Budapest, 2019. (42. évfolyam)
3. szám, március - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Szemét egy ügy
szöveg: X Y FOTÓ: X Y 25 A századfordulót követő évtizedekben Budapest Európa legtisztább városai közé számított. Budán mind az utcatakarítás, mind pedig a szemétszállítás már 1902 óta házi kezelésben volt – tudjuk meg Umbrai Laurá tól, aki a Városunk, Budapesti Honismereti Híradó egyik tavalyi számában emlékezett vissza a kezdetekre. Az I. világháború után a főváros utcáin is elindultak a benzines seprőgépek, az útmosógépek és még az akkori szállító masinák is, de nem kellő számban – állítja a szakértő. Szomorú, hogy a háború és a gazdasági válság hatására állítólag olyan szegényessé vált a szemét, hogy a válogatás értelmét vesztette. Az új lakótelepek korának kezdetén megjelentek az akkor még hengeres kukák és a narancsszínű autók, de a fölösleget sokáig hagyományos módon gyűjtötte a házmester, akinek egyébként is szinte bejárása volt a lakásokba. Olykor bele-belenézett a csini kis fogóval ellátott faládákba, mondhatnánk, ösztönös szemétszociológusi munkát végzett. Egy emberről ugyanis sokat elárul, hogy mit dob el. A dobozok, az üvegek, a reklámzacskók jelzik, mennyire vagyunk szegények vagy gazdagok, mennyi és milyen ital fogy, vajat vagy margarint veszünk-e, az olaj olíva-e vagy napraforgó. Az is árulkodó, mi mindent dobunk el ahelyett hogy még hasznát vennénk. Akiknél sok hulladék gyűlik össze, azok inkább tehetősek. Ez igaz a magas életszínvonalú országokra is. De azoknál is sok a szemét, akik elvonókúra előtt álló kényszervásárlók. Ha kicsi a szemetesvödör, akkor megeshet, hogy okosan gondolkodó, környezetvédő értelmiségiek... Tizenöt éve Budapesten szinte senki nem foglalkozott tudatosan szelektálással és újrahasznosítással. Legfeljebb az idősebb nénik, akik gondosan kimosták a nylonzacskókat, megszárították, kisimították és őrizgették, néha a piacon ma is látni reszketeg kezekben lengedezni Skála Kópé-s meg centrumos szatyrot.
