Budapest, 2020. (43. évfolyam)
9. szám, szeptember - Bolla Zoltán: VÁROSNÉZŐ - Amerika Budapesten
21 be Philadelphia (Frank Furness ) és Chicago (Richardson és Sullivan) vitt egyedi esztétikát 1870 és 1900 között. Richardson már karrierje elején sikert aratott 1872–1877 között Bostonban felépített Trinity Church-ével (Szentháromság templom), melynek egyedi tömege, hol durván, hol finoman megmunkált változatos színű kövei későbbi munkáinál védjegyévé váltak. Innentől kezdve sorba kapta a megrendeléseket. A század végén a templomot a nagyközönség megszavazta a korszak legszebb amerikai épületének. Richardson tervezett megyeházát, bíróságot, börtönt, akkoriban népszerű köz- és magánkönyvtárakat és vasútállomásokat is. Richardson nemcsak az amerikai városi házak építészetében hozott újszerűt, hanem a családi ház építészetet is megújította. Az általa kifejlesztett zsindelyes stílus angol későközépkori és telepes formákon alapult, az összetett épülettömegek az 1880-as években az akkor legmodernebbnek tartott angol arts & crafts családi házaknál is merészebb formákat mutattak. Richardson már életében szakmailag elismert, százszámra utánzott építésszé vált hazájában. Az 1870-es, 1880-as években a chicagói ingatlanépítési láz Richardsonnak rengeteg megrendelést hozott, elindította a városban a felfelé terjeszkedést, a tűzbiztos acélvázas felhőkarcoló-építészetet. Mikor 1885-ben Párizsba látogatott, hajdani európai évfolyamtársai elképedtek, hogy Richardson az óvilághoz képest mennyire stílus-függetlenül tervezhetett. Az Egyesült Államok 1893-as chicagói világkiállításán az európai látogatók élőben is megcsodálhatták gazdasági ambícióit az erőtől és önbizalomtól növekvő fiatal országnak, amely öt évvel később már gyarmatosító nagybirodalomként jelentkezett a világtörténelem színpadán. Richardson legeredetibb követője a Párizsban is tanult Louis Sullivan volt, aki a chicagói Auditorium (hangversenyterem és operaház, 1886–1889) tervezőjeként a romantikus tömeget Richardsonhoz képest jóval leegyszerűsítette. Ugyan nem Louis Sullivan találta fel az acélvázas felhőkarcolót, de ő adott neki egyedi esztétikát az 1890-as években. Szintén Sullivan tervezte a világkiállítás leghíresebb építményét, az orientalizáló közlekedési pavilont (Golden door). 1900 után a felhőkarcoló-építészet fejlődése New Yorkba tevődött át a kiszámítható késő-historizmus stílusában, míg a magánház-építészetet Sullivan tanítványa, Frank Lloyd Wright újította meg elhíresült chicagói kertvárosi préri-házaival. A vasbetonvázas detroiti gyárak szerkezeti tanulságait 1910 után a Bauhaust alapító Walter Gropius használta fel Németországban. A mindössze 47 évesen, szellemi ereje teljében elhunyt Richardson utolsó megbízásait munkatársai fejezték be. Az építész életművét az 1880-as évek első felében Európában elsőként angol és francia szaklapok mutatták be, ezeket német és skandináv publikációk követték az évtized második felében. Az 1890-es években Angliában, Svédországban, Skóciában, Franciaországban, Németországban, Finnországban, Hollandiában és Norvégiában a helyi jelentős építészek kezdték „visszaeurópaizálni” ezt a sosem volt amerikai „középkori” és zsindelyes építészetet. Ezek az államok a saját történelmi múltjukat látták viszont az amerikai mintákban, és tették magukévá középkori hagyományaikhoz illesztve. szöveg ÉS FOTÓ : BOLLA ZOLTÁN Forrás: A. D. White Architectural Photographs, Cornell University Library Richardson: Harvard Law School (jogi iskola), Austin Hall (rendezvényház), részlet, 1890 körüli fénykép Munkácsy Mihály utca 22. Építész: Kovács Frigyes, 1902.
