Budapest, 2020. (43. évfolyam)
9. szám, szeptember - Bolla Zoltán: VÁROSNÉZŐ - Amerika Budapesten
BUDA PEST 20 20 / 09 22 A magyar építészettörténet-írásban közismert, hogy Richardson hatása először az 1900-as párizsi világkiállítás finn pavilonjának közvetítésével – német folyóiratok és személyes finn barátságok révén – érkezett meg 1907 körül Kós Károly és a Fiata lok építészetébe, akik magukénak érezték ezen modernizált középkori építészetet, és egy sajátos nemzeti stílust igyekeztek erre alapozni. De a most felfedezett új adatok árnyalják a képet. Richardsonról 1886-ban, halála évében írt először a Gazdasági Mérnök – német folyóiratcikkek átvételével –, aztán az 1890-es években más magyar szakfolyóiratok is foglalkoztak az 1893-as chicagói világkiállítással és a helyi felhőkarcoló-építészettel. A magyar állam ezen a világkiállításon nem vett részt – mert nem volt jelentős külkereskedelme az Egyesült Államokkal –, csak olyan magáncégek mutatkoztak be, mint a Herendi Porcelánmanufaktúra vagy a Ganz-gyár. Bobula János (1844–1903) építész, lapszerkesztő és politikus fia, ifj. Bobula János (1871–1922) 1893-as műegyetemi vizsgája után hosszú tanulmányutat tett Észak-Amerikában és Angliában. A chicagói világkiállítást személyesen is látta, az amerikai életről szerzett tapasztalatait az óceánon túlról osztotta meg a budapesti napilapok olvasóival. 1895-ös hazatérésekor önálló irodát nyitott. Egyik első megvalósult épülete az 1896-os balatonföldvári Korányi-villa helyi kőhasználata és a neoromán oromzat mutatja a richardsoni romanika ismeretét. A munkácsi városháza (1899–1901) tömege az amerikai megyeházak és a bírósági épületek hatását idézi. A chicagói közlekedési pavilon formáját a magyarországi Ezredéves kiállítás is átvette (Vas-, fém- és építőipari csarnok, Lang Adolf és Steinhardt Antal , 1896). Az 1880-as évek óta Chicagóban dolgozó magyar építész, Horváth Gyula (Jules de Horvath) 1893-ban tervezett egy puritánabb neoromán szállodát Chicagóban a világkiállítás látogatóinak, de zsindelyes külvárosi háza az amerikai kertvárosban nem maradt meg. Kudelka Jakab kőműves, a chicagói Horváth Gyula és Hauszmann Sándor közös budapesti vállalkozása 1899–1901 között csak a margitszigeti épületek (Kisszálló, Ybl Miklós 1870; József főherceg nyaralója) felemelését és eltolását tudta kilobbizni amerikai technológiával, a Belvárosi Plébániatemplom és a Dreher-palota eltolását a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcában és a Mester utcai iskolát már nem. Az ifj. Bobula és Kós Károlyék közötti időszak amerikai, pontosabban richardsoni hatása Kovács Frigyes (1875–1944) öt buda pesti és két kaposvári épületén fedezhető fel. Kovács bérházai sajnos nem állták ki a magyar történelem egy évszázados próbáját, már eleve „pest-budai vakolat-architectúrával” készültek, ellentétben az amerikai eredetik nemesebb és tartósabb kőanyagával. A II. világháborús pusztítások és a szakszerűtlen felújítások-átalakítások gazdag részleteket semmisítettek meg, van ahol csak a (neo)romanika boltívei azonosítják a forrást. Kovácsnak zártudvaros, sík homlokzatba kellett komponálnia Richardson festői tömegeit a késő-historizmus és a szecesz szió között félúton – forrásai német kiadványok lehettek. Munkácsy Mihály utca 22. sz. épületnél (1902) egy 15 éves neoreneszánsz földszintes házra tervezett egy újabb szintet. Az ablakokat Richardsonra jellemző súlyos boltívek zárják, melyeket Kovács vakolattal mímel. Frankel Leó út 44. számú bérház (1903) földszinti díszeit teljesen legyalulták. A Frankel Leó út 68. sz. bérház (1905) nemrég lett felújítva, ez az épület őrzi a legtöbb részletet, sajnos a negyedik emeleti műteremszint háborúban elpusztult homlokzati részleteit nem rekonstruálták. Ezen egyedi és ritka magyarországi épületek, köztük ifj. Bobula említett alkotásai eddig kimaradtak a magyar építészettörténet-írásból. Richardson hatására Észak-Európa és Közép-Kelet-Európa – benne Magyarország – 20. század eleji szecessziós építészete sokkal gazdagabb lett: a változatosabb épülettömegek, újfajta ablakformák és a terméskő-használat meghódította a nagyvárosokat. Magyarország utolsó amerikai hatású háza az I. világháború előtt az egyik legelső préri-ház Európában: a kis-sváb-hegyi bírák és ügyészek telepén dr. Géczy Imre lakóháza (Ráth György utca 28.). Árkay Aladár 1912-es terve Frank Lloyd Wright 1901-es préri-házán alapult Chicago kertvárosából, amit Árkay a világhíres Wasmuth Portfolió (1910–1911) német közlésében láthatott. Az amerikai felhőkarcoló-építészet Budapesten a két világháború között anyagi okokból nem tudott megvalósulni. Ami ebben a korszakban kulturálisan kapcsolódott a másik földrészhez az Debrecenhez és az art decóhoz kötődik. De ez már egy másik történet. Városnéző Frankel Leó út 68. sz. ház terve. Kovács Frigyes, 1905 Frankel Leó út 68 Frankel Leó út 44. Építész: Kovács Frigyes, 1903. Forrás: Budapest Főváros Levéltára
