Budapest, 2020. (43. évfolyam)

7. szám, július - Elek Lenke: Őriz, gyűjt, közzétesz

BUDA PEST 20 20 / 07 10 Milyen a levéltári munka, ha home office? Ahogyan Budapest Főváros Levéltára (BFL) honlapján olva­som, az intézmény a koronavírus miatt elren­delt veszélyhelyzet idejére, illetve a további intézkedésig kutatószolgálati tevékenységét 2020. március 18-tól felfüggeszti. Az ügy­félszolgálaton a személyes ügyfélfogadás szünetel, csak elektronikus vagy postai úton történő megkereséseket fogadnak, kizárólag sürgős ügyekben, jogszabályban vagy ható­sági határozatban megállapított határidők fennállása esetén járnak el. Postai úton csak rendkívül indokolt esetben végeznek ügyin­tézést, ha az más módon nem oldható meg. A Budapest Főváros Levéltárának főigaz­gatójával, dr. Kenyeres István nal készített interjúnk apropóját a home office adta, de természetesen rögvest a levéltárak mai vilá­gának alapvető kérdéseibe bonyolódtunk. Talán mire e sorok megjelennek, már meg­szűnik a veszélyhelyzet is. – Ahogy a Wikipédián olvasom, a levél­tárak két fő feladatköre az igazgatás és az örökségvédelem. Mostanában melyik kerül előtérbe? – Mindkettő egyaránt fontos: egyrészt őrizzük, feldolgozzuk, hozzáférhetővé tesz ­szük múltunk írásos emlékeit, legyen szó régi iratokról, pergamenekről vagy papíralapú­akról, hangkazettákról, mikrofilmről, fotók­ról vagy digitális állományokról. E feladat­körünkben nem különbözünk tehát a többi közgyűjteménytől. Másrészt segítünk az állampolgárok ügyes-bajos dolgait intézni, például nyug­díjügyekben járunk el, ahol munka- és/vagy tanulóidőt igazolunk, hagyatékokkal, ingatla­nokkal kapcsolatos megkereséseket intézünk. Az élet szinte minden olyan területét érintő ügyben fordulnak hozzánk, ahol fellelhetők írásos dokumentumok. A közigazgatás, a bíróságok vagy rend­őrség számára is tengernyi adatot szolgál­tatunk a nálunk őrzött iratok alapján. Ami a leginkább speciálisnak tűnhet, az a levéltárak illetékességből végzett, úgynevezett gyűj­tőterületi munkája: mi ellenőrizzük a köz­feladatot ellátó szervek – azaz lényegében minden hivatalos szerv, intézmény – iratke­zelését, engedélyezzük a selejtezéseket és vesszük át tőlük a történelmileg maradandó értékű dokumentumokat. Levéltári jóváha­gyás nélkül egyetlen hivatalos irat, informá­ció sem semmisíthető meg, selejtezhető ki. E feladatkör egyre több terhet ró ránk, de mi egyforma súllyal kezeljük a kulturális-örök­ségvédelmi és a közigazgatási feladatainkat. Mivel az elmúlt évtizedek tudatos digitalizá­lási és adatbázis-építési stratégiája miatt ma már jelentős digitális adathalmazzal rendelkezünk, home office-ban is hatékonyan tudunk dolgozni Dr. Kenyeres István Fotó: Sebestyén László Őriz, gyűjt, közzétesz Interjú dr. Kenyeres Istvánnal, Budapest Főváros Levéltára főigazgatójával A levéltáros szó hallatán sokunknak valamiféle poros iratok között szemlélődő, szemüveges, köpenyes, könyökvédős úr vagy hölgy jut az eszébe. Talán így volt ez néhány évtizede, de ma már a kutakodó tudósok legtöbbje inkább a laptopja előtt ül, semmint hogy súlyos papírdossziékat böngésszen. Ugyanakkor ez a mostani, példátlan pandémia világunk minden szegletét, így a levéltárosok munkáját is átalakította.

Next

/
Oldalképek
Tartalom