Budapest, 2020. (43. évfolyam)
4. szám, április - Lépesfalvi Zoltán: Labdába rúgtak
BUDA PEST 20 20 / 04 12MÚLTIDŐ A BTC-Rákosmente első lett 2001/2002-ben a labdarúgó NB III Duna-csoportjában. Ezután a klub Ózdra költözött, és a következő idényben Ózdi Kohász néven indult az NB II Keleti csoportjában – olvasható a Magyarfutball. hu adatbankban. Másutt pedig egy megjegyzés: így a nagynevű csapat megszűnt. De ez már a reinkarnáció megszűnése volt, mert az igazi nagynevű csapatnak, a Rákosmente nélküli Budapesti Torna Clubnak, az első hazai bajnokság első helyezettjének a története már korábban véget ért. Az utolsó teljes idényről szóló adatok azt mutatják, hogy 1943/1944-ben a budapesti kerület I. osztályának Keleti csoportjában (negyedik osztály) a kilencedik helyen végzett a tizenhárom induló között, hét győzelemmel, öt döntetlennel és tizenkét vereséggel (45:47). És ha már fáradságos munkával kikotortuk a tabellákat, hadd terjedjen az ismeret: a csoportot a Zuglói Danuvia SE nyerte, az utolsó helyen pedig a Hálókocsi SC végzett. A következő bajnokság félbeszakadt, az 1945/1946-os BLASZ III-as táblázaton a BTC-nek nincsenek eredményei, csak egy lábjegyzet: visszalépett. Érdekesebbek azonban a kezdetek, és ehhez vissza kell menni a sokszor emlegetett Pékerdőbe, annak is az egyik tisztására, ahol 1896-ban, mindszentek napján megrendezték az első hazai futballmérkőzést. A helyszínt nagyjából az MTK-stadion helyére teszik, bár ma a Pékerdő utca a IX. kerületben, a Lurdy Ház és a Siketek pályája között van. Löwenrosen Károly szervező és labda tulajdonos, amúgy a MÁV mintaasztalosa, a Törekvés vasutas dalárda tagja a társai közül verbuválta a játékosokat. A tíz krajcárba kerülő jegyekből háromszáz elfogyott, rentábilis volt a vállalkozás. A nézők a pénzükért nagyjából húszpercnyi mutatványt kaptak, a havas pályán a felek bekecsben és jól megvasalt csizmákban rugdosták a labdát, még inkább egymást. Hárman lábtörést szenvedtek, az eredmény úgy került be a krónikákba, hogy 3:0 a Rókus kórház javára. Hogy estek-e gólok, az homályban maradt, az viszont közkincs csé vált, hogy az Angliából behozott labdát, amelyért egyébként tizenegy forint vámot kellett fizetni, a dühös feleségek felkoncolták. De lett másik: Svájcból importálta az ott tanuló Ray Ferenc , és vitte a Markó utcai reáliskola tornatermébe, ahol a BTC tornászai gyakoroltak. Az első edzést Stobbe Ferenc tartotta, ő maga is beállt; ha kellett, a kapuba, de játszott jobbszélsőt is. Később szövetségi kapitányként vezette a válogatottat. Az ifjak – az 1875-ben alapított klub tornászai, atlétái, úszói és kerékpárosai – csakhamar csapatot is szerveztek, az egység abban is megnyilvánult, hogy nemcsak az öltözetük volt egyforma, hanem a frizurájuk is. Az első ismert összeállítás: Stobbe – Harsády, Ashton – Pesky, Iszer, Klebersberg – Ramaszéder, Yolland, Hajós, Ray, Lindner. A középcsatár neve ismerős lehet – bár néha Guttmannként tüntetik fel az összeál-LABDÁBA RÚGTAK BTC – A CSÚCSON KELL ELKEZDENI
