Budapest, 2020. (43. évfolyam)
2. szám, február - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Rend a lelke
szöveg: ELEK LENKE 19 Állítólag nem az okoz leginkább gondot, hogy elkapják a bolti szarkát, hanem – mert ilyen is előfordul – ha a kollegák keze enyves. Ekkor ugyanis el kell dönteni, hogy ott akar-e maradni – ami fontos lenne, mert mondjuk, a munkahelye közel van a lakásához – vagy elmegy máshová, másokat figyelni. Ez főleg kisebb üzletek, települések esetén dilemma. Ma tele az internet biztonsági őröket kereső hirdetésekkel. Van, ahol az alapfokú nyelvtudást is értékelik, például az egyik V. kerületi, ötcsillagos budapesti szállodában, ahol naponta háromszor étkezhetnek, és ahol az ország egyik legjobb séfje főz rájuk, valamint munkaruhájukat is kitisztítják a helyi laundryban. Itt elengedhetetlen az elegancia, a jó állóképesség és a nem lankadó figyelem. Tudni kell, hogy ki ül be feltűnően gyakran a bárba egy kávéra, – talán azért, hogy terítsen némi kábítószert, vagy ajánljon gyors menetekre könnyű hölgyikéket. Kaszinókban csak pár óráig izgalmas tartózkodni – főleg, ha a szűz kéznek szerencséje van – de ott dolgozni, nap, mint nap, unalmas és fárasztó – árulta el egy ottani őr ismerősöm. A gyakran túl nagy nyereményhez jutót kell leginkább figyelni, nála eleve feltételezve van a csalás, egy ilyen üzemben ugyanis csak a kaszinó, illetve annak tulajdonosa nyerhet folyamatosan és sokat. Így van a rendszer kitalálva ... Alvilág, maffia? Kórházakban a portások mellett ma már tényleg szükség van a biztonságiakra – megesett, hogy fejbe vágta valaki az egyszem ügyeletes orvost, csak mert sokáig kellett sorban ülnie, jól jön tehát az erős kéz. De azt sem árt figyelni, ki melyik kórterembe surran be. Ez 50 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. A biztonsági őrök – maradjunk ennél a fogalomnál – több szakszervezetet is alapítottak már, sőt, megalakult a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetsége is. Ahogy rákattintok eme érdekvédelmi szervezetek honlapjára és Facebook oldalára, eléggé elszomorító az általános kép. Ami a tartalmat illeti, szinte csak panaszkodnak az e területen dolgozók, ami pedig a külalakot – nos, elkelne egy profi rendszergazda és korrektor is. Meglepő módon, olykor az alapvető jogok és teendők sincsenek egyértelműsítve. „Kérdéses, hogy a vagyonőr polgári foglalkozást végző civil állampolgárként milyen jogon venné el a szabálysértési, vagy bűnelkövetőtől (a közbiztonságra különösen veszélyes eszközöket leszámítva) a különböző tárgyakat, amikor ezeket csak a hatóságot képviselő hivatalos személynek van joga elvenni és lefoglalni. A vagyonőr legfeljebb a támadásra alkalmas eszközöket veheti el az elkövetőtől, ha annak támadásától egyértelműen tartani kell, de más egyéb tárgyat nem vehet el, csak a rendőr.” – Megjegyzendő, hogy a legtöbb vagyonvédelmi munkavállaló nem kockáztatná az életét és a testi épségét a jellemzően alacsony órabérekért. „Magyarországon kőkemény vadkapitalizmus van, a vagyonvédelemben maffiózó kapitalizmus. Eléggé alvilági módszerekkel üzemeltetik a vagyonvédelmi cégeket. Az a lényeg, hogy a tulajdonosi kör jól megszedje magát. A vállalkozásokat eleve bedőlésre hozzák létre, semmilyen közterhet nem fizetnek be az állami költségvetésbe és kb. 6 havonta megszüntetik a cégeket és újabbakat kreálnak.” - nyilatkozta nemrég a HR portálon Nádas Mihály , a szö vetség elnöke. Kemény, általánosító szavak. Sajnos, hiába a sokirányú érdekvédelmi szervezet, kevés a szakszervezeti tag, ennek egyik oka, hogy sok embert feketén foglalkoztatnak, olykor részmunkaidőben, teljesen kiszolgáltatva. A szakszervezeti honlapokon számosan fakadnak ki amiatt, hogy sok helyütt alacsony az órabér, nem biztosítják a pihenőidőt, a védőitalt, a túlórapénzt, a fizetett szabadságot. Kulcs a lábtörlő alatt A biztonsággal foglalkozó cégek jelentős része több lábon áll, kamerák telepítésével, ingatlan fenntartással és takarítással is foglalkoznak. Mi ennek az oka? – kérdeztem Sir galijev Milántól, a Budapest Biztonsági Szol gálat Kft. igazgatójától – Gondoljon egy asztalra. Ennek az asztalnak is négy lába van, melyek a következők: „élőerős” munkatársak Bűn és élet A városi hétköznapok legveszélyesebb munkahelyei ma nem a bankok, hanem a trafikok, de ezt előre megjósolta mindenki, hiszen szándékosan nincs kirakat, kívülről nem lehet belátni, könnyű kifigyelni, mikor nem tartózkodik bent vásárló. A dohányboltokban többnyire hölgyek dolgoznak, egy szál magukban – nincs is ennél könnyebb módja a pénzszerzésnek, kamera ide vagy oda. Ezek az üzlethelyiségek olyan kicsik, hogy sok helyütt nem férne el plusz egy biztonsági őr, gyakoriak is a rablások. Ugyanez a helyzet az egyszemélyes kis falusi kocsmáknál és boltocskáknál, ahol pár ezer forintért mindent kockáztatnak a rablók. Ami a bankokat illeti, az idő nem e szakmának dolgozik, már ami a munkahelyek számát illeti: Nyugat-Európában egyre kisebb a készpénzforgalom, a fiókok száma csökken, az emberek online utalnak, és kártyával vagy mobillal vásárolnak. Ez lesz a jövő nálunk is. Abban, hogy egy trafik kirablását vagy egy bolti lopást sokan nem is tartanak ma már komoly bűncselekménynek, belejátszik a szinte semmi büntetés, de az a társadalmi összkép is, ahol milliárdok jutnak kapcsolati tőke révén kiválasztott emberek zsebébe, és ahol némelyek a többmilliós sikkasztásokat is megússzák, mert éppen jókor, jó helyen voltak. Mások - havi 5-6 milliót kereső felső vezetők - magánszemélyek megtakarított pénzét kótyavetyélik el, mindenféle látható következmény nélkül, netán milliárdos felelős beruházásokról döntenek – felelőtlenül. Márpedig ilyen társadalmi közegben a piti tolvajok egyszerűen nem tartják magukat bűnösnek. Pláne, ha a sorozatos bankrablóról „közönségfilm” készül, akit utána celebként meghívnak valóságshowkba, meg csevegős reggeli műsorokba, ahol dedikálja a frissen megjelent könyvét...
