Budapest, 2020. (43. évfolyam)
3. szám, március - Buza Péter: MÚLTIDŐ - Negyvennyolcas becsület
szöveg: BUZA PÉTER 33 Sok (tízről tudunk) gyermeke született a párnak. Valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy Lajost, akit, bár elkezdi tanulmányait a nagyszombati királyi egyetem orvosi karán, nem tudják taníttatni. Hivatalnoknak szegődik a szomszédos Zayugrócon (Uhrovec) a posztógyárba. A település a Zay grófok uradalmi központja, státusa (a XVI. századtól mezőváros) kiemeli felvidéki birodalmuk más községeinek sorából. Húsz falu és határa tartozott a birtokukhoz. A település nevének „ugr” eleme egyébként arra utal, hogy itt valamikor jellemzően magyarok laktak: a szláv nyelvekben „ugr” népünk nevének szótöve. Gróf Zay Károly alapította a gyárat, kifejezet ten egyenruhákra specializálva. (Itt készült volna Lajos atillája? Lehet.) Ez volt messze térség legnagyobb üzeme ebben az iparágban. A modern magyar források két embert említenek, mint akiknek története e helyhez kapcsolódik. Itt született Alexander Dubcek és itt tanult a Zay-grófok ösztöndíjával művészetet Fadrusz János felszabadult lakatossegéd, a kolozsvári híres Mátyás-szobor későbbi alkotója. Jeles gyáralapító a magyar ipar pártolása jegyében Károly gróf. Szabadelvű nézetei miatt néhány évvel később egy életre szakít addigi példaképével, Széchényi Ferenc cel, de egészen 1871-ben bekövetkezett haláláig – akárcsak a fia, Albert – megtesz mindent azért, hogy az ország gazdasága modern fordulatot vehessen. Erről a fiúról, ebben a vonatkozásban sokat és dicsérőleg ír Gelléri Mór A magyar ipar úttörői című opuszában – de nem a posztógyár, hanem az 1870-ben ugyancsak Zayugrócon felépült grófi sétabot üzem megszületésével összefüggésben: „A botgyár eszméje azáltal támadt benne, hogy külföldi botgyárak itt állandó ügynököket tartottak, kik e vidékről szállították a szükséges botmennyiséget”. Talpszeget is gyártottak és készítettek „különféle fadíszműárukat is, melyek szintén jó kelettel bírtak. Ezeken kívül a gróf áldozatkészsége tette a volt pozsonyi házi-ipartterjesztő egyesületnek lehetővé, hogy 1876-ban Zay-Ugróczon egy műfaragó tanműhelyt állíthatott.” (Utóbbi faragványai számos kiállításon nyertek elismerést, nyolc növendékét fizette a gróf, így került ide Fadrusz is.) A sétabot (sétapálcától a fokosig, díszes kampósbottól az esernyőig) napjainkban elhanyagolt műfaja a műtárgypiacnak. Hiába kerestem a Falk Miksa utcában, egyetlen üzletben sem találtam Zayugrócon gyártott darabot. Pedig nyilvánvalóan sok tízezer készült ezekből a XIX. században. Hatszáz munkásával (1904. évi adat) a legnagyobb volt a maga műfajában. Az üzlet évtizedekig jól ment, nélkülözhetetlen, divatos öltözékkiegészítőkről van szó, a kevésbé díszes változatok pedig, a fáról metszett fütykös örököseként, fontos szerepet játszottak az önvédelemben. Az 1870-es évek elején fordulat következik a posztógyár sorsában. A nemzetközi nagy gazdasági válság (a „bécsi krach”) viszi csődbe. Akkorra már igazgatója az üzemnek Greguss Lajos. Üveggyártásra rendezkedik át a gróf, és a Greguss család – Lajos, a felesége, Wrchovszky Fanny (1856-ban vette nőül) meg Zayugrócon született gyermekeik, Imre, György és Gizella – Pestre költö zik. Mindhárom gyerek tehetséges rajzoló, ketten művészkarrier várományosai. Csábító gondolat feltételezni, hogy a két fiú és a kislány, haza-hazalátogatva, Zay Albert iskolájától kapott támogatást a későbbi pályáján oly hasznosnak bizonyuló készségek elsajátításához. Ezt persze semmi sem bizonyítja. Imre, tanult festőművészként, egyike lesz a szabadságharc jelenetei legismertebb alkotóinak – nem kérdés, édesapja ihletője és hitelesítő bírálója lehetett olajképeinek. Modellként használhatta az övet és az atillát meg a kardot – az ő özvegye volt, aki ezeket a relikviákat a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Lajos, a posztógyár kezdő hivatalnoka közelről ismerte a honvédsereg csatatereit. 1848 októberében Pesten csapott a toborzó őrmester tenyerébe (nem tudok magyarázatot arra, mit keresett a városban akkor), és decemberben a tüzérség egyik tűzmesterévé rangosítják a VII., a Feldunai Hadtest 12 fontos ütegénél. Móga János , aztán Görgei Artúr a legfőbb parancsnoka. A harcok utolsó szakaszában a VIII., a Komáromi Hadtest katonája, Klapka György a fővezére. Tüzér főhad nagyként teszi le Világosnál a fegyvert. Megúsz sza a felelősségrevonást. Még csak az osztrák seregbe se sorozzák be – az erre való alkalmatlanságáról kiállított okmány az egyetlen dokumentum (bármi), amit a Hadtörténeti Múzeum vele kapcsolatban őriz. Bem és Petőfi. Greguss Imre festménye
