Budapest, 2019. (42. évfolyam)
4. szám, április - Nemes Tamás: Biliárdozás közben érte a halál – pedig csak nézte
23 kisfiúként az István főherceg szállodában kezdte pályáját. Negyedszázaddal később, 1882-ben lett önálló, a Császár-fürdő vendéglőt vette át. Később volt a budai Széchenyi szálloda tulajdonosa is, majd Erzsébet körúti vendéglője megnyitását megelőzően, 1886. január végétől a Váci utcában, Rémi Róbert Nemzeti szállójában vitt néhány évig „magyar házi és franczia konyhát“ – az étel mellé „hamisítatlan hegyi borok és pontos kiszolgálás, naponkint czigányzene“ dukált. Az Erzsébetvárosi Kör új díszhelyiségeiben 1890. augusztus 2-án este 6-kor nyílt meg elsőrangú vendéglője és sörcsarnoka, másfél évre rá és onnantól minden év májusától pedig az egész nyári idényben „kis paradicsom kerti helyiség éhes és szomjas bűnösök részére“ varázsolta a zöldvendéglők kellemes környezetét a nagykörúti „villamvonat megállóhely“ közelébe. Mindenki ide jár! Szakképzettségére és tapasztalatára tekintettel az Első Magyar Részvényserfőzde igazgatósága az 1896. évben megrendezett Ezredéves Kiállítás legfrekventáltabb pontján, a nagy korzón, az Iparcsarnok mellett felállított vendéglőjük vezetésével is Lippert Lajost bízta meg. Jó okuk volt, hogy az egyik lehető legjobb vendéglőst szerződtessék, hiszen nagy volt a tét: május elejétől október végéig a Kiállítás területén mindössze öt, meleg ételeket is kínáló sörcsarnok és négy csárda etette-itatta az odaözönlött majd‘ hat millió látogatót. Eközben a szomszédos Ős-Budavára nagykávéháza, vendéglői, sörözői, kocsmái és lacikonyhái női alkalmazottakat is tarthattak, sőt mélyen kivágott ruhákban, a kellő időben felemelt szoknyákkal és kacéran villogó sminkkel fellépő énekesnőket szerepeltettek, nagyszámú vendéget csábítva el a Városligetbe vastag pénztárcával látogatók közül. Márpedig közismert, hogy sok férfiember – ha lehetősége van rá – leginkább nem oda jár iszogatni, ahol a legjobb vagy legolcsóbb az ital, hanem ahol a legvonzóbb a női személyzet dekoltázsa. Nyilvánvalóan nem ezért tartotta üléseit a nagykörúti Lippert vendéglő különtermeiben néhány évig a Fővárosi Kerékpár Egylet és a Magyar Kerékpáros Szövetség, viszont könnyen meglehet, hogy nem érte volna a vendéglőst a váratlan, hirtelen tragédia, ha legalább ezekben az években időnként a bicikli nyergébe pattanva letekert volna néhány kilométert. Lippertnél tartották a Bádogos- és Szerelőmesterek Országos Egyesületének vasárnap délelőttönkénti szokásos összejöveteleit, sőt választmányi gyűléseit, a Magyarországi Művezetők Országos Egyesülete választmányi gyűléseit, a Gyakorló Gyorsírók Társaságának társasvacsoráit, ahogy a VII. kerületi Polgári Asztaltársaság szegény iskolásgyermekek felruházására szervezett ünnepségeit is. Lippertet pedig megválasztották a Szállodások, Korcsmárosok és Vendéglősök Ipartestülete számvizsgálójának, Budapest törvényhatósági bizottsága póttagjának, a Magyar Ügetőverseny Egyesület választmányi tagjának, ismert volt, mint az Artézia Budapesti Vendéglősök Szikvíz és Pezsgőitalok Gyárának elnöke, az Erzsébetvárosi Népbank Váltóüzlet Rt. igazgatóságának tagja, valamint a Budapesti Polgári Dalkör tiszteletbeli tagja és a Budapesti Deák téri Ágostai Hitvallású Evangélikus Testvéregyház presbitere. Az Eötvös Alap Országos Tanítói Egyesület Mensa Akademikájának felhívására más fővárosi vendéglősökkel karöltve tanévek hosszú során ingyen ebédet biztosított vidéki tanítók budapesti egyetemeken tanuló gyerekeinek. Lippert mindjárt két tanító egy-egy fiának déli étkezéséről gondoskodott minden nap. Krúdy Gyula, aki írásaiban előszeretettel tudósított Gastarea akkori világáról, többször is megemlékezett a nagy formátumú vendéglősről. A vadpecsenye kalandja című elbeszélésében – 23 évvel hőse halála után! – így méltatta: „»Lippert L.« – ha emlékeznek a Tell Vilmos-szakál lu és zöld kalapja mellett zerge-szakállt viselő pesti vendéglősre – maga is vadászember volt, több vadásztársaság tagja úgy a főváros környékén, mint szöveg: NEMES TAMÁS Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
