Budapest, 2020. (43. évfolyam)
8. szám, augusztus - Várnay Aladár: A lágymányosi nábob
555 tokon is jött ide a közönség szórakozni. A mai Tétényi úti kórház helyén pár holdnyi parkban terült el a Sósfürdő, női betegségek gyógyfürdője. Többek között állandó vendége volt a fürdőnek Bárdi Gabriella , akkor ünnepelt primadonna, később gróf Béldi Ákos erdélyi nagybirtokos felesége. A Sósfürdő vendéglője is kedvelt kirándulóhelye volt a hét végén a pesti lakosságnak. Akkor még, egészen 1944 végéig villamossal lehetett eljutni a Sósfürdőbe. Az Átlós út és a vasúti töltés kereszteződésétől egy kis szárnyvonalon közlekedett a villamos. Ezt a villamost 1945-ben, az ostrom után már nem indították meg újból, pedig a Sósfürdő helyére épült Tétényi úti kórház nagyon is szükségessé tette volna. Éveken át nem volt lehetőség közúti közlekedési eszközzel megközelíteni a kórházat. A Budafoki úton a töltésen kívül volt még egy jó nevű vendéglő, a Kutyavilla. Ezt is leginkább a pesti oldalról látogatták. Egy szerényebb halászcsárda működött a holt Duna-ág közepén egy szigeten, ahova csak csónakon lehetett eljutni. A holt Duna-ág a mai Petőfi-híd környékétől a vasúti töltésig terült el, és a nagy Dunától csak egy keskeny töltés választotta el. Nyáron csónakáztak a holt Duna-ágon, télen pedig korcsolyáztak rajta. Egy kis fabódé volt az öltöző és melegedő, kezdetleges kis büfével. Ide járt korcsolyázni, verkliszó mellett, a lágymányosi fiatalság, de Pestről is jöttek ide a jégre fiatalok. A pálya bérlője még korcsolyaoktatót is tartott, de a gyermekek nagy része, köztük magunk is, oktató nélkül tanultunk meg a jégen szaladgálni, játszani. A holt Dunaágat a Lágymányosi utcán lehetett megközelíteni, ami akkor még nem volt kiépítve, és a vége felé csak egy ösvény vezetett le a vízhez, télen a jéghez. A Budafoki úton, a Lágymányosi utcától délre, a Duna felé eső oldalon, egy fapalánkokkal körülvett területen állt egy épület, amelyet Konstantinápoly néven emlegettek. (...) Az 1900-as ével elején már kis jövedelmű családok laktak az egykori mulató épületében. Vele szemben a vasúti töltésig és még azon is túl is bolgárkertészek telepedtek le, akik kis faviskókban laktak. Éveken át termelték itt a kerti veteményeket, és nem egy közülük meggazdagodva tért haza Bulgáriába. A Lágymányos akkori lakosságának a Kelenföldi Kaszinó nyári helyiségei is nyújtottak szórakozási lehetőséget. A Lágymányosi utca és a mai Bicskei utca találkozásánál Kutlánya János az ingatlanából fákkal benőtt, árnyas területet engedett át először Az Erzsébet sósfürdő parkja egy 1900-ban postázott képeslap részletén (magántulajdon) Kilátás a Lágymányosra 1926-ban. A Műegyetem mai helyének felét még víz borítja (Fortepan / Tehtube)
