Budapest, 2020. (43. évfolyam)
1. szám, január - Buza Péter: FÉNYÍRDA - Csöpögős fotográfia
9 A négy azonosítható riportkép közül kettő 1934-ben, egy 1938-ban, egy 1939-ban jelent meg. A Tolnai Világlapja 1934-ben publikálja képen – megjelenik a Színházi Életben is –, hogy előkelő vendégei vannak a szigeti golfpályának. Köztük Netherton angol őrnagy, Moha med Tahiz pasa és Fugger Regenburg herceg. A Színházi Élet ugyanez évi 27. számának felvételén Pfeifer illusztrálja, miként tanítja meg a német primadonnának, Liane Haid nak a Csak egy kislányt magyarul Rákos Tibor zongorakor repetitor, színigazgató. Fellelhető egy felvétel arról (1938-ból), hogy a lengyel közigazgatási bíróság elnöke, Helcynszki Broniszlav felolvassa előadását a Jogászegyletben. Végül 1939-ből találunk egy fényképmásolat (a PIM gyűjteményében) a Baumgarten-díjak kiosztásáról. A hátán a pecsét körirata: „Nemzeti Fotoriport Pfeifer Antal Budapest, Lövölde tér 7.” A blende zár 1935 végén, az ipartesület széke – fegyelmi testülete – feljelentést tesz pénztárnoka, Pfeifer Antal ellen. Tisztességtelen verseny vádjával. „Súlyosan kifogásolt üzleti ténykedé se” abban volt összefoglalható, hogy „szép ségversenyeket díjak igéretével és hatósági jellegű megrendezésével hirdet és ily módon fénykép felvételekre megrendelőket gyűjt.” A budapesti királyi törvényszék „szívós, körömszakadtáig menő védekezése dacára” elmarasztalta, eltiltotta módszereitől, és 660 pengő perköltség megfizetésére kötelezte. Természetesen leváltják minden tisztségéről, nem lehet tovább alelnöke az asztaltársaságnak, pénztárnoka a testületnek. Kivonja üzletét is a belső városból, elmenekül, ha nem is vissza József-, de Erzsébetváros távolabbi vidékére, egészen a Lövölde térig, ahonnan aztán már soha többé nem hirdeti meg rendszeresített gyermekfotóversenyeit. Valószínűleg egyszemélyes főnök-ügynök szerepben csak a Nemzeti Fotóriport akcióit próbálja folytatni, természetesen árusítva e mellett atelier-fotográfiáit a nagyközönségnek. Kétszintes, elegáns üzlet, két cím alatt is nyilvántartják, az épület két bejáratához igazodva: Király utca 105. és Lövölde tér 7. Maga a tekintélyes épület 1872 óta áll itt, Fischer Péter, belvárosi orvosiműszer-gyártó a tulajdonosa (terv Schusbeck Pál ). A műte rem első működtetője Hollós Mór (Holbauer, 1877–1957) volt, aki 1903-ben költözött Győrön át Máramarosszigetről Pestre, ide, az utolsó lövőház terére. Alapító alelnöke volt az Ipartestületnek, alapítója a Magyarországi Fényképészek Özvegy és Árvaalapjának, alapítója és gyakorlatilag mindvégig felelős kiadója, időnként szerkesztője az 1921-1938 között megjelent Magyar Fotográfiának, a testület hivatalos közlönyének. Egyik vezetője az ipartestület jótékonysági asztaltársaságának első és másodszori megalakulása után is (az Oktogonon, a Kovács Kávéházban működött). Vitathatatlan tekintélyű férfiú. Hobbija éppen az asztaltársaságokhoz fűződő elkötelezett viszonyának gyakorlása, úgy is, mint a Battenberg Asztaltársaság (Battenberg Lajos államtitkár, 1919-től posta-vezérigazgató) alapító elnöke. Megszervezte negyven budapesti egyesület bevonásával az asztaltársaságok központját, és ő adta ki 1937-ben az Asztaltársaságok Közlönyét. Felette sajnálatos, hogy e hézagpótló periodikának mindössze egyetlen száma jelent meg (vagy egyetlen számát őrizte meg a könyvtári rendszer, nevezetesen az OSZK). Ő készítette egyébként az Üstökös Asztaltársaság tablóját, amelyet a 2019. novemberi BUDAPEST hasábjain adtam közre. Hollós Mór üzletét, bérleményét a belső körből kimenekülő Pfeifer 1936-ban veszi át (az atelier addigi bérlője a Lövölde tér 3-ban folytatja). Nem mondható újrakezdésnek, ami ez után történik. Inkább lassú agóniának. Ha nincs is erre semmi adatunk, igen valószínű, hogy negyvenhárom körül munkaszolgálatra vezénylik – nincs még ötvenéves –, és vesszőfutása az orosz fronton, a halálával ér véget. Pfeifer Antalné Karpf Fanny – Király utca 20. szám alatti lakos – 1978-ban, nyolcvanhét évesen távozik az árnyékvilágból. Vitray Pfeifernél Járt a Király utca 11-ben, éppen az idő tájt, amikor Pfeifert perbe fogták, Vitray Tamás , az akkor alig hároméves kisfiú. Ő az egyetlen tanúja Antal mester műtermi működésének. A Szabad Föld 2008. augusztus 29-ei számában, Borzák Tibor interjújában meséli: „Miután a szüleim korán elváltak, a nagyszüleim neveltek. Én voltam az első unokájuk, kilenc évre jött a következő, így aztán megkülönböztetett kényeztetésben volt részem. Természetesen elvittek fényképezkedni is, a Király utcába, Pfeifer Antal műhelyébe. Én a mellékelt ábra szerint, nem voltam valami lelkes. Mondhattak bármit, nem mosolyogtam. Amikor betelt a pohár, a fényképészmester a kezembe nyomott egy játék puskát, azzal a felkiáltással, hogy ha már ilyen mogorva vagyok, akkor legyek katona.” Király utca 105 (Lövölde tér 7) Színházi Élet 1934/27. szám Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL. XV. 19. d.1.05.110”
