Budapest, 2020. (43. évfolyam)
7. szám, július - Branczik Márta: FÉNYÍRDA - Virtuális leletmentés
modern korszakot képviselik, amelyben – ha ez első hallásra furcsa is némelyeknek – igen jelentős munkák születtek. Az időszak kiemelkedő épületei pontosan olyan értékes emlékei a magyar építészetnek, mint a historizmus vagy a szecesszió korából származók, ugyanúgy meg kellene becsülnünk őket. A házakat ezért ugyanazzal a módszerrel dokumentáljuk, ahogyan egy 18–19. századi műemlék épületet: szintenként, helyiségenként készítjük a felvételeket, és az egyes belsőépítészeti elemeket, sőt lehetőleg a technikai részletmegoldásokat is rögzítjük, akár egy műemléki értékleltárban. Ebből a rengeteg elkészült fotóból mintegy 35–50 jelenik meg egy rövid építészeti leírással és a korabeli források megjelölésével kiegészítve a Kiscelli Múzeum honlapján lévő „Virtuális leletmentés” oldalon. A többi fotó pedig a múzeum gyűjteményébe kerül, ahol szabadon kutatható lesz, mert nem kétséges, előbb-utóbb a későmodern építészet korszaka is éppolyan népszerű lesz, mint ma a Bauhaus. Legelső „leletmentésünk” során a Kohó- és Gépipari Minisztérium egykori épületét (II., Margit körút 85–87., építészek: Farkas Ipoly, Kévés György, Mészáros Géza, belsőépítészek: Nyári László, Gergely Gábor, 1971) fotóztuk, itt szembesültünk először azzal, milyen sok nemes kőburkolat, igényes belsőépítészeti famunka maradt meg eredeti állapotában a hetvenes évekből. Ennek az időszaknak kiemelt beruházása a Magyar Kereskedelmi Kamara székházának (V., Kossuth Lajos tér 6–8., építész: Pintér Béla belsőépítész: Hornicsek László , 1972), ahol fon tos volt, hogy az ide érkező külföldi gazdasági vezetőket egy igazán reprezentatív irodaházban fogadhassák, vagyis valóban látványos tereket kellett létrehozni. Ez mindjárt a tágas előtérben megmutatkozott, divatos fém-üveg recepció és ruhatár várta a vendégeket, és itt állt az épület egyik legszebb eleme: Boda Gábor fehér márvány figurális pillérplasztikája. (Ez a mű szerencsére túlélte az épület bontását, de teljesen idegenül áll a szomszédos kávézó forgalmában.) Az emeleti előadóterem különleges belsőépítészeti kialakítása, a tolmácsfülkék hatalmas „szemei”, az ívelt hangterelő famennyezet, a kort jellemző bútorok örökre eltűntek. A terem csillogó gömblámpa-sorából is csak kevés maradt meg, néhány darab a Kiscelli Múzeumba került. A kerek tárgyaló falát burkoló faintarziát Somos Miklós készítette, és egészen a 2016-os fotózásig tökéletes állapotban a helyén volt, akár az egyedi készítésű kerek tárgyalóasztal és a Budapesti Elektroakusztikai Gyár tolmácsberendezése. Más épületben is találkoztunk igényes épületplasztikával, hiszen tervezésük korában még élt az ún. „kétezrelékes törvény”, ami arra kötelezte a beruházót, hogy az építési költség bizonyos hányadát az épületben elhelyezendő művészeti alkotásokra fordítsa. A Belvárosi Távbeszélő Központ épületéhez (V., PetőfiSándor utca 17., építészek: Jeney Lajos, Bán Ferenc , belsőépítész: Tell Márta, 1976) két igen jelentős munka kapcso lódott. Bejáratánál kapott helyet Józsa Bálint és BUD A PEST 20 20 / 07 24Fényírda Magyar Kereskedelmi Kamara székháza