Budapest, 2020. (43. évfolyam)
6. szám, június - Zsigmond Gábor: SZÁZÖTVEN ÉV - Siklóval mindenáron
pár sort: „Mikor aznap délután a hivatalból távoztam, a siklón találkoztam Andrássyval. Pestre indult és pedig gyalog. Mindjárt gondoltam, hogy Deákhoz megy, mert oda rendesen gyalog szokott menni.” Halásznak pedig hihetünk, hiszen Deákot is ismerte és Andrássy miniszterelnök sajtóirodáját is ő vezette egy időben. Egyébként az Ellenőr című lap is megörökített egy kedves történetet 1871-ből, miszerint: „Három ifjú robog fel a gőzsiklón. Szivarozhatnának, de hiába kérnek egymástól. Nincs egyiknek sem. Szemközt egy bodor hajú ur ül. Zsebébe nyúl. Tárczát vesz ki. Szivart ád mind a három ifjúnak. Rágyújtanak. A sikló a várba érkezik. A bodros hajú férfi kiszáll. A három ifjú is kiszáll füstölögve. Ekkor hozzájok megy valaki, ki a waggonban történteknek néma tanúja volt. Tudják e, ki adta önöknek a szivart? – Nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy roszul szelelnek. – Gr. Andrássy Gyula, a külügyér ő excellenciája adta. – Tableau. Aztán a három ifjú gyorsan eloltja a szivart, és tárczájába teszi emlékül.” De azért a tárca írója azt is hozzáteszi, hogy „Egyébiránt gr. Andrássy már nem jár többé a siklón, hanem a práteren és Ringen lovagol nyalkán, gavallérosan.” A kocsik esténként rendszerint csak a Várszínház magyar előadása után álltak le, hogy a nézőket még le tudják vinni a Várból, de a protokolláris események idején olykor késő éjjel is biztosították az üzemet. Így történt 1896. július 17-én is, amikor Bánffy Dezső miniszterelnök nagyszámú külföldi újságírónak adott éppen késő esti fogadást. „A társaság nagy része 11 órakor már eltávozott, azok, a kik még fenmaradtak, a palota pompás, tágas teraszán hüseltek és gyönyörködtek a Duna és a pesti oldal gyönyörű képében. Komornyikok, huszárok frissítőt hordoztak szét s vidám, elégedett zsongás, csevegés töltötte meg a levegőt. A társaság a teraszon akkor leginkább Munkácsy Mihály és neje körül forgott, mig a háziasszony, a miniszterelnökné a belső termekben társalgott illusztris vendégeivel. Egyszerre tompa zuhanás hallatszott a teraszra, olyan, mintha a Gellérten ágyút sütöttek volna el.” – írta jól értesülten másnap a Budapes ti Hírlap újságírója. A miniszterelnök estjére tekintettel Dorogsághy Dénes , a gőzsikló igaz gatója elrendelte, hogy fél 11 helyett 11 óráig járjanak a kocsik. Így is történt, majd 11 órakor a közlekedés leállt, a gépész hazament, a fűtő éppen a gépház bezárását intézte. Ekkor jött a hír, hogy a miniszterelnöki palota vendégei közül néhányan le akarnak menni a Várból. A fenti állomásról a kalauz letrombitált az alsó állomásra, ezzel jelezve, hogy még vannak utasok. A pályaőr szócsövön kiabált a gépházba, hogy még lesz egy menet. Mivel a gépész már elment, úgy döntöttek egy menetre a fűtő indítja el a gépet. A felső kocsiba huszonnégyen szálltak be, de éppen ekkor érkezett meg az alsó állomásra Prileszky Károly udvari titkár, királyi főudvarmesteri tisztviselő is, akinek természetesen kinyitották a már bezárt alsó kaput és megengedték, hogy a siklóval felmenjen a Várba. Szerencsétlen siklószemélyzet ugyan jót akart, de a gőzfékező szerkezet valahogy nem működött. Legvalószínűbb, hogy a fűtő nem értett hozzá eléggé, vagy egyszerűen már nem volt elég gőz a gépben. A lényeg, hogy mind a felső, mind az alsó kocsi az ütközőnek rohant. A kocsik ablakai kitörtek, a padok leszakadtak. Az alsó állomásra érkezett kocsi minden ajtaja kiszakadt, a huszonnégy utasból a hírlapíró kongresszus hét tagja meg is sérült, a Daily Chronicle bécsi tudósítóját, három olasz, két dán és egy francia lapszerkesztőt az orvosoknak kellett ellátniuk, ők aztán napokig valamelyik fővárosi szállodában lábadoztak (némelyikük egy ideig kórházban). A legsúlyosabb sérült szegény Prileszky volt, akinek mindkét lába eltört, arcát több helyen megsebesítették a széttört ablaküveg szilánkjai. A miniszterelnöki palota portásának szobájában fektették le, ahová Perczel Dezső belügyminiszter is odarohant meglátogatni. Az ájult sérülthöz mentőket hívtak, maga Kresz Géza vonult ki többedmagával. Mint Prileszky később elmondta, csak éppen azt csinálta, amit a siklón azóta is mindenki, BUD A PEST 20 20 / 06 24százötven év A sikló pályájának metszete. Jurassek Ödön, 1868. Forrás: Budapest Főváros Levéltára
