Budapest, 2020. (43. évfolyam)
5. szám, május - Németh István: A mi Rákóczi-képünk
BUDA PEST 20 20 / 05 16MÚLTIDŐ A II. Rákóczi Ferencről fennmaradt képzőművészeti ábrázolások köréből kiemelkedik egy jól ismert festmény, Mányoki Ádám 1712-ben, Gdanskban festett híres Rákóczi-portréja, mely bár röviddel készülése után a szász királyi család birtokába került, s csak évszázadokkal később, egész pontosan 1925-ben került vissza Magyarországra, a róla készült másolatoknak, illetve fényképes reprodukcióknak köszönhetően már a századforduló környékén viszonylag széles körben ismertté vált a hazai közönség körében. Amennyire tudni lehet, a festmény őrzési helyével kapcsolatos első hazai tudósítás Nyári Sándor egy 1893-ban, a Vasárnapi Ujságban megjelent rövid cikke lehetett. Nem sokkal ennek megjelenése után, feltehetően a magyar állam fennállásának közelgő ezredéves évfordulójával összefüggésben, a tehetséges fiatal festőt, László Fülöp öt Drezdába küldték, hogy hiteles másolatot készítsen a portréról. Ez az 1895-ben készült képmás jelenleg is a Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjteményében található. A Mányoki-mű korabeli hatását, emblematikus jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1903-1913 közötti időszakban – nyilván az eredeti festmény nehezen hozzáférhető volta miatt - az említett László Fülöp-féle kópiáról is egész sor további másolat készült. A nevezetes képmás iránt megnyilvánuló nagyfokú korabeli érdeklődés persze nyilván jelentős mértékben összefüggött a fejedelem hamvainak 1906-os hazahozatalával, illetve általában az adott időszakban kibontakozó Rákóczi-kultusszal. Az elmondottakat figyelembe véve nem nehéz elképzelni, milyen szenzációs eseménynek számított, amikor az I. világháború után néhány évvel Mányoki eredeti festménye is visszakerült Magyarországra. Bár Petrovics Elek , a Szépművészeti Múzeum akkori főigazgatója már 1924-ben puhatolózott Drezdában a Rákóczi-portréval, illetve Mányoki egyéb, ott fellelhető alkotásaival kapcsolatban, az emblematikus művet végül mégsem neki, hanem egy ekkor már évek óta Münchenben élő magyar műgyűjtőnek, Jánoshalmi Nemes Marcell nek sikerült meg szereznie, aki aztán a képet (a vele baráti kapcsolatot ápoló múzeumigazgató ösztönzésére) végül a magyar államnak ajándékozta. E nagylelkű tettéért, Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi miniszter 1925. április 2-án a nemzetgyűlés színe előtt mondott az ajándékozónak köszönetet. Az adományozó által Münchenből személyesen hazahozott Rákóczi-portré hivatalos bemutatására 1925. április 22-én, nagybányai Horthy Miklós kormányzó, a vallás és közoktatásügyi miniszter, s meghívott előkelő vendégek jelenlétében került sor a Régi Képtár magyar termében, ahol aztán – Nemes Marcell kívánságának megfelelően –, hosszabb ideig külön belépődíj ellenében volt megtekinthető, azzal a céllal, hogy az így befolyt összeggel majd az O.M. Kir. Képzőművészeti Főiskola szegénysorsú tanulóifjúságát támogathassák. (A Szépművészeti Múzeum irattárában mindmáig A mi Rákóczi-képünk Egy nemzeti ereklye hazatérése Budapestre II. Rákóczi Ferenc – Mányoki Ádám festménye