Budapest, 2019. (42. évfolyam)

9. szám, szeptember - Nemes Tamás: Hozzá Ofner Roth Wein!

SZÖVEG: NEMES TAMÁS 25 A Nemzeti Casino kiváló könyvtárával, figyelemre méltó szórakozási lehetősé­gekkel és nem utolsó sorban éttermének kiemelkedő étel- és borkínálatával volt hivatott a fővárosban tartani és a közéletbe jobban bevonni a hazai arisztokratákat, akik a teleket többnyire bécsi palotáikban, míg a nyarakat vidéki birtokaikon vagy fürdőhe­lyeken töltötték. Széchenyi egyik fontos célja az volt, hogy legyen ott mindenki, akinek befolyás, hatalom és vagyon van a kezében. Legyen casino-tag a születés, a vagyon és a szellem arisztokráci­ája is, mivel Széchenyi nagyszabású országos terveihez ők egyformán elengedhetetlenek voltak. Ezzel együtt a Nemzeti Casino nem volt exkluzív társaság. Tag lehetett „minden jeles, nemes magaviseletű férfiú”, a legfényesebb történelmi nevek mellett ott találjuk a kor­mányszéki, vármegyei, városi és bírósági tiszt­viselőket, táblabírákat, ügyvédeket, orvosokat, tudósokat, írókat, kereskedőket, gyógyszeré­szeket, ahogy Hild Józsefet, a Casino palotájá­nak építőmesterét is. A palotában a Nemzeti Casinónak tágas táncterme, úgynevezett szálája is volt, melyet megállapodás szerint a Kereskedők Casinójával közösen használtak, és báljaikat ott felváltva tartották. Már a beköltözést követő, 1831-es évben hat nagy sikerű bált adtak fejenkénti két ezüstforint belépődíj mellett. Az igazgatóság mindig sokat foglalkozott a casinói élet minél kellemesebbé és válto­zatosabbá tételével, hogy ezzel is növeljék a tagokra gyakorolt vonzerejét. Ennek megfele­lően bizottságot állítottak fel, hogy „a muzsika pártfogása, valamint a szépművészetek elő­mozdítása kedvéért a Casino szálájában minden vasárnap muzsikadarabok adassanak elő és a magyar theátromi jelesebb színjátszók által jele­sebb magyar darabok is felmondassanak és eze­ken a részvényesek és ezek meghívottjai minden fizetés nélkül résztvehessenek.” Nemsokára egy négytagú zenekar a legkiválóbb zeneszerzők válogatott műveivel szolgáltatott „hangászati mulatságot” a rendre nagy számban összejött társaságnak. Megnevezve: németül A Casino étteremének érthetően drágán mért választéka bőség tekintetében igazán nem adhatott okot panaszra. Az étlapon fel­tüntetett kéttucatnyi előételből a keltezés napján tizenegyféléből lehetett választani. Volt köztük majonézes hal, fogas aszpikban, szardínia, ecetes-olajos szardella, kaviár, majonézes jérce, sonka aszpikban, füstölt mar­hanyelv tormával. Az akkor érvényes, úgynevezett „konvenci­ós forint” 60 krajcárral volt egyenértékű, így a legolcsóbb fogások, a 6 krajcárért megszámí­tott levesek és a 12 krajcárért kínált főzelék ára sem volt igazán szerény. Főételnek a kilencféle körítéssel választ­ható marhahús mellett borjúsült, csirke, jérce, fogas, süllő, csuka és rák biztosította, hogy minden ínyenc megtalálhassa a kedvére valót. Július második felében vadból csak szarvas volt a konyhán, de az előrenyomtatott sorok­ból kiolvasható, hogy ősztől, amikor beindult a vadászidény, a vendég mezei nyulat, vaddisz­nót, vadkacsát, foglyot, fácánt, erdei szalon­kát, gyepi sárszalonkát, fenyőrigót és fürjet is kaphatott. Mindez kizárólag németül felsorolva. Ahogy a sültek, becsináltak, tojásételek, halak, tésztaneműek, saláták, kompótok, gyümöl­csök, sajtok, desszertek is. A 175 éve megírt étlapon – ahogy a pest-budai étlapokon jel­lemzően még vagy fél évszázadig – az ételcso­portok címszavai magyarul és németül is, az ételek nevei viszont csak németül szerepelnek. Az uralkodó, V. Ferdinánd csak négy hónap ­pal később, 1844. november 13-án fogadta el azt a törvénycikket, amely Magyarország egyedüli hivatalos nyelvévé emelte a magyart. (Akkor már nyolc esztendeje, az 1836. évi III. törvénycikk életbe lépése óta a latinnal együtt a két hivatalos nyelv egyike volt.) Az 1850-ben készült első nemzetiségi statisztikából az olvasható ki, hogy a magyarok Pesten és Budán a 19. század első felében még jócskán kisebbségben voltak: Buda Óbudával együtt számított 43000 lakosának kétharmada, Pest közel 84000 lakosának 40 százaléka vallotta A pesti börzepalota a reformkorban

Next

/
Oldalképek
Tartalom