Budapest, 2020. (43. évfolyam)
6. szám, június - Simon Katalin – V. László Zsófia: VÍRUS EGYKOR - Az 1831-es kolerajárvány Pest–Budán
szöveg: SIMON KATALIN – V. LÁSZLÓ ZSÓFIA 21 Budán. A kolerajárvány idején már a város megbecsült polgára: apósa a neves kocsigyáros, Müller Fülöp volt, a Fehér Elefánthoz címzett üzlete pedig 1823-tól a mai Apród utcában üzemelt, a Tabán legforgalmasabb útvonalán, a hajóhíd és a Várba vezető Újkapu közelében. Fia, Ignác, a járvány idején még gimnazista volt. A pesti incidens A korlátozó intézkedések komoly feszültségeket keltettek. Július 16-án Pest körül őrvonalat hoztak létre a város és vidék közötti közlekedés beszüntetésére, a hajóhíd lezárásával pedig megszűnt a kapcsolat Buda és Pest között, emiatt a korábban kezdődő nyári szünetre nem tudtak a Dunántúlra hazatérni Pestről az egyetemi diákok. A felháborodott hallgatók a Kerepesi (ma Rákóczi) úti Fehér Hattyú fogadóban kezdtek szervezkedni, és másnap hajnalban az egyetemi zászló alatt a hajóhídhoz vonultak, hogy megpróbálják az átjutást. A Magyar Kurir így tudósított az eseményekről: „Jul. 15 és 16dikán semmiféle Cholerai gyanús eset nem adta többé magát elő Pestvárosában. Ebből a’ lett, hogy az a’ vélekedés, mintha az ottani hirtelen lett megbetegedéseket és halálozásokat nem a’ napkeleti Cholerának kellene tulajdonítani óráról órára mind inkább közönségessé lett. A’ fő Oskolabeli tanuló Ifjak, éppen ekkor elbotsáttatván, midőn látnák, hogy a’ hídon által nem mehetnek, 17-dikben reggel nagyszámmal öszvegyülekeztek, hogy a’ városi Tisztviselöségtől jó egésségbeli állapotjok felől a’ haza utazásra megkívántató úti bizonyság leveleket nyerhessenek, ’s midőn ezeket meg nem nyerhetnék, ezek az elámíttattak, – kikhez (éppen vasárnap lévén) nagy számú újságon kapó ’s henyélő emberek tsatolták magokat, – a’ Duna hídjához mentek, hogy az általmenést megpróbálják.” Ezt végül engedélyezték nekik, így a diákok szétszéledtek, a felbőszült tömeg azonban rombolni, fosztogatni kezdett. „A’ közönség és magánosok több épületeinek ablakai kövekkel béverettek, a’ Cholera tekintetéből gyanús házak, mellyek körül keríttettek, az elzárás alól felszabadíttattak, némelly bormérő házak kiraboltattak, ’s ezután a’ boritaltól nekihevült tsoport kiment a’ város körén kívül felállíttatott Contumatz [járvány] épülethez, ’s azt széljel verte. Az alatt, míg ezek történtek, a’ Vármegye és Város Tisztviselösége a’ Katonai Karhoz folyamodott, hogy az fegyveres erővel vetné közbe magát a’ rendnek és tsendességnek foganatosabb módon lehető helyre állításában. (...) Minekutánna közülök heten halva maradtak ’s többen megsebesítettek, a’ többiek hirtelen széllyel oszlottak. A’ tsendesség ezen szempillantattól fogva helyre állott.” Az incidens során elfogottakat a vármegye, a város és az egyetem képviselőiből alakult bíróság ítélte el. A járvány pest-budai áldozatai A kolera hivatalosan 1831. június 13-án érte el az országot, a legtöbb áldozatát szeptemberben szedte, majd lassan enyhülni kezdett, de helyenként még a következő évre is áthúzódott. A halottak száma országosan 230000 fő volt, ami a lakosság csaknem 3%-át jelentette. Pesten 1831. július 14-én, Budán másnap regisztrálták a kolera megjelenését (tehát közvetlenül a fent említett zavargások előtt), és a hivatalos jelentések szerint „csupán” néhány hónapig tartott: Budáról szeptember 24-én, Pestről október 6-án jelentették az utolsó esetet. Annál nagyobb volt a pusztítása: Buda körülbelül 30 ezer lakosából 1837-en fertőződtek meg, közülük 831-en meghaltak. Ez körülbelül megegyezett az országos halálozási aránnyal (44%). A 63 ezer fős Pesten még több áldozattal járt a kór: a 2459 beteg 62%-a, 1539 ember. A betegség a sűrűn lakott vidékeken, a rossz körülmények között élő városi szegénység körében végezte a legnagyobb pusztítást. Ilyen terület volt a budai Tabán vagy más néven Rácváros. A Víziváros után ez volt Buda második legnépesebb külvárosa, amelynek közvetlen a kolerajárvány előtt készített összeírás szerint 4768 római katolikus, 559 görögkeleti, 238 zsidó 64 evangélikus, 59 református lakója volt. A népsűrűség mellett további fontos megfigyelés volt, hogy a magasabban fekvő, szellősebb – és tisztább – területeken kevesebb áldozattal járt az epemirigy. Pest népszerű gyakorló orvosa, Eckstein Frigyes (1803–1859) is felfi gyelt erre: az alacsonyabban fekvő, vízközeli városrészek, így Pesten a Ferencváros, Terézváros és a Dunasor lakói között több áldozatot szedett a betegség, mint a Belvárosban. Budán pedig a Tabánban és a Vízivárosban pusztított erősebben, mint a Várban és a Krisztinavárosban. A Tabán és Krisztinaváros közti különbséget az alábbi módon indokolta: „Igaz hogy a’ Tabánnak a’ Sz-Gel lérd’ oldalán levő része magosabban fekszik mint a’ Krisztina’ városa, sőt egy útczája ollya magosan mint maga a’ vár. De a’ Krisztina városa tele van kertekkel, utczái tágasabbak, Semmelweis József kereskedő otthona. I., Apród utca 1–3. A hajóhíd pesti hídfője C. P. Vasquez térképén, 1837–1838 Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Fotó: Simon Katalin
