Budapest, 2020. (43. évfolyam)
6. szám, június - Simon Katalin – V. László Zsófia: VÍRUS EGYKOR - Az 1831-es kolerajárvány Pest–Budán
BUDA PEST 20 20 / 06 22 házai többnyire téresek és tisztábbak, ’s lakói nem olly szegények; a’ vár pedig felette tiszta és száraz, a’ szellő minden irányban járja, semmi effluviumokat [kifolyás] pangani nem hágy, ’s lakói magokat jól bírják. Ellenben a’ Sz. Gellérd’ oldalán fekvő utczái a’ Tabánnak ’s a’ házak’ udvarai tisztátlanok, a’ szobák alacsonyak, szorosak, ritkán vannak kipallózva; az emberek felette szegények ’s a’ mi különös tekintetet érdemel, mindenkor – friss víz nélkül szűkölködnek; de maga a’ hegy is melly magos fal gyanánt emelkedik-fel hátúlok dél felé, kedvez az effluviumok’ némi nemű pangásának.” Megfigyelései azért is különösen figye lemre méltóak, mert a járvány jellemzőiről, terjedésének módjáról még sokáig vita folyt, olyannyira hogy egyesek a járványügyi intézkedéseket is hatástalanoknak és feleslegesnek tartották. A betegség kórokozóját pedig csak 1884-ben határozta meg Robert Koch (1843–1910). A tabáni katolikus plébánia halotti anyakönyveinek beszédes adatai Az anyakönyvek szerint a járvány idején e felekezet tagjai közül összesen 48-an haltak meg a területen kolerában. Az első áldozatot 1831. augusztus 11-én regisztrálták, az utolsót pedig 1833. március 20-án. A pusztítás természetesen nem volt folyamatos ez alatt a hosszú idő alatt, voltak lappangási időszakok is. Az anyakönyvekbe csak egy hónappal a kór budai megjelenését követően jegyezték fel az első kolerás halálesetet, viszont még másfél évvel a járvány „hivatalos vége” után is előfordult szórványosan a betegség. A járvány idejével kapcsolatos eltérések mellett gyanúsan alacsony a kolerában elhunytak száma. Figyelemre méltó az is, hogy a Tabánban a halálozás mértéke már júliusban megnőtt az átlaghoz képest, holott az első kolerás esetet csak augusztus 11-én jegyezték be az anyakönyvbe, körülbelül akkor, amikor a Vegyes Bizottságnak küldött statisztikák is egységessé és pontosabbakká váltak. Az 1821–1833 közötti időszak népességmozgalmi adatai jól érzékeltetik a betegség hatását. Míg a kolerát megelőző tíz év halálozási átlaga 314, a kolerát követő tíz évé pedig 304 volt, 1831-ben 549 halálesetet jegyeztek fel. A járványos időszak csúcspontja 1831 július-augusztusára tehető. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a kolerajárvány már júliusban itt is megjelent, de az anyakönyvekbe még más néven jegyezték be, hiszen a tünetei alapján (hasmenés, hányás, görcsök) könnyen össze lehetett téveszteni más emésztőszervi betegségekkel. A tabáni anyakönyvekben a kolerás bejegyzések megjelenése előtt feltűnően sok esetben a belek felfúvódását, a bélfenét nevezte meg a halál okaként az orvosilag képzetlen pap. A betegség meghatározásának nehézségeit jelzi, hogy Pesten egy július 13-án elhunyt kocsist tartottak a kolera első áldozatának, de később kiderült, hogy három nappal korábban egy huszár ugyancsak kolerában hunyt el. A születések számában is érezhető volt a járvány hatása, bár nem olyan drasztikus mértékben, mint a halálozásoknál. 1832-ben 10%-kal kevesebb csecsemő született, mint az előző évben, 1833-ban azonban már közel annyi gyermek jött világra, mint a járvány előtt. A születések és halálozások adatainak összevetése azonban újra megmutatja a járvány sokkoló hatását. Míg más években nagyjából megegyezett ez a két szám, 1831-ben kétszer annyi haláleset történt, mint ahány kisgyermek született. A kolera a házasságkötések számában – az egyéb járványokkal ellentétben – nem okozott törést. Júliusban még több, augusztusban pedig ugyanannyi frigy köttetett, mint a korábbi évek hasonló időszakában. Amikor azonban a járvány ereje alábbhagyott, még inkább megnőtt a házasságkötési kedv, ami a következő év februárjában érte el a csúcsát: a katolikus felekezet tagjai között a korábbi 8–9 helyett 22 pár fogadott örök hűséget egymásnak, akik részben a betegség miatt elhalasztott esküvőjüket pótolták, részben a kolera miatt megözvegyülve kényszerültek új társ választására. Az adatok azt mutatják, hogy a betegség leginkább a 7 év alatti gyerekek, illetve az életük delén járó és idősebb emberek közül szedte a legtöbb áldozatát, ahogy ezt az Orvosi Tárban is olvashatjuk: „Öregeket, gyermekeket könnyen megkap a’ cholera; ugy beteges embereket is, kivált kik tüdősorvadásban szenvednek; végre azokat, kik vizek körül laknak...” A járvány folyamatosan témát adott az egyre jelentősebbé váló sajtónak is. A korabeli lapok rendszeresen tájékoztattak a kolera külföldi és hazai terjedéséről, az áldozatok számáról, a korlátozásokról és a lehetséges gyógymódokról, ahogyan a veszélyes praktikákra és álhírekre is felhívták az olvasóközönség figyelmét. Olykor viszont maguk is a téveszmék terjesztésének terepévé váltak. A Magyar Kurir például egyaránt közzétette Lenhossék Mihály (1773–1840) országos főorvos 23 pontba foglalt „oktatását” a kolera megelőzéséről és kezeléséről, illetve egy vidéki pap szkeptikus megjegyzését a kór ragályos voltáról és beszámolóját a hánytatással való sikeres gyógykezeléseiről. Így a járványról szóló híradások a sajtó tájékoztató és véleményformáló szerepének alakulására is rávilágítanak. vírus egykor A Gellért-hegy a csillagvizsgáló toronnyal C. P. Vasquez térképén, 1837–1838 Halottszállítás egy olasz városban az 1832-es kolerajárvány idején. Forrás: Wellcome Library
