Budapest, 2020. (43. évfolyam)
3. szám, március - Buza Péter: MÚLTIDŐ - Negyvennyolcas becsület
555 úgy, hogy bármi nyoma maradt volna, egyetlen érintett sem tiltakozott. Vélhetően örömmel fogadták a szövetség tisztségviselői, hogy évente 70 ezer forinttal a kormány fedezi a kiadásaikat, amihez szerencsére némi adomány is került, hogy a büdzsé ne soványodjon életképtelenné. Ennek a pénznek az elköltésére és kezelésére vállalkozott, majd egy évtizednyi időn át Greguss, becsületesen vezetve a kiadások-bevételek főkönyvét, adminisztrálva a bevételeket és kifizetéseket. A Soroksári út 114. szám alatti Honvédmenház működésének ez volt az utolsó korszaka. A világháború végéig tartott ez a periódus, a hivatalos honvédség és a honvédegyletek közös szociális gondozó otthonaként ismerik akkor már, utolsó negyvennyolcas lakója 1928-ban halt meg. Magát az épületet 1944–45-ben bombatalálat érte, hamarosan lebontották. A Concordia és a honvédegyletek egykori főpénztárnokát 88 évesen kísérték utolsó útjára 1914. december 31-én, a Kerepesi úti temetőben. Valószínűleg csak a legközelebbi rokonai. Akiknek száma akkorra tragikusan megfogyatkozott. Imre, a legidősebb, a festőművész fiú 1910-ben halt meg Budapesten. 1908-ban, a Zayugróccal közel-szomszédos Nagyszombat katonai elmegyógyintézetében a másik, a rajztanár fia, a zseniális grafikus, György is örökre távozott sorsa börtönéből. Csak özvegy Mirkovszky Gézáné, Gizi és az ő leánya, Mirkovszky Mária dobtak egy-egy szál virágot a koporsójára, megsiratva Klapka tüzér főhadnagyát, az öregembert, aki addig élő kapocsként kötötte össze őket örökre elvesztett családi múltjukkal. Elbúcsúztak posztógyártól, botgyártól, a gróftól, a forradalom emlékeitől. A magyar történelemnek addigra már három generáció kulisszái mögé foszlott valóságától. Greguss Lajostól, nagy idők elfelejtett hétköznapi hősétől. Ég a Concordia. Richter Aurél festménye Greguss Lajos és unkája, Mirkovszky Mária 1848-as honvédek menháza a Soroksári úton. Cserna Károly tusrajza forrás: Festői Ferencváros
