Budapest, 2020. (43. évfolyam)
5. szám, május - Daniss Győző: Egy órára 7 pengő 10 fillér
9 vásárolni, 16-ától szabad volt vidékről élelmiszereket hozni, azaz „batyuzni”, június 12-én az V. kerületben megkezdődött a gázszolgáltatás, és ugyanakkor eltörölték az ostrom után kényszerűségből bevezetett hídpénzt. A napilapokban szaporodni kezdtek az apróhirdetések. És többé-kevésbé pontosan tükrözték a mindennapok gondjait, lehetőségeit. Példát kínál a Szociáldemokrata Párt lapja, a Népszava június 26-ai, keddi számának 6., a kétharmadát hirdetéseknek szentelő oldala. A venni akarók érdeklődése: férfiruhák – rossz órák – gumihulladék, törött gramofonlemez – cukor, kakaóbab, kakaóvaj – vashordók – marókáli – perzsaszőnyeg – arany, ezüst, ékszer – betegtoló kocsi, tricikli, kerékpár – szójabab – naftalin – hántolt vessző – autóalkatrész – nátronpapír hulladék – esztergapad. És volt, aki egész fodrászüzletet akart venni! Majdnem ennyire gazdag volt az eladásra kínált áruk köre: kenyérliszt – csónakmotor – kötött-szövött méteráru – szamár kis kocsival – cigarettapapír – cipőbetét gipszminta szerint – zongora, állóóra – eternitpala – közszükségleti élelmiszercikkek – szerszámok, szerszámgép. Szolgáltatást ajánlott egy bőrgyógyász, egy angolt, oroszt, németet, franciát tanító nyelvtanár, egy hajfestő és egy poloskairtó. És kerestek asztalossegédet, rutinos ügynököt, gépkötőnőt, dadát, harisnyagyári munkást, altisztet, kelmefestőt és háziszolgát. A Szabad Nép már idézett cikke a márciusi felmérés népességi helyzetképét is bemutatta. Pestnek akkor 633 580 lakosa volt, negyedmillióval (!) kevesebb, mint az 1941-es népszámláláskor. Az ok a lap szerint: „az ostrom, a kény szerű és önkéntes eltávozás, a katonai szolgálat és a hadifogság”. A budai oldal adatai ebben a tárgyban is hiányoztak, de a csökkenés ott sem lehetett kisebb, hiszen amint a lap június 10-én megírta, a március 25-ei felméréskor összesen – Pesten és Budán együtt – csupán 832800-an laktak a fővárosban. A háború és azon belül az ostrom miatt számottevően megváltozott a férfiak és nők aránya. A férfiak száma – elsősorban katonai szolgálatuk, munkaszolgálatuk és későbbi fogságba hurcolásuk okán – 160 ezerrel, a nőké 90 ezerrel csökkent. Emiatt míg 1941-ben a pesti oldalon 1000:1125 volt a férfiak és nők aránya, ez a mutató 1000:1462-re változott. Aztán megkezdődött a háború alatt elmenekülők visszatérése. Az év derekáig 155 ezret tett ki a számuk – eközben 51 ezren vidékre költöztek. És volt belső mozgás is. Márciustól júliusig a fővároson belül 120 ezren változtattak lakást. A lassanként ismét milliós főváros lakói többségét változatlanul az élelmezési gondok nyomasztották leginkább. A jegyre kapható cikkekre azonban általában lehetett számítani, és az áruk is elviselhető volt. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja, a Kis Ujság május 25-ei szá mából megtudhatták az olvasók, hogy aznap mennyi a jegyre kiutalt cikkek ára: kenyér (kilónként) 2,20; liszt 2,80; cukor 20; élesztő 0,40; étolaj (literenként) 20; vöröshagyma 1,20; tojás (darabonként) 1,50; birkahús 24; nyári szalámi 36 pengő. Közölte a lap a vásárcsarnoki „szabadpiaci” cikkek árát is: tisztított paraj 26–30, gyökeres 24–26, sóska 28–34, zöldhagyma 3–5, hónapos retek 5–10, jégcsapretek 4–8, szabadföldi pirosretek 4–8, jánosnapi retek 10–14, sörretek 12–20, saláta 10–16, vegyeszöldség 14–24, sárgarépa 16–24, zeller 12–20, új karalábé 10–16, spárga levesbe 12–18, petrezselyem zöldje 1,50–2, idei csomózott zöldség 8–12, idei csomózott karottarépa 8–16, cseresznye I. oszt. 60–90, II. oszt 50–60, földieper (negyed kiló) 70–110, zöldegres 26–36, főzőtök 80–90, zöldborsó 90–130 pengő. Ezeket a csarnoki árakat a hivatalos órabérek szerinti munkajövedelmekből alig vagy sehogy sem lehetett megfizetni. Májusban az órabéreket a Fővárosi Közlöny adta hírül (pengőben): munkaviszonyban töltött évek szakmunkás betanított munkás segédmunkás női munkás 0 4,10 3,60 3,20 2,70 10 5,30 4,70 4,10 3,50 25 7,10 6,30 5,50 4,80 A jövedelmek után – adott közre a Pénzügyi Közlöny július 1-jén egy május 9-étől érvényes rendeletet – adót kellett fizetni. A jövedelem 400 pengőig adómentes volt. Utána sávosan meghatározott mérték szerint kellett fizetni. A 400 és 800 pengő közötti jövedelemhányadért 2, a 800 és 1200 pengő közötti hányadért 3 százaléknyi volt az adó. Így nőtt tovább az adóhányad, és a 6000 pengő fölötti jövedelemrészből már 38 százaléknyi illette az államot. Az átlagemberek számára is elérhető áron megvásárolható fejadagok – amihez a jegyrendszer igazodott – nem elégíthették ki a tényleges igényeket. A Fővárosi Közlöny június 23-ai száma ismertette az egy lakosra foglalkozási kategória szerint jutó – egyébiránt a korábbiaknál már érezhetően nagyobb – havi fejadagokat (kilogrammban): nehéz testi munkás testi munkás hivatalnok gyerekegyéb kenyér 15,00 12,00 7,50 7,50 6,00 hüvelyes 0,90 0,75 0,60 0,45 0,45 hús 0,90 0,75 0,60 0,45 0,45 cukor 0,75 0,60 0,45 0,75 0,45 só 0,40 0,40 0,40 0,40 0,40 Az étkezési gondokat valamelyest enyhítették a Vörös Hadsereg és a nemzetközi segélyszervezet, az UNRRA eseti élelmiszeradományai, a kisebb-nagyobb közkonyhák – és enyhíthették különféle főzési tippek. A Kis Ujság szerzője május 13-án ezt az egész napra szóló étlapot ajánlotta: „zabpehely leves, csalánfőzelék, lepirított burgonyásmetélt, estére déli levesmaradék és a burgonyásmetélt mákkal vagy paradicsommártással” – és ezen akkortájt senki sem élcelődött-élcelődhetett, hiszen sok mindenből volt hiány. Ahogyan azt a június 17-ei Ludas Matyi-miniatűr egy nem elemi szükségleti cikkről szólva is általános érvénnyel fejezte ki: „Trafiktörténelem 1943: bel- és külföldi dohány- és cigarettakülönlegességek elárusítóhelye! 1944: dohány, cigaretta nincs! 1945: dohányt, cigarettát veszek!” Kedvezőbb képet mutatott a kulturális élet. Május 8-án az Operaházban a Szöktetés
