni a helyszínt az árverési katalógus. Párizs hatása A kép 1927 és 1929 között készült, Vörös Géza (1897–1957) 1927-es első párizsi útját követően. Párizsi tartózkodása alatt többek közt Kees van Dongen, Foujita, Matisse és Modigliani műtermét látogatta. „Noha kezdettől fogva szű kebb környezetéből merített témákat, – főleg feleségéről, Annáról és sógornőjéről készült – női portrékat és aktokat, önarcképeket, enteriőröket, csendéleteket, utcaképeket festett, a Párizsban eltöltött idő aztán véglegesen megerősítette törekvéseiben. Nagy példaképe Maurice Utrillo volt, Párizs utcáinak leghitelesebb festője” – írja Vörös művészetéről Muladi Brigitta . „Korai munkáin éppen ezért fedezhető fel az École de Paris festőinek tudatosan alkalmazott könnyed, színes, érzéki stílusa.” A mandolinos csendéleten is. A festmény történetét néhány publikált adattal nagy vonalakban követhetjük: 1937-ben mint díszletkép szerepelt az Úrilány szobát keres című filmben, majd a kilencvenes években a Kieselbach-gyűjteményről szóló albumban került ismét nyilvánosság elé. A Haas Galéria 2004-es Vörös Géza emlékkiállításán is látható volt. Az Újpesti rakpart 6. a Palatinus házak egyike. Az 1911-körül épült bérpalota tetőtéri műtermében feltehetően nem Vörös Géza volt az első, de korábbi művészlakóknak nem találtuk nyomát. 1928 körül, tehát éppen első párizsi útjáról való hazatérte, a mandolinos csendélet festése idején költözhetett ide. Közel húsz évet élt a rakparti lakásban. Festőművész modellt keres Itteni éveinek egyik apró lenyomata egy 1938 januárjában megjelent hirdetés, mely szerint a fenti címen „modellt keres festőművész” . Vörös Géza számos aktot festett, s ezek olykor a műtermi környezetből is sokat megmutatnak. A művész egyik leglátványosabb munkája az 1930-ban készült Akt műteremben című alkotás, amely szintén szerepelt egy 2017-es Kieselbach-árverésen. Ennek a kompozíciónak a háttere – mint a katalógus írja – „a festő műtermét, az Újpesti rakpart 6-os számú bérház tetőtéri lakásának napfénytől ragyogó, osztott üvegablakos szobáját ábrázolja”. Egy régi újsághírből, a Magyar Nemzet 1945. június 14-i számából megtudjuk, hogy ezt a „napfénytől ragyogó” lakást csendéletek és aktok hátterét, Vörös Géza Újpesti rakpart 5. (?) szám alatti műtermét az ostrom alatt bombatalálat érte. A felújítás után feltehetően némileg megváltozott a helyiség karaktere, például a hatalmas ablak, amelynek felső mezői korábban szögben dőltek. Ekkor valószínűleg egészen a tetejéig függőlegesre igazították (vagy a legfelső, dőlő részét elfalazták). A jelenlegi tulajdonos szerint, amikor néhány éve megvette a lakást, abban végig függőleges állású, régi műteremablakot talált. Vörös Géza szerencsésen átvészelte a háború éveit. A német megszállás előtti napokban, 1944 márciusában rendezte élete egyik legjelentősebb kiállítását az Erzsébet körúti Alkotás Művészházban. Néhány nappal utána behívták munkaszolgálatra. Nem tudjuk, hogy a háború után még visszatért-e a rakparti műterembe, de 1950-ben már Basilides Barná t említi e címen a tele fonkönyv. A híres Basilides művészcsalád egyik festő tagját. Basilides Barna (1903–1967) a trianoni országcsonkítás után a Felvidékről fiatalon került Budapestre, és itt iratkozott be (hadi, majd iparművészeti tanulmányok után) a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bosznay István és Rud nay Gyula tanítványa volt, s ahol Sándor bátyja is tanult. Mesterei azonban nem hatottak stílusára, Basilides rendkívül egyénien festett. képes ház Kilátás mandolinnal Több mint kilencven éve készült az a festmény, amelynek nyomán elindultunk egy újlipótvárosi műterembe, hogy megismerjük a művészlakás történetét. A Kieselbach Galéria tavaly őszi árverésén Vörös Géza Műtermi csendélet című festménye árrekordot döntött: az érte folyó licitálás tizennégymillió forintról indulva harmincmillióig emelkedett, ezzel a mandolinos csendélet lett a festő legdrágább munkája. Vörös Géza: Műtermi csendélet Forrás: Kieselbach Galéria
