Budapest, 2018. (41. évfolyam)
9. szám, szeptember - Zsigmond Gábor: Kétszáz éve: Bécsből Pestre
SZÖVEG: ZSIGMOND GÁBOR 25 elégedését is elnyerve tette meg bemutatóit. Augusztus 9-én még nagyobb közönség előtt megismételte ezt az utat, melynek végén Miksa főherceg is a fedélzetre lépett egy rövid sétaút erejéig. Ki tudja, hogy miért, de Bernhard hamarosan kérvényezte, hogy a Bécs-Pozsony távolság helyett Pest és Komárom között tehesse meg az előírt távolsági próbautat. Emiatt indult el Bécsből Pestre 1818. szeptember 2-án kora délután, ahogy errő fentebb szó volt. Pestről Óbudára Amikor Bernhard megkapta a a jogot, egy ideig Eszék környékén végzett áruszállítást. 1819 elején Pestre érkezett, és március 13-án engedélyt kért a helyi hajózásra a Pest-Császárfürdő-Margitsziget-Óbuda útvonalra. Itt tartózkodása alatt, 1820 februárjában megismételte 1811-ben bemutatott tervét egy állandó hídra vonatkozóan. Terveiből semmi sem valósult meg, ráadásul 1820. május 9-én a hajóhíd felett, a pesti oldalon járműve is elsüllyedt, vélhetően a gép kezelőinek gondatlansága miatt. Végül a járatok 1820. július 16-án indulhattak el a pesti oldalról a Bombatérre, onnan tovább a Császárfürdőhöz, végül Óbudán kikötve. Mindez felfelé közel két órát vett igénybe. A hajó Óbudáról visszafordult, és ugyanezen útvonalon – némileg rövidebb idő alatt – ért vissza Pestre. Ezeken az utakon a hatalmas gőzgépet mozgató Carolina egyébként egy ötven utas befogadására alkalmas dereglyét vontatott. Az utasok csoportos kedvezményt is igénybe vehettek, sőt bérletes konstrukcióban is fizethettek. A korszerű közlekedési eszközt a fővárosi tömegközlekedés első megvalósulásának tekintjük. A járatok november 20-ig közlekedtek, de minden bizonnyal nem működhettek gazdaságosan, mivel Bernhard a következő évben már nem indította el Pesten a Carolinát. Még 1821 elején elvitte a jégzajlás az eszéki hidat, akkor az átkelést biztosította a Dráva két partja között a Carolinával. Csakhogy járművét Eszéken ismeretlenek elsüllyesztették. Abban bízott, hogy eddigi kísérletein okulva újabbakat építhet, amihez megnyerte Esz terházy László rozsnyói püspök támogatását is. (Időközben egyébként Saint Leon üzlete is befuccsolt.) Hajózni muszáj... A vízen közlekedők, szállítók amúgy nem igazán hittek a Carolinában, pontosabban talán túlságosan ijesztő konkurenciát láttak benne, és maradtak a szokásos vontatásos megoldásnál. De Bernhardot ez nem hátráltatta túlzottan: már 1821 nyarán új hajójának terveit vizsgálták a pozsonyi Akadémia tanárai. A következő évben a pesti egyetemtől is kedvező szakvéleményt kapott. Az első hajó testét Eszéken még 1823 őszén meg is építették, a gőzgépet Pozsonyban rendelte meg, számos gépalkatrészt pedig Sziléziából hoztak. A teljes szerkezet évekig készült. Támogatói elbizonytalanodtak. A helyzet olyannyira reménytelenné vált, hogy Bernhard magyarországi útjai is megritkultak, idején leginkább Poroszországban tölthette, szabadalmát végül 1828-ban visszavonták. Saint Leon szabadalmi engedélyét pedig a francia Abbaducci lovag, majd Ludwig Schäffer szerezte meg. Utóbbi a Donau tervezőjét, Philippe Henri de Girard ot meg tudta nyerni egy új gőzhajó megépítésére, ami 1823. október 13-án indult el Bécsből és 16-án kötött ki a pesti rakparton. A távolsági gőzhajóforgalom akkor vált végül rendszeressé a két város között, amikor 1829-ben – többek között Széchenyi, Metternich, számos Habsburg főherceg és egy sor arisztokrata közbenjárásával – megalakult az Első Dunagőzhajózási Társaság (Donau Dampfschiffarhrtsgesellschaft, DDSG), melynek első járműve, a császár után elnevezett, Florisdorfban épített Franz I. 1830. szeptember 3-án tette meg első útját Bécsből Pestre. A következő évtől, 1831. február elsejétől pedig már rendszeresen közlekedtek a járatok a két város között. Képek forrása: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum A Franz I. gőzhajó A pest-budai Duna-part a gőzhajók kora előtt, 1790 körül
