Budapest, 2018. (41. évfolyam)
4. szám, április - Buza Péter: HULLÓ FALEVÉL - Búcsúszimfónia
7 BUDAPEST 2018 április 1916. januárjában Roth nőül veszi a titkárnőjét. Két három képeslap érkezik még Ferkótól – hivatalos megszólítással, teljes aláírással, Bécsből, a Tátrából, s utoljára, 1916. szeptemberében a születésnapi üdvözlet: Őnagysága Roth Frigyesné urnő címzéssel : Nagyságos Asszonyom születésnapján fogadja őszinte gratulációját és kézcsókjait hívének Körmendy Ferencnek. A képeslap verzóján szép parasztlányka siratja szerelmét. Ferkó akkurátusan fölírta a rajzra személyes üzenetét: ELHAGYOTTAN . Budapesti kaland Jómódú pesti polgárcsalád gyermeke. Édesapja, dr. Körmendi Gyula (1888-ig Hirschler – édesapja, Hirschler Gyula szatócs volt Kör menden) aktívan politizáló ügyvéd. Tagja a főváros közgyűlésének, Vázsonyi jobbkeze a Nemzeti Demokratikus Körben, ennek, a zsidóság közéleti szerepét erősítő társadalmi formációnak az egyik alapítója és vezetője. Felesége – Ferenc édesanyja – Krausz Irén . A Gyalun földbirtokos Rosenberg Bernát unoká ja (1888-tól nemes: gyalui előnévvel), s gyalui Rosenberg Johanna leánya. Ferenc 1900-ban Budapesten született. A család a Hajós utca 23-ban lakott, amit majd csak a tízes évek közepén cserélnek fel a Liszt Ferenc tér 2. szám alatti nagypolgári lakásra. Mert polgári életet élnek, ami szorgos hivatali munkát jelent az apának, társasági jelenlétet az anyának, olyan életszínvonalon, amibe belefér a rendszeres gödi nyaralás, a távoli kövér birtok és kastély meglátogatása, hetek a Wörthi tónál. S maguktól, gyermekeiktől – született egy leányuk is, Erzsébet – nem kell megtagadniuk semmit. A fiú látványosan tehetséges. Hat éves korától tanul középmesterektől zongorázni, komponálni, nyilvános hangversenyen is szerepel a saját műveivel Pesten, alig tizenhat évesen. Tizenöt éves korától tárcákat, verseket ír – ezek némelyikét publikálják a fővárosi lapok. Megkezdi a gimnázium után a jogi egyetemet – de hogy befejezte-e, azt nem tudjuk. Egyáltalán: szinte semmit sem tudunk a két háború közötti Európában, a harmincas években legismertebb magyar regényíró életének erről a korai szakaszáról (ahogy arról se sokat, ami Amerikába költözése és halála között történt vele, és körülötte). Húszegynéhány évesen banktitkárként helyezkedik el, s megnősül. Hann Arnold , magasrangú pénzügyi tisztviselő, rövid ideig helyettes államtitkár egyik leányát – volt további hat is – Marianná t veszi feleségül. Próbálkoztam azzal, hogy felkutassam Hannék valamikori nemzetségének mai nemzedékét, de csak egy élő oldalági rokonra bukkantam – aki Körmendi édesanyja egyik leánytestvérének lehet a dédunokája. Dr. Busztin Györgynek hívják, 1955-ben született, diplomata, a 2000-es évek első évtizedében indonéziai nagykövet. Nem futottam neki annak, hogy e-mail címet szerezzek hozzá, nem remélve, hogy ez az időben és vérben távoli kapcsolat eredményezhetne érdemi információkat a Budapesti kaland valaha híres szerzőjének életéről. Amely élet az 1920-as évek közepére katasztrofálisan kisiklott. Trianonnal elveszett a gyalui birtok, Körmendi Gyula, Ferenc édesapja 1925-ben – a Demokratikus Kör pénzügyi bizottságának egy hosszúra nyúló ülésén – ötvenkilenc évesen azonnali szívhalált hal. Egy évre rá Körmendit B-listára teszik, elbocsátják. A tisztviselői karban ezekben az években közel húszezer, főleg fiatal embert ér utol az állásvesztés csapása, ami Ferencet nyilván nem vigasztalja, főleg, hogy pontosan tudja azt is: nem csak az államköltség csökkentése, s az Erdélyből menekültek hivatallal vigasztalása a Bethlen-kormány szándékának eredője. A politikai szelekció is szerepet játszik a tárgyba vágó rendelet végrehajtásában. Hogy Hann Mariann mikor halt meg, megint csak nem tudjuk. Ami biztos, 1925-ben még élt, 1932-ben azonban már új asszonya van Körmendi Ferencnek, egy bizonyos Panni , aki Amerikáig kíséri majd el az emigrációba. Az Amerikai Magyar Népszava 1984-ben adja közre Sziklay Andor Magyar Lábnyomok című visszaemlékezését. Mondataiból derül ki, hogy abban az évben, amikor a Budapesti kaland elnyeri az angol-amerikai kiadók nemzetközi regénypályázatának első díját és a vele járó kétszáz fontot, Körmendi feleségét nem Mariannak, hanem Annának hívták: „Ami kor 1932-ben [Körmendi – B. P.] nemzetközi díjat nyert, amerikai diák voltam Budapesten és cikkeket írtam amerikai magyar újságoknak. Fölkerestem az egycsapásra híressé vált írót. Elmondta, hogy »a fejemben és az ujjam hegyén már régen készen volt ez a regény, de képtelen voltam megírni, mert reggeltől estig bankban Ott fogsz majd sírni...
