Budapest, 2020. (43. évfolyam)

11. szám, november - Tóth Vilmos: ÉRTÉKMENTÉS - Strobl Alajos síremlékművészete

a családi temetkezőhelyek klasszikus példá­ja, a firenzei Medici-sírbolt szolgált. Az ifjú herceget a síremlék a középkori szobrászatra jellemző módon, fekvő helyzetben és felrava­talozva jeleníti meg. A báró Kochmeister Frigyesné emlékét őrző, különleges szépségű márvány domborművet 1897-ben avatták fel, és eredetileg a Kere­pesi úti temető falsírboltjainak egyike felett állt. Később ide temették az elhunyt hölgy férjét, az Áru- és Értéktőzsde, valamint a Kereskedelmi és Iparkamara egykori elnökét is. Néhány évtized múlva azonban az „örök nyugalom” fogalma átértékelődött: 1953-ban a bal oldali fal mellett közel kétszáz sírboltot felszámoltak, környéküket fallal választották le a temetőről, s helyükre a szomszédos gyár egy új részlege került. Bár a sírboltok több­ségét egykor a temető fennállásáig megvál­tották, mindenkit áttemettek innen, néhány neves személyt a sírkerten belül, a többséget pedig a Rákoskeresztúri temetőbe. Utóbbiak között volt a Kochmeister házaspár is, sírju­kon azonban ma már egyszerű obeliszk áll. Az eredeti Kochmeister-dombormű a Kerepe­si úti temetőben maradt, s Budapest második főpolgármestere, Márkus József sírjára került, akinek eredeti síremléke szintén a főváros második világháborús ostroma során semmi­sült meg. A Reiner Zsigmond régész és műgyűjtő sírján 1910-ben helyet kapott dombormű kisebb léptékű, de nagyon szép alkotás. Rész­letei, akárcsak a Kochmeister-síremléknél, a márványnak nem kedvező időjárás és a szak­szerűtlen felújítások miatt ma már alig lát­hatóak. 1903-ban avatták fel a Kozma utcai izraelita temetőben a Brüll család szintén Gerster Kálmán tervei alapján épült mauzó­leumát, melyhez Strobl oroszlánszobrokat mintázott. Strobl legjelentősebb temetői munkája, egyben az egész műfaj kimagasló alkotása Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter és kép ­viselőházi elnök 1908-ra elkészült síremlé­ke, pontosabban annak allegorikus része, a törvénykönyvet tartó, erőtől duzzadó, tátrai gránitból faragott oroszlánszobor, a szobrász szimbolikus önarcképe, munkásságának büsz­keséget és méltóságot árasztó összegzése. Már az anyagválasztás is felér egy önvallomással, hiszen Strobl Alajos szülőföldje a Tátra vidéke, közelebbről Liptóújvár Őrtűz nevű része volt. Fia, Stróbl Mihály visszaemlékezése szerint ez volt az egyik legkedvesebb szobra, a művészről szóló emlékirat sem véletlenül kapta A gránit­oroszlán címet: „A tátrai és általában az őskő ­zet csiszolata nagyon sokáig tükörsima marad, esős, kormos és piszkos lesz, de lemosva újból a régi fényében ragyog. Talán a legtartósabb és legkomolyabb szobor-anyag, de igen nehéz megmunkálni. (...) Apám, a fenyők és a gránit szerelmese Őrtűzzel szemben délnek találta meg a megfelelő kőzetet.” Portrészobrok Strobl Alajos maradandót alkotott arc­képszobrászként is, különösen azokkal a munkáival, amelyek családtagjait vagy művésztársait örökítik meg. Legtöbbre értékelt műve, az Anyánk is portrészobor, és műtermi hagyatékának portréi alapoz­ták meg a szegedi Dóm tér emlékcsarno­kát. Temetői alkotásainak többsége, a műfaj törvényszerűségeinek megfelelően, arckép. Kiemelkedik közülük a Zichy Mihály sírján 1916-ban felavatott, virtuóz módon megfor­mált, lendületes portré, melynek talapzatát szintén Gerster Kálmán tervezte. Másodpél­dánya a Szegednek adományozott szobrok egyikeként ma a Dóm tér árkádjai alatt látha­tó. Szintén kiváló alkotás Kelety Gusztáv fes ­tőművésznek, a Mintarajziskola és a Műcsar­nok igazgatójának 1917-ben leleplezett félalakos domborműve. Ybl Miklós síremléke még halála évében, 1891-ben elkészült, a sírkövet Fort Sándor tervezte, a dombormű pedig Strobl alkotá­sa. Portrészobor került Szilágyi Dezső sír­kövére – ez érthető módon háttérbe szorul a gránitoroszlán mögött –, Malosik Antal nagykereskedő 1908 körül elkészült mauzó­leumába, valamint, már a szobrász halá­la után, báró Eötvös Loránd sírjára. Egyes adatok szerint az 1895-ben meghalt Vögerl Ignác szobrász síremléke is Strobl műve. Azonosítását megnehezíti, hogy temetői munkáinak többségéhez hasonlóan ezen sincs szignó. Az említett síremlék-portrék mindegyike a Kerepesi úti temetőben áll, és ott van Strobl Alajos saját síremléke is. Eredeti, a második világháborúban megsemmisült sírköve Gers ­ter Kálmán alkotása volt, szintén tátrai grá ­nitból. Mai síremlékét évtizedekkel később állították fel, azon fiatalkori önarckép-dom­borművének (1875) másolata kapott helyet, és az általa többször megörökített Arany János sorai, a Vágy című költemény részlete: „Földi ember kevéssel beéri, / ha vágyait keve­sebbre méri.” BUD A PEST 20 20 / 11 4Értékmentés Zichy Mihály síremléke Ybl Miklós síremléke Strobl önarcképe saját síremlékén

Next

/
Oldalképek
Tartalom