Budapest, 2020. (43. évfolyam)
1. szám, január - Daniss Győző: MÚLTIDŐ - A háború vége
BUDA PEST 20 20 / 01 10MÚLTIDŐ A háború vége Légiveszély miatt a Ferencváros-Újpest rangadó elmaradt Kevesen vannak már közöttünk, akik emlékezhetnek a főváros történetének rengeteg szenvedést és csak nagyon ritka örömöket hozó időszakára. De 1945-re a fiatalabbaknak is érdemes emlékezniük, hogy jobban megértsék a 75 évvel ezelőtti világot. Az év legtragikusabb időszakára, a már 1944 legvégén megkezdett ostrom heteire több szemszögből is emlékezhetünk. Ha a hadi eseményekre összpontosítunk, meglepőnek tetszhet, hogy miközben karácsonykor bizonyos szovjet egységek Budán már közelebb voltak a Várhoz, mint a pestiek a Parlamenthez, a bal part mégis már január 18-án a Vörös Hadseregé lett, míg a német-magyar csapatok a jobb parton még bő három hétig kitartottak. Budapest közvetlen ostroma alatt a német és magyar csapatok csaknem 40 ezer halottat, sebesültet, hadifogságba esettet, eltűntet vesztettek. A szovjetek – és a mellette harcoló román hadosztály – esetében ugyanez a szám kevés híján 80 ezer. Ungváry Krisztián Budapest ostroma című monográfiá ja szerint a fővárosi harcokban és a hozzájuk kapcsolódó küzdelmekben 1944 novemberétől 1945 februárjáig elszenvedett veszteségek a következők: német és magyar részről 48 ezer halott, 26 ezer sebesült, 51 ezer hadifogoly; ugyanezek az adatok szovjet (és román) részről: 70 ezer, 194 ezer, 8 ezer. A közvetlenül a hadi események miatt életüket vesztő polgári személyek száma is majdnem 40 ezer, és ugyanennyi ember halálát okozták a gettó és a pincék élelmezési és egészségügyi tragédiái, a nyilasok rémtettei, a fogságba, kényszermunkára elhurcolás. Roppant anyagi károk is érték a fővárost. A németek felrobbantották a hidakat. Az épületek bő negyede pusztult el vagy szenvedett nagyon súlyos károkat. A kórházaknak csak a tizede maradt épen. Tönkrement vagy súlyosan megsérült a villany-, a víz- és a gázvezeték-hálózat. Még a viszonylag kis területű Rákóczi térről is százvagonnyi épület- és úttörmeléket kellett elszállítani... Emlékezési szempont lehet az is, hogy a budapestiek miként élték-élhették túl a fegyverzajos heteket. A hatóságok előre felhívták mindenki figyelmét, hogy meneküljön a fővárosból. Ezt javallták a szövetségesek repülőkről szórt röpcédulái is, kiváltképpen azokhoz szólva, akik pályaudvarok és sínpályák közelében laktak. A budapestiek zöme azonban maradt. Vagy nem merte elhagyni otthonát, vagy hitt a végső győzelmet hirdető handabandázásnak. Az Operaházban, az Aida december 23-ai előadásának második felvonása előtt például egy katonaruhás férfi lépett a függöny elé, és biztosította a közönséget, hogy a fővárosnak nincs mitől félnie. Pedig... A már jóval az ostrom megkezdése előtt is hulló bombák ellen csak a pincék kínáltak valamelyes biztonságot. Nem ok nélkül szaporodtak meg az utcára néző pinceablakokra vasbetonfedőt ajánló hirdetések. Voltak szakszerűen megépített óvóhelyek is – ilyen volt például az Operaházé, elsősorban
