Budapest, 2020. (43. évfolyam)
5. szám, május - Daniss Győző: Egy órára 7 pengő 10 fillér
BUDA PEST 20 20 / 05 10MÚLTIDŐ a szerájból várta a közönséget. A Nemzeti Színház aznap a Bánk bánt, a Nemzeti Kamaraszínház Csehov két rövid művét és Madách Civilizátorát, a Művész Színház Molnár Ferenc egyfelvonásosait kínálta. A Belvárosi Színházban Török Sándor Különös éjszakája, a Szabad Színházban Toller Géprombolókja, a Budai Színházban Heijermans Reménye, a Medgyaszay Színpadon a Francia szobalány című vígjáték ment. A Pódium Szájkosár nélkül címmel kabaréműsort hirdetett, az Operettszínházban pedig a Csárdáskirálynő nyitánya után ment fel a függöny. Közös ismertetőjegyük volt a produkcióknak, hogy nem este, hanem délután fél ötkor vagy ötkor kezdődtek. A másfél tucatnyi filmszínházban főként magyar, régóta hiányolt amerikai, valamint – nem utolsósorban politikai nyomásra – szovjet filmeket vetítettek. Például Eizenstein Rettenetes Iván című, okkal híres munkája május végén a moszkvai bemutatóval szinte egyidőben került három budapesti mozi vásznára. De láthatták a nézők Marlene Dietrich et és Cary Grant ot, a hazai sztárok közül pedig természetesen Karády Katalin t, Ajtay Andor t, Perczel Zitát, Kabos Gyulá t. Május végén a Filharmóniai Társaságnak immár a második hangversenyén Feren csik János egyebeken kívül Lajta László nak a háborús halottakra emlékező In memoriam című nagyzenekari ódáját vezényelte. A hagyományosan közönségvonzó rendezvényeknek változatlanul szép számú közönsége volt. Az elsőosztályú labdarúgó bajnokság május eleji mérkőzéseire meccsenként ötezren voltak kíváncsiak – és az érdeklődés akkor sem hagyott alább, amikor néhány hét múlva egy pengővel fölemelték a jegyek árát, hogy e többletbevétellel a gazdasági újjáépítési munkákat támogassák. A Royal Revünek az A szabadság melódiái című, Csortos Gyu lától Rodolfó ig a legjelesebb magyar művé szeket felvonultató produkciója június elején már a huszonötödik előadását ünnepelhette. Jókora változásokat mutattak a könyvvásárlási szokások. Megnőtt a kereslet a mérnöki és orvosi szakkönyvek, az orosz, angol, amerikai nyelvkönyvek, az orosz és angol, amerikai szerzők szépirodalmi művei, a konyhakertészeti és baromfitenyésztési kiadványok, valamint a politikai kérdésekkel foglalkozó kötetek iránt. Ez utóbbit esetenként erős politikai akarat is támogatta. A Rákosi Mátyás írásait, beszédeit tartalmazó, A magyar jövőért című válogatásról a Szabad Nép június 10-én terjedelmes dics himnuszt zengett Kállai Gyula tollából: „Ráko si könyve nemcsak a Magyar Kommunista Párt eddigi politikájának helyességét bizonyítja, hanem mutatja az utat a jövőre is. Az ország népének, a munkásságnak, parasztságnak és a haladni, dolgozni akaró értelmiségnek és polgárságnak olvasnia, sőt tanulmányoznia kell ezt a könyvet. Elvtársaink és barátaink megtanulhatják belőle, hogy a Magyar Kommunista Párt rettenthetetlenül vezeti továbbra is a nép harcát. A kételkedők és a bizonytalankodók megtanulhatják belőle, hogy az a párt, mely a legvadabb üldöztetés idején kiállt a nép érdeke mellett, ma sem akarhat mást, mint a nép ügyét igazán és őszintén szolgálni. A kivárók megtanulhatják belőle, hogy a kivárás politikája ma épp olyan reakciós, tehát káros, mint volt Kállayék hintapolitikája. És végül: a demokratikus haladás ellenségei megtanulhatják belőle, hogy a Hitler–Horthy-bűnszövetkezet szétverése után felszabadult népi tömegeknek lesz elég erejük ara, hogy könyörtelenül leszámoljanak mindazokkal, akik a romba döntött ország felépítését még most is akadályozzák