Budapest, 2020. (43. évfolyam)
7. szám, július - Branczik Márta: FÉNYÍRDA - Virtuális leletmentés
szöveg: BRANCZIK MÁRTA FOTÓ: F. SZALATNYAY JUDIT 23 Az elmúlt hetekben ismét az érdeklő dés előterébe került a budai Várnegyedben álló egykori Országos Villamos Teherelosztó Központ épülete (I., Nándor utca 5–7., építész: Virág Csaba , belsőépítész: Simon Judit, 1979), így most a megjelent cik kekben, posztokban egyre több részletképet, enteriőr fotót láthattunk róla. Sokakat meglephetett, hogy az épületnek milyen különleges belső terei vannak! Így vagyunk sok más 20. századi középülettel is, különösen a 2. világháború után épültekkel. Évtizedek óta látjuk, de sosem nézzük meg őket, belülről pedig végképp nem ismerjük, nem is ismerhettük meg ezeket a házakat. Holott gyakran a korszak jelentős épületeiről van szó, amelyeket friss szemmel kellene „újranézni” és egyben dokumentálni. Ez volt a kiinduló pontja a Kiscelli Építészeti Gyűjtemény projektjének, aminek később a Virtuális leletmentés címet adtuk. Leletmentés, hiszen a 20. századi magyar építészet fontos emlékei ezek az épületek, amelyeket mostanában építenek át vagy rosszabb esetben bontanak le, így legalább virtuálisan meg kell őrizni őket. A Kiscelli Múzeum mint a Budapesti Történeti Múzeum, tehát a város történetével foglalkozó múzeum része ebben szerepet kell hogy vállaljon. A 2014-ben indult munka során az egyes épületekről múzeumi fényképész kolléganőm, F. Szalatnyay Judit készít fotókat, egy-egy épületről akár 200–250 felvételt, mert a cél elsősorban a szisztematikus dokumentálás. Az egyébként nem nyilvános tereket (pince, gépházak, irodai terek, tárgyalók, tető) is dokumentálni akarjuk, de talán ennél is fontosabb, hogy az építészeti, belsőépítészeti részleteket lefényképezzük. Hiszen ezek az épületek mindenképpen egy korszak lenyomatát hordozzák, a múltunk részei – már csak ezért is alaposan ismernünk kell. De ezen túl a magyar építészettörténet egy érdekes fejezetét, a késő-Virtuális leletmentés Fényírda Az 1960-as, 70-es évek későmodern középületeiről gyakran hallunk negatív véleményeket: elhanyagoltak, igénytelenek, a diktatúra árnyékában születtek. Csakugyan ilyenek lennének, nem érdekelte volna a tervezőt, milyen épület születik, az állampárt határozta volna meg, mit tervez az építész? Egyre többen vannak, akik érdekesnek tartják ezeket az épületeket, és éppen a megbecsülésüket, értékelésüket szeretnék elérni. De legalább dokumentálásukat. Országos Villamos Teherelosztó Központ Kohó- és Gépipari Minisztérium
