Budapest, 2020. (43. évfolyam)
2. szám, február - Horváth Júlia Borbála: HAJNALODÓ - Kicsiben a nagybani
alatt körömkefével lesúrolod, zöldségszeletelővel felaprítod, só-bors-fokhagyma-olíva és kezdődhet a tánc a százkilencven fokos sütőben. Imádni fogja a közönség! Meggyőző érv ellen nincs apelláta, márpedig a házilag összetákolt utánfutóba hat zsák krumpli nem sok, annyi se férne már. „Nem baj, most kifizeti, és eljön érte, amikor tud!” Visszatérő vevőknek bizalmi bónusz jár, józan határidővel lehetséges a raktárban hagyni a megvásárolt terméket. Ha esetleg kiderülne, hogy nem úgy sikerült a csicsós buli, ahogyan tervezték, akkor is visszavárják; esélyes ugyanis egy kiwano- vagy egy pitayacenter létrehozása. Előbbi tüskés narancsra hasonlít, amelynek belsejéből riadt uborkaszemek bámulnak kifelé; utóbbi kifordított, kivimagokkal díszített, ciklámenszín héjú, éretlen dinnyére. Egyebekről nem is beszélve, léteznek ugyanis olyan gyümölcsként számontartott valamik, amelyeknek húsz-hatvanezerbe kerül kilója. Tán nem is a Földről származnak... Az eladó révetegen az égre tekint. Holdi parcellákról, vénuszi dombokról ábrándozik, végül szaturnuszi rejtelmességgel megint csak hallszöveg: HORVÁTH JÚLIA BORBÁLA FOTÓ: RIC KICSIBEN A NAGYBANI Idefelé még sima ügynek tűnt. Magabiztosan tekeredett az út Nagykőrös felé, rohantak a kilométerek a fényes-jeges aszfalt mentén. Lélek sem mutatkozott az utcán; a szerencsésebb alvók akkor kanyarodtak az utolsó REM-fázisba. Mielőtt kifutott volna a lehetőség Budapest határából, parancsszó hangzott: „Fordul-jon bal-ra!” Ezúttal Jóestétkívá nok Csilla irányította az eseményeket és a GPS-t. Zöld, sárga, türkiz vonalkák szőtték át a képernyőt, néhol egy-egy dagadt paca jelezte, hogy előző napról még fennáll az útterelés, a lila kockák az üres parkolóhelyeket jelezték, a bordó rovátkák a Celsius-fokokat. Egyikből sok volt, a másikból meg kevés, de elterelődött a figyelem, mert a fényigény teljesülni látszott. A Budapesti Nagybani Piac kerítését ledrózsafüzér díszíti, keresztben néhány karácsonyról visszamaradt fenyőfapojáca, mutatván, hogy kezdődik a mutatvány: bevásárlás hajnalra. Ami nem teljesen azonos azzal, hogy hajnalban, mert az árunak virradatra a nagyközönség kezéhez illik jutnia. A nagybani délután hatkor nyit, de éjféltájban kezdődik az igazi nyüzsgés, a terítési akció azután indul. Igazi kis város rejlik odabent, a kapuépítmény Nevicke tornyos portálját és az odavezető vámállomást idézi, odabent pedig mintha a Csepel Művek megelevenedett csapásain járnánk. Két oldalt mellékutcák keresztezik a fősodort, szigorú KRESZ-szabályok, csarnokok, házikók, pultok, a kiéhezett sültkolbász-rajongóknak egy bisztró, valamint az újonnan épülő »B« szektor befedésének munkálatai keretezik az érdeklődést. A háromtonnás teherautótól a kibelezett Suzuki Swiftig mindenféle egyed képes megfelelő mennyiségű élelmet magába fogadni; cél a jól járás, vagyis a beszerzői ár. Egészséges piaci alkudozásról a szabad verseny korában lehetetlen beszélni, illetve manapság egyéni árajánlatról beszélhetünk. Másfél mázsa csicsókát vinnék. Vélemény lehet, de csak bévül, a vásárló kíván, az árus teljesít, végül magától megoldódik a rejtély: Csicsókabárt nyitottunk a minap. Folyóvíz KICSATTAN A RETEK, IZMOS A SPÁRGA, UBORKASZEMŰ A TÜSKÉS NARANCS 33
