Budapest, 2019. (42. évfolyam)
8. szám, augusztus - Gács János: A Kis Akadémia emlékezete
Ha belépünk az ELTE TTK északi (kémiai) tömbjének a Pázmány Péter sétányon található épületébe, az előcsarnokban tíz márványtábla vonja magára a figyelmünket, amelyek a legjelesebb kémiaprofesszoroknak állítanak emléket. (Meglehet, hamarosan egy tizenegyedik tábla is a falra kerül, megemlékezve a közelmúltban elhunyt Medzihradszky Kálmán professzorról, akinek tudományos munkássága mellett a tábláknak helyet adó épület elkészültében is elévülhetetlen érdemei voltak.) Ezek a táblák az ELTE Trefort-kerti kampuszának B és F épületéből kerültek át jelenlegi helyükre, az éppen 30 éve, 1989-ben megnyílt kémiai épületbe. Eredeti helyük a Múzeum körút 4/B sárgára vakolt tömbje volt, amely ma a Bölcsészkar tanszékeinek ad otthont. Ez volt az első olyan épület Magyarországon, amelyet a kémia oktatásának céljára építettek. Than Károly az akkor legmodernebb osztrák és német egyetemek tanulmányozása után tervezte/terveztette meg Wagner János sal az épületet, amely más egyetemeknek is mintául szolgált. Az előcsarnokban ma is láthatók a kor leghíresebb vegyészeit ábrázoló tondók. (Érdekesség, hogy a nagy előadóteremben is van két portré, amely Bunsen t és Liebige t ábrázolja, azonban nekik csak a születési évszámuk van feltüntetve, mivel a ház elkészültekor még éltek.) Visszatérve a Pázmány Péter sétányra, a 10 tábla közül hármat a „KIS AKADÉMIA” állíttatott. Mi volt vajon ez az intézmény? Ez a kérdés már egyetemista koromban is foglalkoztatott, s most e cikkben osztom meg a fellelt információkat a BUDAPEST olvasóival. Asztaltársaságból Kis Akadémia A Kis Akadémiát 120 éve, 1899-ben alapították a budapesti tudományegyetem fiatal oktatói, főként, de nem kizárólag természettudósok. Nevük kezdetben Egyetemi Asztaltársaság volt, majd Eötvös Loránd nak, a társa ság jóindulatú patrónusának javaslatára vették fel a Kis Akadémia nevet. Céljuk a színvonalas ismeretterjesztésen túl a kölcsönös információcsere, valamint baráti kapcsolatok létrehozása és ápolása. Ez utóbbi törekvést szolgálták a hétfői előadások után minden esetben megtartott társas vacsorák, amelyeken megjelenni szintén kedves kötelessége volt a tagoknak. E vacsorákkal (s a következő előadásokat előkészítő szűkebb körű megbeszélésekkel) szinte „körbehaknizták” a Trefort-kert környékét, ahol számos családias kisvendéglő és kávéház működött, amelyek közül ma már csak az 1885-ben megnyílt Múzeum Kávéház őrzi eredeti nevét és funkcióját, sőt figyelemreméltó belső kiképzését is. Igen gyakran találkoztak a Rákóczi út és a Szentkirályi utca sarkán működött Balaton kávéházban, amelynek enteriőrje a New Yorkéval vetekedett. Ma a Magyar Pálinka háza található ezen a helyen, így legfeljebb az italfogyasztásra való utalás emlékeztethet a hajdani funkcióra. A „kisakadémisták” persze nem iszogatni, hanem csakugyan ebédelni és vacsorázni jártak ide s a többi helyre. A 20. század első felében ugyanis még a pálya kezdetén (s gyakorta agglegénysorban) lévő ifjú egyetemi oktatók is megengedhették maguknak az akár naponta kétszeri éttermi vagy kávéházi meleg étkezést. A társaság működésére az egyetemesség volt jellemző, ezt ma interdiszciplinaritásnak mondanánk. Legfontosabb törekvésük volt, hogy ne záródjanak be saját tudományáguk keretei közé, hanem a legszélesebb körben tájékozódjanak az aktuális tudományos, műszaki, művészeti kérdésekről, társadalmi és történeti folyamatokról, beleértve akár a világháborúval kapcsolatos technikai vagy orvosi problémákat is. Ki volt zárva azonban a témák, de még az asztali beszélgetések köréből is a napi politika, s a rendelkezésre álló források szerint a műkö-23 Vegytani Intézet Forrás: Vasárnapi Ujság, 1872. 03. 31. Múzeum Kávéház, forrás: MKVM szöveg: GÁCS JÁNOS A Kis Akadémia emlékezete
