Budapest, 2020. (43. évfolyam)
6. szám, június - Fodor Béla: TRIANON - Kőbe vésett fájdalom
BUDA PEST 20 20 / 06 44 Trianon szobrai A politikai közvélemény befolyásolásának megvannak a koronként változó eszközei. Száz évvel ezelőtt a sajtó, a parlament, a különféle társadalmi szervezetek mellett egyre inkább tért hódított a kitüntetett városi terek szimbolikus elfoglalása, elsősorban szobrok, emlékművek állítása által. A békediktátum által felkorbácsolt közvélemény nyomására az éppen csak berendezkedő Horthy-rezsimnek gyorsan kellett válaszolni. S nem csak szóban és írásban, hanem kőbe vésve, köztéri emlékművekkel, mindenki számára látható és érthető módon. Az illetékesek gyorsan cselekedtek: a főváros elnyomást szimbolizáló terét – a rosszemlékű Újépület helyén létesített Szabadság teret – hamarosan megtöltötték a Trianont tagadó, és a történelmi Magyarországot visszavágyó-visszaváró alkotások. A szobrok és a tér berendezésének terve Kertész K. Róbert építésztől, minisztériumi államtitkártól származott. Javaslatára bízta meg a Védő Ligák Szövetsége, a revíziós propaganda szervezésére alakult társadalmi szervezet Kisfaludi Strobl Zsigmond ot, Pásztor Jánost, Sidló Ferenc et és Szentgyörgyi István t, a kor neves művészeit a szobrok elkészítésével. A négy szoborcsoport, igaz műkőből, nem időtálló anyagból, de példátlanul gyorsan elkészült. Így 1921. január 16-án sor kerülhetett leleplezésükre, a Szabadság téren izgatottan várakozó ötvenezer ember részvételével. A nagyszabású ünnepségen Zad ravecz István tábori püspök megszentelte azt az irredenta zászlót, melyet ezt követően a Szent István-bazilika szentélyében helyeztek el, és ezután minden évben körbehordoztak a húsvéti feltámadási körmenetben. A szoboravató beszédet Urmánczy Nándor , az irredenta mozgalom vezéralakja tartotta. Az Est tudósítója szerint szavai korbácsként suhogtak végig a téren: „Ez a hely a nemzet búcsújáró helye, de egyúttal a gyűlölet és bosz szú kohója legyen. Ez a hely mostantól fogva bekapcsolódik Európa véres történetébe.” A főváros nevében Sipőcz Jenő polgármester beszélt és vette át megőrzésre a szobrokat. A négy szobor a Szabadság tér északi, félköríves részén helyezkedett el, kissé megidézve a Kárpátok hegylánca által övezett történelmi Magyarországot. Méretüket tekintve körülbelül háromméteres főalakok álltak a valamivel alacsonyabb talapzaton. Nyugat, Kelet és Dél szobra kétalakos, míg Észak szobra háromalakos kompozíció volt. Nyugat szobrán, Sidló Ferenc alkotásán, a Szent Koronára boruló ifjú fölött a Hadúr erőteljes, dacos alakja áll, védelmezően tartva pallosát az ifjú fölé. Észak szobrán, melynek alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond volt, Hungária keresztre feszített nőalakját kuruc vitéz védi. Hozzájuk kapcsolódik a szlovák nemzetet megtestesítő kisfiú, aki félve bújik Hungária szenvedő alakjához. Kelet szobrán, Pásztor János művén, Csaba vezér sisakos, erős férfi alakja emelkedik védőn egy szenvedő ifjú fölé, aki itt is az elszakított országrészt szimbolizáló jelképes alak. A négy szobor közül a Dél az, mely nem harcias kompozíció. Szentgyörgyi István alkotása a békét, az összetartozást jeleníti meg. A védelmezés motívuma természetesen itt is meghatározó, a magyar férfialak pajzsával óvja a büszkén előre néző lányalakot. A szobrok megformálása robusztus és hatásos volt, jelentésük, szimbolikájuk pedig köny nyen érthető volt a köznapi ember számára is. A négy szoborcsoport által kirajzolt félkörív középpontjában állt a tér egyik dísze, a színpompás virágágyás. Ez a történelmi Magyarországot mintázta, körülötte a Magyar Hiszekegy soraival. Az emlékművek szinte hihetetlen módon túlélték a második világháborús ostromot, s egészen 1945 augusztusáig a helyükön álltak. Ekkor azonban eltávolították őket. Sorsuk azóta ismeretlen. Több mint hét évnek kellett eltelnie, ahhoz, hogy a Szabadság téri irredenta szobor együttes kiegészüljön. A Trianoni békeszerződés törvénybe iktatása után, ugyanis be kellett szüntetni minden irredenta propagandatevékenységet. Magyarország nemzetközi elszigeteltsége csak 1927-ben kezdett oldódni: ekkor kötöttek Olaszországgal barátsági szerződést. Ebben az évben lépett a nemzetközi nyilvánosság színpadára Kőbe vésett fájdalom Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá Párizs mellett a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban azt a békeszerződést, amely területének és népességének kétharmadával megcsonkította Magyarországot. A magyarság döbbenten állt a szinte felfoghatatlan tények előtt.
