Budapest, 2019. (42. évfolyam)
4. szám, április - Buza Péter: HEREIN! Piarista fotográfiák
3 csics Mihályról. Mert – úgymond – mint a családnál inaskodó nyom dászsegéd nagy összeget kért kölcsön a mestertől, ám azt soha nem adta vissza. – Ráadásul nem is ez volt az igazi neve! – mondta mindig a nagyapám, meséli Kati, az idősebbik Herein Gyulára utalva, aki egyébként az egész forradalmár bagázst szívből utálta. Született royalistaként Ferenc József meg a gyönyörű Erzsébet volt a mindene. Amúgy nagy mesélő, kissé különc ember, régimódi ruhát hordott, bokáig érő, ötven éves, agyonstoppolt télikabátot például, a svájci sapkát a szeméig behúzva. Kizárólag Bécset hallgatta a rádión, s olvasott, gyűjtött mindent a békeidőkről. Nagyszüleim lakása maga volt a nosztalgiával elsiratott régmúlt. A fal zsúfolva a 19. század jeleneteivel, a császári család képeivel, a legkevésbé sem volt véletlen, hogy édesapám – a második Gyula – húgát Stefániá nak keresztelték. Ami a Táncsics-történetet illeti, a házi legendárium sokat torzít az igazságon. Bár abban a tekintetben van alapja, hogy a sajtószabadság hőse súlyos összeggel tartozott Buschmann Ferencnek, s eleinte könyvei címlapján (helyesen) Stancsicsnak szedette a nevét. Az esetet maga is megírta Emlékiratában: „Midőn a Hit, papok, pápák nyomása már jó messze előrehaladt, kérdi tőlem a nyomdász: hogy állunk, mikorra gondolom, hogy előlegezhetek, mert hát neki a munkásokat, papírt fizetni kell. Hát nem fizetett Baldácsi semmit, kérdem Buschmann nyomdásztól? Még eddig nem, viszonzá ő. Rosszul, igen rosz szul hatott reám válasza. Az mégis csak szörnyűség, mily kevésbé veszik e nagy urak aféle fogadásukat, mit nem mágnásoknak, hanem csak egyszerű polgárnak tesznek. A mehádiai fürdőben volt Baldácsi alapozva, s persze dióhéjban összefoglalva a históriát, nevezem meg a további épületeket a tömbben: 1762-re született meg a Glöckelsberg-palotát a Duna felé folytató kétemeletes, úgynevezett Eskü-téri szárny (már a rendé). Majd hatvan évvel később, 1803-ban a tömb Piarista utcai határvonalán a Nemzeti Iskola. Hogy aztán, a Duna felől lezárva az együttes téglatestjét, 1843–45-re megszülessen kétemeletes, a folyóra néző eleme. Végül utolsó egységként a tömb belső udvarát átszelve, azt két részre osztva épült meg a telekkomplexumon a háromemeletes gimnázium. A mellékelt alaprajzon – forrása a Piarista Levéltár – jól látható, hogy az utódépületek (a Piarista Gimnázium és a Sapientia Egyetem) alig valamennyit vittek el – s csak a Glöckelsberg-palota telekrészét érintve – ebből a hatalmas beépített területből. Ahol Pest városának csákányos tót funerátorai mindent lebontottak, 1913. október 15-én fejezve be a Glöckelsberg-palota kivégzését, amikor is hosszú időre levonultak a munkaterületről. A végjátékra 1930-ban került sor. Buschmann esete Akik a család titkait – és fotós relikviáit – megosztották velem, Mezeiné Herein Katalin és édesanyja, (ifjabb) Herein Gyula özvegye Pátyon és Budakeszin élnek. S főleg a famíliának arról az ágáról őriznek mesélő emlékeket, amelynek ősapja az idősebbik Gyula, Buschmann Mária és ifjabb Herein Mátyás piarista diák fia. A nyomdász dinasztiáról alig valamit tudnak (előbb Buschmann Gusztáv aztán Ferenc viszik a vállalkozást), de egyet nagyon is: Hereinék nek-Buschmannéknak igen-igen rossz véleménye volt Tán-Az első Herein Gyula, feleségével, Szonda Beátával és gyermekeikkel: Beátával, ifjabb Gyulával s Herein Stefániával Ifjabb Herein Gyula, feleségével, Mayer Katalinnal s gyermekeikkel: Katalinnal, Máriával, Istvánnal, (a harmadik) Gyulával Buschmann Ferenc és felesége, Fleischmann Henriette Az ifjabbik Herein Mátyás, feleségével, Buschmann Irmával, s gyermekeikkel, Máriával és Gyulával SZÖVEG: BUZA PÉTER
