Budapest, 2020. (43. évfolyam)
8. szám, augusztus - Brunner Attila: Méghogy nem az életmű része…
7 A házat sokáig nem is tartották a Lechner-életmű részének. Pedig nemcsak a tervezése kötődik egyértelműen és dokumentumokkal bizonyíthatóan az építészhez, de a kivitelezésre is még életében sor került. Nem csak emiatt, de saját történetével is számot tarthat a figyelemre. A szabálytalan, nagyjából L alakú telket 1865-ben a szabadkai földbirtokos, egykori 48-as hadnagy, Vermes Gábor (Szabadka, 1824. március 23. – Szabadka, 1915. február 8.) vette meg árverésen, majd 1909-ben egy ajándékozási szerződéssel Vermes Gyula (Budapest, 1882. május 13. – Budapest, 1953. február 3.) tulajdonába került. A telken ekkor már évtizedek óta álló épület földszintjén lévő üzletben még Vermes Gábor engedélyeztetett 1909 júniusában csekélyebb átalakításokat, a munkálatokért Kromer Ferenc kőművesmester lett volna a felelős. Az új tulajdonos azonban a bontás és a beruházásnak sem utolsó új építkezés mellett döntött. Ügyosztályról ügyosztályra, építészről építészre Vermes Gyula áru- és bérházához elsőként Baumgarten Sándor készített terveket, aki korábban, 1899–1901-ben együtt dolgozott Lechnerrel. Tervein azonban semmiféle lechneries forma nem látható; a geometrikus és historizáló elemeket egyaránt tartalmazó, aszimmetrikus homlokzati rajz 1910 januárjában készült, és július 1-én nyert végleges hatósági jóváhagyást. Időközben azonban a házépítés ügyében felmerült néhány probléma. A telket szabályozni kellett, és ez több ügyosztályt mozgatott meg. A szabályozási térrajz még áprilisban elkészült ugyan, de a levágott és az utcaterülethez csatolt telekrész kapcsán a kisajátítási egyezség csak június 30-án jött létre és a fővárosi közgyűlés július 1-jén, Baumgarten terveivel egy időben hagyta jóvá. Vermes azonban – ugyanerre a telekre – már egy másik házterv engedélyezését is megkezdte. 1910. május 30-án érkezett az iktatóhivatalba Lechner tervsorozata, amely már a szabályozott telekre készült. Baumgarten terve más építési vonalat vett figyelembe, mint amit a szabályozási térrajz készítésekor a fővárosi mérnökök megállapítottak, és mielőtt ez az építési engedély jogerős lett, Vermes elkészíttette az újabb, már megfelelő vonalra illeszkedő épület terveit. Azt ugyanakkor nehezen lehet magyarázni, hogy a hatóságnál miért hagyták jóvá a rossz vonalszöveg: BRUNNER ATTILA Méghogy nem az életmű része... Lechner Ödön utolsóként megépült műve, a Vermes-ház Az V. kerületi Irányi Dániel utcában egy különös ház vonja magára a tekinteteket: a 15. szám homlokzatát műkőlapok borítják, 1911 óta mindenféle felújítás nélkül, kitűnő állapotban. Ezt az időjárásnak ellenálló technológiai innovációt Otto Wagner és a bécsi szecesszió építészetére szokás visszavezetni, az épület azonban nem az ő műve, s még csak nem is a bécsiek elveit adaptáló, a Wagner bécsi Postatakarékpénztárához hasonló fizimiskájú Árkád Bazárt tervező Vágó Józsefé és Vágó Lászlóé: ez Lechner Ödönnek, a magyar szecesszió nagymesterének utolsó megépült alkotása. Baumgerten Sándor terve, 1910 (Budapest Főváros Levéltára)