vagy késleltetik.” Kevesebbekhez jutott el a Magyar Tudományos Akadémia akkor megválasztott (és politikai akaratból hamarosan lemondatott) elnökének, Kornis Gyulá nak a június 3-án a Világ hasábjain megjelent mértéktartó, máig megszívlelendő tartalmú nyilatkozata: „Egyesek azt vélik, hogy az Akadémia most szép számmal baloldali tudósokat választott tagjaivá. Ámde a tudós nem lehet sem bal, sem jobboldali: csakis a tárgyban rejlő természetes ténybeli vagy logikai igaz relációkat kutatja. Ha egyoldalúan akár bal-, akár jobboldalinak érzi magát, akkor már nem igazi tudós. Az igazság, ha valóban igazság, akkor sem proletár, sem polgári, sem nagytőkési igazság.” A kora nyári főváros már-már „békeéletet” élt. Legalább is ilyennek látszott. Madártávlatból. A volt magyar foglyok az ausztriai Wels felszabadított koncentrációs táborában 1945 nyarán stencilezett újságot jelentettek meg. A hetenként megjelenő Alpenjäger tábor a július 1-jei számában interjút közölt a nemzetközi Vöröskereszt linzi munkatársával. Dr. Kiss István rövid júniusi budapesti látogatása alapján, voltaképpen „kívülről” nézte, látta a fővárost: „A politikai élet? Nor mál keretek között mozog. A kormány, mint ismeretes, szovjetbarát. A múltban fennállt hivatalos szervek régi formájukban működnek tovább (közigazgatás stb.). Természetesen nagyok a személyi változások... A színház- és moziélet teljes üzemben van. Az Uránia a Szovjet legerősebb propaganda filmszínháza. A mozik csak szovjet és amerikai filmeket játszanak. A Vígszínház nem használható, súlyos bombatalálatok érték. A Komédia kabaré Medgyaszay Vilma vezetése alatt játszik. Az Arizonából irodalmi kabaré lett. A kávéházakban is nagy a forgalom. A New York és az EMKE is kinyitott. Tolnay Klárit, mint tudják, politikai és emberi magatartása miatt március 19. óta nem léptették fel. Most óriási sikerrel állandóan műsoron van.” Strandvasárnap „A strandon táblás ház van, és kellemes meglepetéssel szögezzük le: nem csontvázlégió fürdik. A fiatal testek megdöbbentő gyorsan megizmosodtak újra. Csak máskor júniusban már bronzbarna, négerbarna, indiánbarna színakkordokat ért a napfény, de most a testek fehérsége, sárgássápadtsága nemcsak a hiányzó napfényről, hanem a kevés vörös vérsejtről is árulkodik. Mást is mesélnek a derekak, hátak és lábszárak. Ez a hölgy például, aki hasonfekve József Attila költeményeit olvassa, oly egyöntetűen elefántcsont színű, hogy látszik, tavaly- egész nyáron nem járhatott strandra. Látok olyan nőt is, nem is egyet, akin ott van ugyan a tavalyi napfény nyoma: arca, nyaka, alsókarja s a két lába széljárta sötétbarna még most is. És most szóljunk néhány szót a női fürdőruhákról is. A pesti nők ötven százalékának maradt meg tavalyi vagy tavalyelőtti fürdőruhája; akié kartonból volt, azon hátul némi felesleges bőség jelzi az elszállt kilók helyét. A többi nő fürdőruháját elsodorta a történelmi vihar. Most tehát imponáló ötletességgel úgy segítenek magukon, ahogy tudnak. A többségen kétrészes dressz van: valamilyen nadrágocska és valamilyen egészen másfajta kendő, derékon felül. De feljegyeztünk néhány eredeti öltözéket. Kifejezetten hatásos, egy nagyon vékony vöröshajú nő lila matrachuzat-brokátban. De a pálma egy nagyon fiatal kisleányé, akin hófehér pettyes mintázatú damasztfürdőruha van – szalvétákból. A strand nem divatrevű többé, senkit sem érdekel az elegancia. Pest ifjúsága önfeledten lubickol, kócosán ugrál a vízbe és sütteti vérszegény, vitaminhiányos, lábadozó testét a mindent jóvá tevő, szabad, gyönyörű napfénnyel.” (Világ, június 5.)
