Budapest, 2020. (43. évfolyam)
2. szám, február - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Rend a lelke
BUDA PEST 20 20 / 02 18 Reptereken, kórházakban, iskolákban, irodaházakban, múzeumokban, bankokban, plázákban, szállodákban, ipari parkokban, fesztiválokon, vállalati telephelyeken, kaszinóban, atomerőműben és hipermarketben – mindenütt megtalálhatók. Ügyelnek a rendre és védenek bennünket. Főleg egymástól... Az élő erő elvegyül Hajdan portások, rendészek, gondnokok töltötték be ezeket a posztokat, és a biztosítás egyenlő volt a biztonsággal. Ám ahogy a rendszerváltással gyarapodtak a vagyonok, szélsebesen bővült a pénzforgalom, mind izgatóbb lett az halomban kirakott, értékes vagy akár filléres árucikkek csábereje, érkeztek a tehetős külföldi turisták, teltek meg hirtelen az irodák méregdrága masinákkal, úgy jöttek rá az üzemeltetők-tulajdonosok, hogy megéri biztonsági őröket foglalkoztatni. Ami meglehetősen laikus általános megfogalmazás, hiszen más a vagyonőr, a személyi őr, vagy a fegyveres biztonsági őr feladata és jogosultsága. Miközben ők összefoglalva nem mások, mint élőerők. Ez egy létező szakszó, bármilyen furcsa is. Van, ahol feltűnő a jelenlétük, mert erre van szükség, másutt észrevétlenül beleolvadnak, mondjuk egy szállodahall forgatagába, hogy elvegyüljenek a vendégek között. Sok ezren piti csokitolvajokra meg körömlakkot, alsóneműt zsebbe süllyesztő lánykákra vadásznak, mert ezzel bízták meg őket. Akad köztük, aki leméri az almát meg a paprikát is, lévén nem működik az árazó mérleg a kis boltban, sőt, köszön a törzsvevőnek – az eladók helyett – és az utcán fogadja az áruszállítókat, bár ez szabálytalan, de nagy a munkaerőhiány. A plázákban sétáló őröktől a vevők elvárják, hogy tudják, melyik boltban kapható párnaciha vagy műszempilla, és hogy mikor zár a kozmetikai szalon. Az egyik budai hagyományos kis közértbe gyakran betérek, mert itt rövidebb idő alatt végzek a vásárlással, mint egy böhömnagy hiperben. A biztonsági őr már messziről üdvözöl, tudatja, hogy jött lilahagyma, merthogy a múltkor azt kerestem. (Igaz, bratyizni a vevőkkel – elvben – ugyancsak tilos). Csakhogy szóba elegyedjünk, míg leméri a zöldségeket, megkérdezem tőle, milyen itt a kollektíva. (Korából fakadóan az úr még tudja, ez a szó mit jelent.) Kollektíva? Az én vagyok – jegyzi meg, a fejét ingatva, maliciózusan. Kinek enyves a keze? A hipermarketekben alkalmazott őrök nem ritkán életet is mentenek: az egyik security cég honlapján olvasom, hogy a kasszánál összeesett idős urat mesterséges lélegeztetésben részesítette a vagyonőr, aki magához is tért, mire kijött a mentő. A hazai üzletekben az önkiszolgáló rendszer bevezetésével jelentek meg a biztonsági őrök, már nem fedve, beépítve, hanem egyenruhában. Először persze csak félig-meddig szolgálhattuk ki magunkat, a pultos eladók ugyanúgy lesték a vevőt, mint a később felvett figyelő emberek. Aztán később már – főleg a plázaőrület elterjedésével – mindenütt igénybe vették a biztonsági szolgálatokat. Rend a lelke Az örző-védő szolgálatok és a város MÁS KOR – MÁSKÉNT
