Budapest, 2019. (42. évfolyam)
7. szám, július - Buza Péter: HEREIN! - Mátyás,az igazságos
11 A kávés büdzséje A vendéglátás- és a kávésszakma-történet kutatóinak kivételes szerencséjére a családban fennmaradt Herein Mátyás két adókönyvecskéje (Steuer-Büchel – rovatmegnevezései fordítását Doba Dórá nak köszönöm). Az egyiket 1855 és 1863 között vezették, az adózó lakóhelyeként az akkori Józsefváros 150 helyrajzi számú házat adva meg. Sackgasse, ma: Vajdahunyad utca. Herein ekkor első tíz évét tölti a Huszár-ház üzletének bérletében: azoknak az adótételeknek egyike, amelyeket a város kasszájába be kellett fizetnie, az országúti üzlet forgalmából kiszámított forintok és krajcárok. Ez az adósumma 1855-ben 86 forint és 24 krajcár, Zsák utcai utolsó esztendejében, 1863-ben 71 forint 67 krajcár. Ezekhez adhatjuk hozzá egy másik adótételét: ez a kereskedőkre kivetett személyi kereseti adó. 1855-ben 11 forint 15 krajcár, 1863-ban 12 forint 7 krajcár. Nemigen találni forrást ahhoz, hogy ezeket az adótételeket a forgalom számaival összevethessük, egyedül Vörös Károlynak a pesti virilistákról szóló kötetében találtam utalást arra, hogy bő tíz évvel később az adótételt a tiszta jöve delem tíz százalékában határozták meg. Ebből következtetve a Herein Kávéháznak 1855-ben kerekítve ezer, 1863-ban nyolcszázötven forintnyi tiszta jövedelme keletkezhetett. Sűrű krajcárokból összerakva. Ebből az időszakból egyetlen kávéház árlapja sem maradt fenn, de hogy a nyilván legjellemzőbb kínálati elemet kiemeljük a többi közül: újsághirdetések szerint egy csésze kávé az 1850-es évek közepén 6–7, az évtized végén 8–10 krajcárba került. Tíz évvel később a Magyar Király fogadóban 14 krajcárért mérték. Egyéb adóterhek is nehezedtek azonban Mátyásra. Mint a mai Vajdahunyad utcai házacska lakója, 1855-ben 21 forint 54 krajcár helyi adót fizet. Ez a summa 1863-ban 19,29. 1859-től hadiadót vetnek ki a polgárokra. Ennek összege Herein esetében az egyes esztendőkben, kerek számokkal 6 és 18 forint között mozog. S még itt sincs vége a sornak. A másik adókönyvecske a mai Dohány utca 40. számú ingatlanhoz (s nem a személy működéséhez) kapcsolódik. 1859-től (amikor a földszintes házat megvásárolta Langheinrich Frigyes től) 1865-ig vezet ték. 1859-ben házbéradója kerekítve 70 forint volt, 1865-ben 116 forint 53 krajcár. Itt a Terézvárosnak fizetett helyi adót (összege a hat esztendő alatt 13.94-ről 24.28-ra nőtt) és hadiadót (ez a helyi adó összegével közel azonos tétel volt). Vörös Károly számításai szerint a házbéradó a bérbevételnek mintegy 20 százaléka volt, úgyhogy tegyük is hozzá az eddigiekhez: abból, hogy házat vett (nagyjából, s ezeknek az éveknek az átlagát nézve), Hereinnek évi 400 forint tiszta bevétele származott. Hézagpótló számolgatásunk összegzéséhez érkeztünk. Egy pesti polgár, ha Herein Mátyásnak hívták, aki kereskedelmi s vendéglátóipari tevékenységet folytatott, illetve házat is birtokolt, 1855 és 1865 között évi átlagban évi 1300 forint tiszta jövedelemre tett szert, s minden adótételt figyelembe véve évi 250 forint körüli adót fizetett. Az adóteher tehát mindösszesen nagyjából 16 százaléknyi. A konvenciós (s aztán az osztrák értékű) forint (ebben az időszakban váltotta fel az előbbit az utóbbi) durva becsléssel 3000 mai forintot ér. Ha tehát ma számolgatná a jövedelmét Herein Mátyás, évi közel 4 milliót inkasszálna. Azt láttuk, mennyiért adott el s vehetett valaki egy csészényi főterméket. Mai forintra átszámolva háromszáz forintért. Azt is tudjuk – sajnos nem a Herein-Langheinrich adásvételből –, hogy az 1850-es években egy földszintes lakóház a Terézvárosban (ilyen volt az, amelyet Szendrey Ignác vásárolt meg a második házasságba menekülő Júliának s új családjának) 3100 forin tért volt értékesíthető. Lehet számolni!
