Budapest, 2020. (43. évfolyam)

4. szám, április - Hidvégi Violetta: Egyből három

BUDA PEST 20 20 / 04 44 MÚLTIDŐ Leánykori nevén a Magyar Építészeti Múzeum (ma MMA Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Doku­mentációs Központ) 2000-ben kiállítással és egy pavilonépítészettel foglalkozó kiad­vánnyal ünnepelte fennállásának negyed­százados évfordulóját. Kollégáim ösztönzé­sére került a kötetbe egy erősen szubjektív válogatásom. 1861-tól a városegyesítésig működő építési hatóság, Pest város Építő Bizottmánya gyűjteményéből merítettem. A Strohoffer István (1828–1893) ácsmester által jegyzett faszerkezetes kioszk tizen­kétszögű alaprajza és városligeti hely­színe egyaránt felkeltette figyelmemet. Mégsem telt el haszontalanul két évtized, hiszen azóta többet tudok erről a remek, jól képzett asztalosmesterről és családjáról. Diescher József (1811–1874) építész-épí ­tőmester féltestvére készítette az 1866 augusztusában megnyitott Állatkert zene­pavilonját is, mely „az egész birodalomban a legékesebb ácsmunka” – írta a Fővárosi Lapok 1866. augusztus 10-én. A csoda Ebben az időben levéltárunk még több telephelyen üzemelt. A terv- és térképtár a Fővárosi Önkormányzat épületében a Város­ház utcában, míg a tervekhez tartozó iratok a Leonardo közi részlegünkben. Segítőkész kollégáimnak hála közvetlenül a raktárban kutathattam. Doboz le, irat megnéz, jegy­zetelés, doboz fel. Sokféle tárggyal lehet erősíteni, akár levéltári dobozok emelge­tésével is. Egy szombati napon is dolgoz­tam, késő délutánra járt. Karom gyengült – sose volt erős –, lábam remegett. Na, mára ennyi! De akkor ott hátul megszólalt a kötelességtudó énem: csak még ezt az egy dobozt. Levettem, szinte kicsúszott a kezemből. Keresem az irat számát, látom, jól megtermett csomó, a fogása is sokat sejtetett. Talán tervek is? Igen! Öt darab. Óvatos hajtogatás, miközben az ember tit­kon a csodában reménykedik. Előbukkant egy szerény házikó homlokzata, alaprajza és Strohoffer tervének másodpéldányához kapcsolódva két rendkívüli szépségű akva­rell Feszl Frigyes aláírásával. A félhomályos raktárban nem akartam hinni a szememnek. Most remegtem csak igazán. A fáradtság eltűnt, átjárt az öröm. Vajon Komárik Dénes, Feszl Frigyes kutatója tudott erről? Utána­néztem, Dénessel is beszéltem – akkor még megtehettem –, kiderült, hogy egy eddig lappangó terv-együttest találtam. Feszl 1860-ban a Vigadó építésekor készítette a kioszk látványterveit. A nagy műből egysze­rűsítve emelt át díszítőelemeket, és egyéb alkotásaiból is idézett részletformákat. Élet­művében több kioszk terv is megtalálható, köztük olyanok is, amelyeket ponyva hasz­nálatával tett meghitté. Komárik szerint Feszl a „nemzeti építőstílus” kialakításában a magyar paraszti világra, a keleti motívu­mokra és az „ámbitus” eszméjére támasz­kodott. Ligetbe álmodott pavilonján keleti elemek és az oszlopos tornác is megjelenik. Harmincnyolc évig a Gruber-család kezelésében 1860 tavaszán Gruber Antal cukrász ­mester egy kioszkot kívánt létesíteni a mai Széchenyi-szigeten, a finomabb közönség igényeinek kiszolgálására. Árukínálatában fagylalt, kávé, csokoládé, limonádé, min­denféle ásványvíz, tej, savó, gyümölcs, vaj, Egyből három Egy városligeti épület közepesen rövid története 2017 tavaszán az Art1st Design Studio Kft. munkája nyomán három csinos klónozott pavilon került az Állatkerti körútra a hajdani bódédzsungel helyére. Eddig a jó hír. Sajnos hamarosan bezártak és most gyors funkcióváltásra várnak, mert használni szeretnének. Strohoffer István kiviteli terve Forrás: BFL XV.17.b.312 3/1863

Next

/
Oldalképek
Tartalom