Budapest, 2019. (42. évfolyam)
12. szám, december - Brunner Attila: Egy multikulturális magánpalota
BUDAPEST 2019 / 12 12épített világ épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ Egy kisebb átalakítás tervrajzáról kiderül, milyen üzletek nyíltak az épület Ó utcai frontján 1940-ben: a saroktengelyben kályhás, mellette hentes, asztalos, a kapubejárótól jobbra méteráruüzlet és nyomda volt. A textiles alatti pincében később orvosi műszerek és fogászati cikkek kereskedésének raktára kapott helyet. Építészet és társművészetei harmonikus egységben hirdették a korabeli Pest egyik legnagyobb szabású magánpalotájának hírnevét. Hevesi Lajos (1843–1910) 1873-ban megjelent városkalauza szerint a sárga homlokzatot Lotz Károly (1833–1904) freskói díszítették. Ezek a festő legkorábbi olyan alkotásai, amelyek nem épületbelsőbe kerültek. Az épület főpárkányára egykor elhelyezett szoborcsoportok alkotója nem ismert, a négy szoborcsoport önmagában is kivételes látvány volt. Az Ipar-udvar a társművészetek hangsúlyos jelenléte és a sarokmegoldás miatt teljesen egyedülálló emléke volt Pest építészetének. S itt álljunk meg egy pillanatra. Ha valakinek kétségei volnának Otto Wagner szerzőségét illetően, azok hiteles forrással oszlathatók el. Wagner 1876 novemberében kelt önéletrajzi levelében úgy fogalmazott, hogy nagy bécsi és pesti magánépületek fűződnek a nevéhez. (A levelet Peter Haiko találta és tette közzé 1979-ben.) 1883. november 16-án Budapest székesfővároshoz intézett beadványában nevesítette ide kötődő munkáit: „Számos, és egyenkint elő nem sorolható kisebb-nagyobb épületek mellett köztudomásúlag én építettem a pesti Rombach utcai óhitű izraelita imaházat; a Váci körúton 27. sz. a. Freistädtler-féle iparudvart, Mandel Károly úr bérházát, Mocsonyi Antal [valójában Mihály] úr kastélyát Kápolnásra; s legújabban szintén Kallina úrral együttesen szerkesztett terveink a magyar országház építésére kihirdetett pályázatnál egy 5000 frtos első díjjal tüntettetek ki”. (Idézi Nagy Sándor tanulmánya a Fons című folyóirat 2007-es évfolyamában.) A levéltári forrásokból kiderül, hogy 1893-ban Dalnoki Lajos asztalosmes ter terve szerint egy 30 centiméterre kiugró kirakatportált létesítettek, majd 1937-ben Goda László építőmester tervei szerint belső lakás-átalakításokat végeztek a harmadik emeleten. Főként ajtókat falaztak be, hogy az újonnan kialakítandó vécé- és fürdőszoba-helyiségekkel több lakást lehessen kialakítani az Ó utcai szárnyban. Az udvar felőli folyosó választófalait pedig kibontották, hogy a lakásokhoz innen lehessen közlekedni. Az épület ekkor Hisstek József és neje tulajdonában volt. Jelentősebb munkálatok történtek 1953-ban a BUVÁTI tervei szerint, amikor három harmadik emeleti lakás födémét cserélték ki. A legnagyobb átalakítás 1966-ra zajlott le, a forrásokból azonban nem derül ki, pontosan mikor tüntették el a harmadik emeleti freskókat, a szobordíszeket, és borotválták le brutálisan a Bajcsy-Zsilinszky úti homlokzatot. Kőporréteggel vonták be nemcsak a stukkókat, hanem a ma már nem látható Lotz-freskókat is. A földszinten a sarokhelyiséget elfoglaló étterem rendkívül jól dokumentált. A korábbi Alkotmány étterem Havanna néven nyitott újra 1985-ben. Az enteriőrt Pekár József belsőépítész tervezte. A beruházók kubai nemzetiségi éttermet akartak létrehozni, így az elrendezést erre utaló elemekkel alakította ki, például a meg nem nevezett kubai partnerek által adott ajánlati terv nyomán sötét azúrkékes opál üvegbetéteket alkalmazott. A kialakítás közvetlenül is utalt a szocialista Magyarországgal jó viszonyt ápolni igyekvő, kommunista vezetésű Kubára: teraszt létesítettek pálmatartó dézsákkal, a belső térben pedig a havannai Plaza Vieját ábrázoló kép nagyítása került a falra. Az egykori kubai étterem helyén ma is étterem működik. A jelentős átalakítások (az ezredforduló táján a sarokra építettek egy dobszerű toldást) ellenére Wagner és Kallina épülete számos eredeti részletet őriz, amelyek közül első helyen emelhetők ki az öntöttvas lépcsőházi és erkélykorlátok. Az Ó utcai homlokzaton a kőporozás helyenként levált a finoman kidolgozott stukkódíszekről, s ugyancsak ezen a homlokzaton látható az egyébként vakolt épület eredeti, vörös márvány lábazata. A földszinten, az Ó utcai szárny udvar felőli folyosóinak lépcsőfokai is ebből a nemes anyagból készültek, korábban ezek jelezték az Ó utcai kocsibejáró (ma elfalazott raktár) és a személyi közlekedésre alkalmas nyitott folyosó találkozását. Az épület nem műemlék, mégis, különösen a városképet egykor meghatározó, az innovatív térkapcsolásokat részben kívülről is eláruló homlokzat a kőporréteg alatt sok eredeti, Bécsben komponált részletet őriz. Érdemes volna védeni, ne adj’ Isten, helyreállítani. Öntöttvas korlátrács a lépcsőházban
