Budapest, 2020. (43. évfolyam)
7. szám, július - Elek Lenke: Őriz, gyűjt, közzétesz
13 tésével – szerezték vissza 1703-ban a budaiak és a pestiek az elveszett szabad királyi városi jogaikat? Ezek a történetek mind apró, de fontos részei közös múltunknak. – Voltak történelmünknek oly időszakai, amikor nem becsültük meg, ami régi. Hogy állunk ezzel ma? Hiszen réginek tekinthető akár egy 30–60 éves családi dokumentum is, amelynek később – vagy már ma – történelmi jelentősége lehet. Az 1956-os iratok közül sok még mindig családi körben létezhet... – Valóban létezhetnek még fontos 1956-ra, a Rákosi-, vagy a Kádár-rendszerre vonatkozó magániratok családi kézben. Azt tapasztaljuk, hogy sokan nem ismerik fel ezeknek a történeti értékét. Egy címereslevél, egy oklevél mindig féltett kincse egy családnak, de például a nagymama háztartási feljegyzései vagy szerelmeslevelei már nem azok. Pláne akkor, ha már nem is ismertük személyesen azt a felmenőnket, akinek írásos emlékeit a nagyszüleink-szüleink őrizték meg, mert nekik volt személyes kapcsolatuk velük. Szeretnénk mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy minden iratnak lehet dokumentatív értéke, akár a közelmúltból származó is, és a levéltárat igenis érdeklik ezek. Keressenek meg minket! – Kérem, szóljon néhány szót a fővárosi levéltár sokszínű, gazdag és izgalmas munkájáról, például kiadványairól. – Arra vagyok a legbüszkébb, hogy közösségi térként, élettel töltöttük meg a fővárosi levéltár modern épületét, számos rendezvényünk van, konferenciák, könyvbemutatók, levéltár-pedagógiai programok színhelye a Teve utcai székház, jelen vagyunk a Múzeumok és a Kutatók Éjszakáján is. Három alkalommal is megszerveztük a Levéltári pikniket a BFL udvarán, ahol bemutatkozhatott az ország számos levéltára. Koncerteket, gyerekprogramokat is kínáltunk a hozzánk ellátogatóknak. Minden évben legalább két kiállítást szervezünk, ezek több helyre is utaznak, mint a nagysikerű Ybl-kiállításunk, amelyet 13 helyen mutattunk be országszerte, vagy a 2012-es és 2017-es Kós Károly-kiállításaink, amelyek Erdélyt és Törökországot is bejárták, a budapesti holokauszt történetét bemutató kiállításunkat pedig Svájcban és Németországban is bemutatták. Intézményünket mindig is jellemezte a magas színvonalú könyvkiadói tevékenység, ezen belül én két kiadványsorozatra hívnám fel a figyelmet, az egyik az Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv, amely a nálunk kétévente tartott Magyar Várostörténeti Konferencia előadásait közli, és már 13 kötete jelent meg. Kós Károly-kötetünkkel egy új, építészet történettel foglalkozó, látványos könyvsorozatot indítottunk, amelyben megjelent az Ybl Miklóssal, Diescher József fel és a budapesti közparképítészettel foglalkozó munka is. A fő profilunk azonban a digitális jelenlét. A Hungaricana közgyűjteményi portál egyik „motorja” a BFL. Már több mint 3 millió dokumentumot tettünk itt közzé, és ugyanezen a felületen érhető el a Budapest Időgép. Ez már a jövő innovatív fejlesztése, amivel megelőztük valamennyi hasonló tervet dédelgető európai nagyvárost, Párizst, Amszterdamot vagy Velencét. Az Időgépet szeretnénk az elkövetkező évek legjelentősebb attrakciójává fejleszteni, hiszen közeleg a főváros egyesítésének 150. évfordulója. Ma már lehet, hogy nem városmonográfiákkal fogunk ilyen jeles alkalmakról megemlékezni, hanem professzionális, több területen is hasznosítható, látványos internetes szolgáltatásokkal. Érdemes böngészni virtuális archívumainkat, ezek közül idén megújul a Lajta Béla archívum, de őszre lesz egy Kós Károly épí tészeti munkásságát bemutató alkalmazásunk is. – Szinte mindenkit meglepett az új közalkalmazotti törvény módosítása. Nem tudok elképzelni olyan tevékenységet, amely közérdekűbb lenne, mint a levéltárosé, hiszen a múltunk közös, a történelem mindannyiunké, melynek feltárását szerény körülmények között, olykor névtelenül végzik ezek a szakemberek. Lehet-e lépni ez ügyben valamit és hol tart a folyamat? – A kérdés a Parlament döntésével eldőlt: november 1-jétől valamennyi munkatársunk kikerül a Kjt. hatálya alól és a Munka törvénykönyve lesz ránk is érvényes. A levéltárak esetében különösen érthetetlen a döntés, hiszen, mint utaltam rá, közigazgatási feladatokat is ellátunk, nélkülünk az önkormányzatok, a minisztériumok, a bíróságok, a rendőrség sem tudnak működni. Elég furcsa lesz, amikor a kollegáim majd kimennek rend őrségi iratkezelést ellenőrizni – nem közszolgaként... A főpolgármesteri hivatal döntése alapján ugyanakkor körvonalazódik egy olyan megoldás, ami – legalábbis a budapesti fenntartású közgyűjtemények esetében – garantálná az elvesztett közalkalmazotti jogok jelentős részét. Én ezzel teljesen mértékben egyetértek, fővárosi alkalmazottnak, közgyűjteményi dolgozónak lenni szerintem mindig is nagy megtiszteltetés, de egyúttal kihívás is volt. Jó lenne, ha a jövőben még több megbecsülést kapnának a főváros kulturális „napszámosai”! Érdeklődők a kutatóteremben, Levéltári piknik, 2018. 06. 08. Fotó: Tálas Róbert Hungaricana
