Budapest, 2019. (42. évfolyam)
8. szám, augusztus - Gács János: A Kis Akadémia emlékezete
BUDA PEST 201 9 /8 24 dés 45 éve alatt valóban sosem bomlott meg a tagok között a kollegiális, mi több, baráti összetartás. Egy visszaemlékező büszkén említi meg, hogy működésükkel a napilapok sohasem foglalkoztak, utalva ezzel arra, hogy felülemelkedtek a napi aktualitásokon. 1000 előadás Az ifjú alapítók, akik között az akkor 36 éves Winkler Lajos már öregnek számított (meg is kapta a „Tata” becenevet), többnyire igen szép pályát futottak be: az 1941-ig elhunyt 209 kisakadémikusból például 89 egyetemi professzor és 29 egyetemi magántanár lett. A töretlen pályaívre jellemző, hogy kettejük előadását 1969–70-ben még módom volt hallgatni az ELTE TTK-n. Az 1942-ig megtartott 1000 (!) előadás legtöbbje orvosi, élettani, illetve kémiai témával foglalkozott, ugyanis a tagok csaknem fele (1941-ben 280 fő közül 116) orvos volt, utánuk pedig a vegyészek következtek. Az előadásokat a Kis Akadémia Könyvtára sorozatban publikálták. Ennek megjelenését főként Bartha István gyógyszerész-kisakadé mikusnak, a híres Molnár és Moser illatszergyár tulajdonosának (társaitól a „Molmo” becenevet kapta), néha pedig Winkler Lajosnak az anyagi támogatása tette lehetővé. A sorozatban 61 kötet jelent meg, az utolsó 1944-ben. Többségük a természettudományok időszerű kérdéseivel foglalkozott. Ma ezek a füzetek az antikváriumok keresett darabjai. Külön alsorozatban adták közre többek között az emlékünnepségeken elhangzott beszédeket, amelyeket Than Károly, Buchböck Gusztáv, Winkler Lajos, Lengyel Béla bronz domborművű arcképeivel ékesített, fentebb említett emléktábláinak (Kopits János alkotásai) vagy az Eötvös Lorándot ábrázoló nagyméretű festménynek (Komáromi Katz Endre képe) 1940-es leleplezésén tartottak. A magyar kisplasztika-művészet nagyra becsült ritkaságként tartja számon azt a 23 plakettet, amelyet az egyik leghűségesebb kisakadémikus, Kopits János szobrászművész alkotott a Kis Akadémia kimagasló tagjairól. Állítottak a tagok egy negyedik domborműves emléktáblát is, Farkas Gézának, az élettan professzorának, a Kis Akadémia egyik legaktívabb tagjának, hosszú időn keresztül egyik vezetőjének emlékére, az egyetem élettani intézetében. Ez a Puskin utca 9. számú épület, amely a 40-es években a Pázmány Egyetem Orvosi Karához, később az önálló Semmelweis Orvostudományi Egyetemhez tartozott, s legalább másfél évtizede bezárva omladozik a Trefort-kertben. Információim szerint ez a tábla 30–40 éve még megvolt az épület folyosóján. Erről az emléktábláról egyetlen kép sem található az interneten, az egyedüli fellehető ábrázolás az 1941-ben, az ezredik kisakadémiai előadás alkalmából megjelent vaskos kötetben található, ahonnan e cikk adatainak nagy részét merítettem, s amely kötet (a sorozat 42. darabja) Saly Noémi jóvol tából került a birtokomba. Szigorú szabályokkal, de mégis kötetlenül A Kis Akadémia sohasem alakult egyesületté, vélhetően az adminisztratív nehézségek elkerülése érdekében. A két háború között a legtöbb asztaltársaságot az állam kényszerítette arra, hogy egyesületként működjenek, nyilván a jobb ellenőrizhetőség miatt, a kisakadémikusok között azonban akkorra már annyi nagy tekintélyű professzor volt, hogy a hivatalos szervek eltekintettek ettől a procedúrától. Működésük azonban igencsak szabályszerű volt: választott vezetőséggel, tagdíjjal, pénztárnokkal, év végi beszámolókkal, stb. Szabályaikat „ősi szokások” néven emlegették, ezeket 1937-ben szigorúan a tagok tájékoztatására belső kiadványként meg is jelentették. Az új résztvevőket csakis egyhangú szavazással választhatták meg, miután 4 tag („résztvevő") ajánlotta. Azért hozták ezt a szigorú előírást nehogy valakit feszélyezzen a társaságba bekerülő új tag. Kivételt kizárólag az egyetemi rendes tanárokkal tettek, akiket, ha jelentkeztek, automatikusan felvettek. Az is az ősi szokások közé tartozott, ha egy előadó megbetegedett, vagy elháríthatatlanul akadályozva volt, a hétfői előadást akkor is megtartották. A vezetőség akár egy nappal, vagy csak néhány órával a rendezvény előtt kijelölt valakit, akiről tudott volt, hogy jó szakember s egyben jó előadó, s az illető ebben a kényszerhelyzetben is kiváló előadást tartott, néha saját kutatásairól, néha azonban akár kedvteléséről, vagy legutóbbi utazásáról. A Múzeum Kávéház, forrás: MKVM Winkler Lajos, forrás: Tolnai Világlapja, 1928/11 Balaton Kávéház, forrás: MKVM
