Budapest, 2020. (43. évfolyam)
7. szám, július - Zsigmond Gábor: ÉVFORDULÓ - Carolina az első
BUDA PEST 20 20 / 07 22 kórházban kezeltek. Az eset megrázta a fővárosi közvéleményt, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a közlekedésben, így a hajókon is évek óta elmaradtak a rendes karbantartások, a javításokhoz nemcsak munkáskézből van kevés, de alapanyagból is. A következő évben a végeláthatatlan háború következtében – ahogyan a szerény keretek közt pár éve elindult budapesti buszközlekedésben is – a járatokat leállították. Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt. A DDSG és a CSÁV sok évtizedes tevékenysége megszűnt, a fontosabb járatokat a nem kevésbé békebeli hangzású Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt., az MFTR kezdte üzemeltetni. A két háború közötti időszakban azonban a korábbi tömegközlekedési jellegű hajózás már nem tért vissza. A társaság megpróbált inkább a bimbódzó idegenforgalomra építeni. Persze fontos járatai – így a margitszigetiek – megmaradtak, de sokkal nagyobb bevételt hoztak a sétahajójáratok. Ráadásul ez a cég üzemeltette a Zsófia luxushajót, amire nemcsak a Mária Valéria (Apáczai Csere János) utcai jegyirodában, de még Párizsban és New Yorkban is lehetett előre jegyet venni. Ugyancsak főleg a turisták körében volt népszerű az 1928-ban indult vízitaxi-szolgáltatás. A Buchwald székek között a Duna-parton korzózó külföldiek szívesen áldoztak egy motorcsónakos városnézésre vagy egy margitszigeti kirándulásra, a tömegközlekedési jelleg viszont éppen ezekben az évtizedekben kezdett eltűnni a hajózásban. Persze néhány munkásszállító átkelőjárat megmaradt. Az Árpád híd megépítésére jó sokáig kellett várni, míg az óbudai vagy éppen a hévvel, esetleg az esztergomi vonattal érkező munkásoknak el kellett jutni az újpesti, Váci úti gyárakba. Kora hajnalban pedig természetesen nem kerülték meg a Margit híd felé a fél várost, főleg nem a drága villamossal. Fejlesztések a második világháború után A második világháború végén, Budapest ostroma után már az hajózott a Dunán, aki talált valami épnek látszó lélekvesztőt és ki is merészkedett vele a hídroncsoktól, elsüly lyedt hajóktól és aknáktól hemzsegő vízre. Aztán az átkelőhajózást és a révészetet is államosították. Egy időben a MAHART és a Dunai Rév Vállalat is újraindított néhány fővárosi hajójáratot. Majd amikor a fővárosi tanácsra ruházták ezeknek a megszervezését, akkor 1957-ben létrehozták a Fővárosi Kishajózási Vállalatot. Valamiféle nehezen érthető marketingfogás miatt ekkor került vízre János Vitéz, Piroska, Jancsi, Juliska, Babszem Jankó, Hüvelyk Matyi, Morgó, Hapci és a többi törpe, ráadásul a CSÁV által 1895-ben építtetett Margitsziget propellát is átalakították és így a legidősebb hajóból lett végül Hófehérke. A Fővárosi Kishajózási Vállalatot tíz évvel később egy az egyben beterelték a frissen létrehozott BKV-ba, amit a héves, buszos, villamosos és hajós vállalatok összeolvasztásával hoztak létre. 1968. január elseje óta – mind a mai napig – a BKV látja el a budapesti közforgalmú hajóközlekedést. A BKV kezdetben a jelentékeny állami támogatásnak köszönhetően ismét csaknem a boldog békeidőkben látott magasságokba repítette az utasszámokat. Évente két-hárommillió utas fordult meg a BKV kishajóin és még működtek a gyárak munkakezdéséhez igazított járatok is, bár a forgalom java azért hétvégén realizálódott. A számok csak a kilencvenes évek elején kezdtek el zuhanni egészen a néhány tízezer felé. Érthetően. A helyzet a 2010-es évek elején változott meg, amikor a hajózást – jórészt Európai Uniós forrásból – integrálták a közösségi közlekedés rendszerébe, az utastájékoztatásban is megjelentek a hajójáratok és átszállási lehetőségek, ráadásul sikerült öt kikötőt megújítani és három újat létesíteni. A 2012-ben átadott három új kikötő: a Haller utcai, az újpesti és az Árpád hídi révén a hajójáratok a főváros irodákkal, munkahelyekkel és lakóövezettel ellátott, viszonylag fiatal részeire is eljutnak. Később 2014-re a Várkert Bazárnál, 2015-re a Kossuth térnél, 2017 nyarára pedig a MÜPA – Nemzeti Színháznál is új megállóhely készült. A hajózás remélhetőleg ismét fellendül, és elfoglalja az őt megillető helyet a főváros közlekedésében. Lássuk be a dugóktól egyre inkább szenvedő utcáinkból való kitörésre néhol egészen jó alternatívát kínál és nemcsak sikeresen működik számos európai történelmi nagyvárosban, de itt Budapesten is – még ha hullámvölgyeken és hullámhegyeken is túl – éppen 200 éve. Évforduló Életkép a budapesti hajózásból Beszállás a Juliskára
