Budapest, 2020. (43. évfolyam)

3. szám, március - Buza Péter: MÚLTIDŐ - Negyvennyolcas becsület

BUDA PEST 20 20 / 03 44 MÚLTIDŐ Karrier Pesten Az 1902. január 24-ére virradó éjszaka súlyos katasztrófával érte meg a reggelt. Kigyulladt a Concordia Gőzmalom és egész városrészt fenye­getett tűzvésze. Egy malomban mindig fennáll a mindent betöltő lisztpor berobbanásának esélye, elő-előfordult máskor is a várostörténetben ilyen tragikus esemény, de ez volt talán, mindjárt a XX. század elején, a legnagyobb mind közül Budapes­ten. Közelebbről a Ferencvárosban, ahol a főváros balpartján egész negyedet lakott be sok évtize­den át ez az igen fontos iparág. A Concordiát (jelentése: egyetértés) a Deutsch Ignác és Fiai cég, név szerint Hatvany-Deutsch Bernát alapította 1866-ban. Kapacitására nézve a második legnagyobbat a városban. Az üzem mai címe Soroksári út 24. – akkor és alapítása­kor Soroksári út 77. Ez utóbbit rögzíti az 1873. évi budapesti címtár Gregus Ludwig Kassier – azaz pénztáros – lakcímeként. Itt él az akkor még ötta­gú család (1876-ban halt meg Greguss Lajos fele­sége, Wrchovszky Fanny). Az édesapa már az 1880-as évekre a cég igaz­gatóságának jelentős bizalmat feltételező poszt­ján működik: pénztárnokból főpénztárnok lesz. Ezekben az évtizedekben ez a rang, beleértve a könyvelést is, egy-egy vállalkozás legfontosabb gazdasági szereplőjének jár ki. 1901-ben vonult nyugállományba, majd har­minc esztendőn át, 74 éves koráig végezte itt, köztiszteletet kivívva, erősen kockázatos mun­káját. 1902 januárjában, a tűzvész idején, legidő­sebb fiánál, Imrénél, a főgimnáziumi tanárnál, festőművésznél, a Baross utcában lakik. Velük tart tovább, a Tavaszmező utcába (1906 körül), onnan néhány év múlva a Koszorú utcába, hogy végül 1911-ben leányának, a rajztanár-iparművész Greguss Gizellának akkor épült emeletes villájába költözzön, a Tarcali utca 12. szám alá. (Gizi máso­dik asszonyneve özvegy Mirkovszky Gézáné volt – az első Horvát Árpádné . Ifjabb Horváth Árpád, Szendrey Júlia fia volt a férje, annak öngyilkossá ­gáig.) A tűzvész nyomán szinte minden elpusztult, csak a kormos falak maradtak, de néhány év után újra működik a Concordia. Pénzügyeihez azonban nincs köze már Gregussnak. Ami a vállalat további sorsát illeti, 1939-ben a Hatvany-Deutsch család kiszáll a csőd közelébe került üzletből, gépeit is eladták, külföldön, de gabonaraktárként tovább él mégis a cég maradéka, egészen az államosítá­sig. Ma a malomipar múzeuma. A honvédegyletek főpénztárosa Főszereplőnknek visszavonulása után is tevé­kenysége centrumában maradtak a pénzügyek. 1902-től 1911-ig megválasztott tisztviselője, pénztárnoka volt az 1868-ban alakult Orszá­gos Központi Honvéd Választmánynak, majd az ország legkülönbözőbb településein működő honvédegyletek szövetségének, főhivatalának. Az első ilyen formációt – segélyezés, megem­lékezések szervezése, közcélú gyűjtések a feladata – még 1861-ben alapították Pesten, félig inkog­nitóban, a Vadászkürt szállóban. Pénztárosa a pesti gépgyáros, Vidáts János volt, aki majd 1873-ban belvárosi házának gangjáról veti le magát az udvar mélyére. Utolérte bankvállalkozását is a „bécsi krach”. Hamar leleplezte a mozgalmat a titkosrend­őrség, a szoros megfigyelés alatt el is sorvadt az egylet aktivitása, be se kellett tiltani, hogy meg­szűnjön életjeleket adni. De aztán a kiegyezés után, 1867–68-ban újjáalakult a buda-pesti és még vagy kilencven további honvédegylet szer­te az országban, össztagságuk ötvenezerre rúg. Legtöbben a fővárosi obsitosok vannak, az Irányi utcai központot elvileg vagy ötezer egykori hon­véd keresheti fel ügyes-bajos egzisztenciális prob­lémáival, (néha politikai) javaslataival. Greguss természetesen tagja a budapesti egyletnek, amely időközben megvalósítja nagy tervét: menház épül Pesten azoknak a bajtársak­nak, akik nyomorogva, öregen, árván várják az idők múlását. 1872-ben költöztek be az első lakók. Száz rászoruló elhelyezésére és ellátására tették alkalmassá az épületet, de hamarosan százötven­re kellett bővíteni a kapacitást, a házat is megna­gyobbítva. Akkor azonban már állami kezelésben működött az intézmény. 1893-ban magát a moz­galmat is „államosítják”, ami ellen egyébként, Greguss Lajos, a Concordia főpénztárosa felnőtt gyermekeivel (1880 körül)

Next

/
Oldalképek
Tartalom