Budapest, 2019. (42. évfolyam)
9. szám, szeptember - Nemes Tamás: Hozzá Ofner Roth Wein!
SZÖVEG: NEMES TAMÁS 25 A Nemzeti Casino kiváló könyvtárával, figyelemre méltó szórakozási lehetőségekkel és nem utolsó sorban éttermének kiemelkedő étel- és borkínálatával volt hivatott a fővárosban tartani és a közéletbe jobban bevonni a hazai arisztokratákat, akik a teleket többnyire bécsi palotáikban, míg a nyarakat vidéki birtokaikon vagy fürdőhelyeken töltötték. Széchenyi egyik fontos célja az volt, hogy legyen ott mindenki, akinek befolyás, hatalom és vagyon van a kezében. Legyen casino-tag a születés, a vagyon és a szellem arisztokráciája is, mivel Széchenyi nagyszabású országos terveihez ők egyformán elengedhetetlenek voltak. Ezzel együtt a Nemzeti Casino nem volt exkluzív társaság. Tag lehetett „minden jeles, nemes magaviseletű férfiú”, a legfényesebb történelmi nevek mellett ott találjuk a kormányszéki, vármegyei, városi és bírósági tisztviselőket, táblabírákat, ügyvédeket, orvosokat, tudósokat, írókat, kereskedőket, gyógyszerészeket, ahogy Hild Józsefet, a Casino palotájának építőmesterét is. A palotában a Nemzeti Casinónak tágas táncterme, úgynevezett szálája is volt, melyet megállapodás szerint a Kereskedők Casinójával közösen használtak, és báljaikat ott felváltva tartották. Már a beköltözést követő, 1831-es évben hat nagy sikerű bált adtak fejenkénti két ezüstforint belépődíj mellett. Az igazgatóság mindig sokat foglalkozott a casinói élet minél kellemesebbé és változatosabbá tételével, hogy ezzel is növeljék a tagokra gyakorolt vonzerejét. Ennek megfelelően bizottságot állítottak fel, hogy „a muzsika pártfogása, valamint a szépművészetek előmozdítása kedvéért a Casino szálájában minden vasárnap muzsikadarabok adassanak elő és a magyar theátromi jelesebb színjátszók által jelesebb magyar darabok is felmondassanak és ezeken a részvényesek és ezek meghívottjai minden fizetés nélkül résztvehessenek.” Nemsokára egy négytagú zenekar a legkiválóbb zeneszerzők válogatott műveivel szolgáltatott „hangászati mulatságot” a rendre nagy számban összejött társaságnak. Megnevezve: németül A Casino étteremének érthetően drágán mért választéka bőség tekintetében igazán nem adhatott okot panaszra. Az étlapon feltüntetett kéttucatnyi előételből a keltezés napján tizenegyféléből lehetett választani. Volt köztük majonézes hal, fogas aszpikban, szardínia, ecetes-olajos szardella, kaviár, majonézes jérce, sonka aszpikban, füstölt marhanyelv tormával. Az akkor érvényes, úgynevezett „konvenciós forint” 60 krajcárral volt egyenértékű, így a legolcsóbb fogások, a 6 krajcárért megszámított levesek és a 12 krajcárért kínált főzelék ára sem volt igazán szerény. Főételnek a kilencféle körítéssel választható marhahús mellett borjúsült, csirke, jérce, fogas, süllő, csuka és rák biztosította, hogy minden ínyenc megtalálhassa a kedvére valót. Július második felében vadból csak szarvas volt a konyhán, de az előrenyomtatott sorokból kiolvasható, hogy ősztől, amikor beindult a vadászidény, a vendég mezei nyulat, vaddisznót, vadkacsát, foglyot, fácánt, erdei szalonkát, gyepi sárszalonkát, fenyőrigót és fürjet is kaphatott. Mindez kizárólag németül felsorolva. Ahogy a sültek, becsináltak, tojásételek, halak, tésztaneműek, saláták, kompótok, gyümölcsök, sajtok, desszertek is. A 175 éve megírt étlapon – ahogy a pest-budai étlapokon jellemzően még vagy fél évszázadig – az ételcsoportok címszavai magyarul és németül is, az ételek nevei viszont csak németül szerepelnek. Az uralkodó, V. Ferdinánd csak négy hónap pal később, 1844. november 13-án fogadta el azt a törvénycikket, amely Magyarország egyedüli hivatalos nyelvévé emelte a magyart. (Akkor már nyolc esztendeje, az 1836. évi III. törvénycikk életbe lépése óta a latinnal együtt a két hivatalos nyelv egyike volt.) Az 1850-ben készült első nemzetiségi statisztikából az olvasható ki, hogy a magyarok Pesten és Budán a 19. század első felében még jócskán kisebbségben voltak: Buda Óbudával együtt számított 43000 lakosának kétharmada, Pest közel 84000 lakosának 40 százaléka vallotta A pesti börzepalota a reformkorban
