Budapest, 2019. (42. évfolyam)
4. szám, április - Nemes Tamás: Biliárdozás közben érte a halál – pedig csak nézte
BUDA PEST 201 9 / 4 24 a távolabbi vidéken: – ugyanezért nagyatyám, amikor az 1848/49-es honvédek ügyeiben a fővárosba utazott, ebédjét gyakran költötte el »Lippert L.« vendéglőjében, ahol véleménye szerint különb ize (mint ő mondá: »vadasabb ize« volt) a feltálalásra került nyulaknak, őzeknek, fácánoknak és vadmadaraknak, mert ezeket »Lippert L.« maga lövöldözte össze, vagy legalább is valamely vadásztársaságbeli megbízható pajtása, aki valóban ólom-sörétet küldött a nyulgerincbe, nem pedig csapdával fogdosta meg, mint a vadorzók. A vadpecsenye izéhez feltétlenül szüksége volt nagyatyámnak arra a tudatra, hogy úriember durrantotta le a vadat, nem pedig valami kocavadász, akinek megdobban a szive, ha a fogoly-csapat peregve röppen fel lába előtt az őszi tarlón, vagy elveszti a lélekjelenlétét, ha vaddisznóval találkozik, jobbra-balra durrogtat csak a vadra nem, – végre is fára kapaszkodik a vaddisznó elől, mint ez »Lippert L.« vendéglői helyiségeiben képeken (többnyire régi olajnyomatokon) látható is volt. ... A mai étlapon szereplő nyulat maga Lippert ur lőtte Lancaster-vadászfegyverből, mert Lippert ur már nem akarja megtanulni az újabb vadászfegyverekkel való bánásmódot. Az »Együttérzés« vadásztársaság rendezte vasárnap az általa bérelt területen vadászatát, itt nem messzire Visegrád környékén. Ekkor került puskacső elé a mai nyúlunk – szólt Eduárd.“ Elmúltak a békeidők Lippert halála után egy hónappal az Erzsébet körúti vendéglőt Wágner Vilmos Andrássy úti nagyvendéglőjé nek addigi főpincére, Kittner Mihály vette meg ötvenezer koronáért. Épp a megfelelő időben, ennélfogva meglehetősen jutányos összegért jutott a jó helyen levő, akkorra már igencsak jól bevezetett üzlethez, hiszen a Népszínház környékén ezekben az években kezdtek szárnyalásba az árak. A „boldog békeidők“ konjunktúrájának folytatódásában bízva három évre rá, 1912. februárjában Kittner Mihály már a Rákóczi úti Metropol szállodát vette bérbe Petánovits Józseftől, ekkortól az Erzsébet körúti vendéglő vezetését öccsére, Kittner János ra bízta. Mihály a Metropolt tizenegy esztendeig vezette, aminek 1923. februárjában, 43 éves korában elkövetett rejtélyes öngyilkossága vetett véget. A moziba járás az 1930-as években a magyar hangosfilmek megjelenésével mindent elsöprő népszerűségre tett szert. Ennek és valószínűleg a háborús készülődésnek is köszönhető, hogy 1938-ban a Magyar Filmiroda Rt. bérelte ki az Erzsébet körút 13.-ban addigra már bezárt vendéglő helyiségeit, és a jelentős költségekkel járó átépítés után ott nyitotta meg 1939. december 7-én az első budapesti Híradó filmszínházat. Komoly anyagi ráfordítás, tervezői és építési szaktudás kellett akkor is, amikor Carmen, később Palace, a szocialista érában pedig Bástya mozi lett az Árpádból, abból a kávéházból, ahol szegény Lippert Lajos 110 évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel örökre elhagyta a vendéglátás mozgalmas és stresszes világát. Ezredéves kiállítási sörcsarnok
