Budapest, 2020. (43. évfolyam)
6. szám, június - Zsigmond Gábor: SZÁZÖTVEN ÉV - Siklóval mindenáron
szöveg: ZSIGMOND GÁBOR 23 Lóerők és gőzgépek Amikor 1870-ben átadták a forgalomnak a siklót, Pest-Budán még fiákerek, bérkocsik, omnibuszok, lóvasúti kocsik jártak. Utóbbiak számítottak a legújabb, legmodernebb városi közlekedési rendszernek, a budai utcákban mindössze két évvel korábban jelentek meg. Mindezek miatt több lovasezrednyi ló városon belüli tartását kellett megszervezni. Az akkori közlekedéshez még inkább állatorvosokra volt szükség, nem pedig mérnökökre és gépészekre. Gőzgéppel csak a Dunán lehetett találkozni, igaz ott a Duna első gőzhajója éppen Pest és Buda között kezdte meg mindennapi járatait 1820-ban a hazánkba települt porosz zseninek, Bernhard Antal nak köszönhetően. A városban azonban csak lovon vagy lóval lehetett közlekedni. Ebbe a miliőbe hozott feltűnő újítást a „legnagyobb magyar” fia, gróf Széchenyi Ödön a siklóval, amivel „méltó eszközt” kívántak adni a Várba való feljutáshoz. Az itteni, Alagút melletti lépcsőn a korabeli sajtóhírek szerint naponta több ezren jártak fel és le. Az atyai örökség – a Lánchíd és az Alagút – szomszédságában, a Vár tövében az omnibuszok, bérkocsik, lóvasúti kocsik megállóival, a hajókikötővel és hamarosan a siklóval kiegészülve voltaképpen egy intermodális csomópont jött létre. A közlekedési minisztérium, Buda képviselői és a hadparancsnokság 1868 márciusában tartottak szemlét a sikló leendő nyomvonalánál. A hadsereg képviselője már ekkor készséget mutatott a várfal egy részének áttörésére, majd a közös Hadügyminisztérium írásos engedélye májusban meg is érkezett Széchenyi Ödön íróasztalára. Ezzel a legnagyobb hivatali akadály elhárult az építkezés megkezdése elől. Rövidesen sikerült megszerezni az építéshez szükséges valamennyi engedélyt és a negyven évig tartó működtetési koncessziót is. Talán az első sikereken felbuzdulva Széchenyi mindjárt egy másik gőzsiklót is kigondolt a Zugligetbe, sőt meghívták Konstantinápolyba – ahol később ő szervezte meg a tűzoltóságot – egy hasonló szerkezet megépítésére. Ugyancsak feledésbe merült, hogy korábban a pesti és budai indóházak közötti szállítmányok gyorsabb lebonyolítására egy gőzkompot tervezett a Margitszigetnél a Császárfürdő közelében. Végül ezekből a fővárosi közlekedést érintő elképzeléseiből nem lett semmi, ám a budavári sikló terveinek elkészítésével sikerült megbíznia egy kiváló szakembert, Jurassek Ödönt, aki a gépészetre, épületekre és a pályára is kiterjedően rendkívül alapos munkát végzett. A kivitelezés megkezdése után a megvalósítást már Wohlfahrt Henrik vette át, aki némi módosítást végzett a terveken, de csak egyetlen ponton: az utca szintjétől néhány lépcsőnyire tervezett alsó beszállószintet majdnem nyolc méterrel megemelte. Úgy tűnik, a gőzsikló minden más vonatkozásban Jurassek tervei szerint készült el az 1870. március 2-i hivatalos átadásra. A siker után Wohlfahrt még abban az évben a Fővárosi Közmunkák Tanácsának főmérnöke lett. A szerkezet nemcsak a magyar fővárosban számított szenzációnak, a nemzetközi sajtó is több helyütt írt róla. Hasonló sikló egyébként akkoriban egyedül Lyonban működött, ott is csak néhány évvel korábban adták át. Híres utasok A csodamasina óriási népszerűségre tett szert, a Várba látogató előkelőségek is nem egyszer használták. Tudjuk például, hogy Lajos bajor herceg és Gizella főhercegnő legalább egy alka lommal a siklóval ment fel a Várba, vagy hogy a frissen okkupált Bosznia-Hercegovina küldöttsége is így jutott fel a palotába 1878 őszén. A hírek szerint a királyi családot is többször várták gőzsiklózni, gróf Andrássy Gyula pedig minisz terelnökként, majd külügyminiszterként is nem egyszer használta. Halász Imre jegyezte le az Egy letűnt nemzedék című emlékiratában az alábbi Siklóval mindenáron százötven év Forrás: Budapest Főváros Levéltára Pályája 150 éve látható a Várhegy oldalában. Pontosabban a második világháború után majdnem negyven évig szó szerint csak a nyomvonalát lehetett fürkészni. Hosszú és kényszerű üzemszünet, újjáépítés után, ez a legrégebben alapított és ma is működő siklóüzem a világ nagyvárosaiban. Az első géperejű városi közlekedési eszköz – a gőzhajókat leszámítva – fővárosunk történelmében. Jurassek Ödön terve, 1868.
