Budapest, 2018. (41. évfolyam)

3. szám, március - Simplicissimus Budapestje

Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Elátkozott ingatlanok Egyszer régebben elmélkedtem itt a Hon­véd Főparancsnokság épületéről, és azt ta­láltam mondani, hogy az épületet a város se kiköpni, se lenyelni nem tudja. Annak az épületnek az a különlegessége, hogy egy kis darabja ma is áll, s továbbra is azt gondolom, hogy vagy le kellene bontani a maradványt (azóta már ki van zárva ez az irány, hiszen óriási összeget költöttek a két szint renoválására), vagy fel kelle­ne építeni az eredetit. Sokkal inkább ezt, mint a volt Pénzügyminisztériumot. An­nak a felére csökkentett tömege sikeresen ízesült a Várba az elmúlt évtizedekben. Az összes elátkozott telek közül nyilván az egyik legreménytelenebb a Városhá­za (egykori Invalidus-ház) Károly körúti frontja. Közismert (ha máshonnét nem, hát a BUDAPEST harmadik folyamának egyetlen különszámából), hogy az erede­tileg négyzet alaprajzúnak tervezett ház már a 18. században sem épülhetett meg, mert akkoriban a városfal egy darabkájá­nak lebontásához nem sikerült megsze­rezni a hozzájárulást. Most már igazán le lehetne porolni a 2008-as tervpályázat valamelyik tervét. (A legmerészebb a Zo­boki-féle volt, amely átvágja a gordiuszi csomót, tessék lapunk kereshető archí­vumában megnézni.) Vannak évtizedek óta beépítetlen, kis­méretű foghíjtelkek, amelyek csak nem akarnak beépülni. (Semmelweis utca, Papnövelde utca, Nagymező utca). Ide tartoznak az olyan, időtlen idők óta la­katlan, jobb sorsra várók, mint például a Bajcsy-Zsilinszky út és Alkotmány utca sarkán álló, csinos bérház földszintje és lefedett udvara, amely valaha a Cipő­bolt Vállalat központjának adott helyet. Ide sorolható a Király utca 50. alatti egy­kori Fővárosi Könyvesház, később Sirály kávéházkomplexum, közösségi hely is. A leginkább elátkozott telek Igen, el tetszettek találni, a lánchídi kör­forgalomra néző, kissé lapított körcikkely alakú telekre gondolok. Eredetileg ez egy­általán nem ilyen formájú volt, az egykor ott álló Budai Takarékpénztár alaprajza szabályos téglalap. A Fortepan megőrizte, valaha hogy nézett ki a budai hídfő jobb oldala. (Ld. e lap alján.) A későbbi, lehetetlen alakú telek a kör­forgalom következménye. Ennek csak részben közlekedésszervezési az oka – legalább annyira a kultusz igényéből fa­kadt: a kör alakú virágágyás vörös csil­laga a bűnös. (Talán ez is úgy jött létre, mint a húsvét hétfői munkanap... a Sza­bad Nép 1951-es rövid híre szerint „Idén – számos dolgozó kollektíva követelésére – a húsvét hétfő munkanap lesz.”) Tudomásom szerint ez a telek a rend­szerváltás után többször is gazdát cse­rélt, miközben az ára egyre magasabbra kúszott. Több, egymást követő pályázat során több tucat – részben igen vad – terv készült. Az engedélyező hatóságok azon­ban, csak helyeselhető módon, elvetették a környező házakra érzéketlen, többnyire sokféle anyagban tobzódó, feltűnősködő elképzeléseket. A legutóbbi forduló dá­tuma 2007, az elkészült rajzokat meg is lehet nézni az epiteszforum.hu-n. Első és harmadik díjat nem adtak ki, a máso­dikat az „arany ház” fantázianevű alko­tás nyerte, Mórocz Balázs és Vannay Mik ­lós munkája (Stúdió 100 Kft.), amelynek egyáltalán nem nézett volna ablaka az utcafront felé... A Clark Ádám téri foghíj beépítése, ahogy Anthony Gall kitalálta A The Clark névre keresztelt szálloda vé ­gül is Anthony Gall , az Ausztráliából be ­vándorolt, Kós Károly-rajongó építész, építészettörténész terve szerint szüle­tett meg. A közzétett végleges terveken még a környező házakhoz hasonlatosan vajszínű volt a homlokzat, de az utol­só pillanatban változtattak: sötétbarna borítás került a szigetelő rétegre. Ez a változtatás, ki tudja miért, valóságos negatívkomment-cunamit indított el a Facebookon. A kommentelők hetet-havat összehordtak, nem vették figyelembe, hogy ez magán-, s nem középítkezés, szidták hol a kortárs építészetet általában, hol a kormányt, hol a Kossuth téri átépítést, máskor ide ke­verték a Várbazár körüli visszásságokat. Érdekes módon nem a szokott törésvona­lak rajzolódtak ki, nem a haladásra, illetve maradásra voksolók hadakoztak. Inkább a minőségpártiak és a törzsi alapon való anyázásra amúgy is hajlamosabb, (vizuá­lisan) képzetlenebb vitatkozók. Pedig ez az ötletes, sok részletfinomságért dicsér­hető épület egyáltalán nem ezt a szitokö­zönt érdemli. Sőt! Mint sokszor, most is a városvédők nagy­asszonyával, Saly Noémi val értek egyet, aki ezúttal (is) elég bátor volt a tömeg­nyomással szembemenni. Ő így kom­mentelt a Vitézy Dávid Facebook oldalán indult pengeváltás során: „Ez a ház úgy simul a két szomszédja közé, mintha mindig is ott állt volna, színben is velük fog harmo­nizálni (most még csak a szigetelését látjuk, bár nekem tetszik ez a fekete pöttyös), tükrö­znek az ablakai, és előzékenyen a Várra mu­tat, a szó szoros értelmében elsiklatja magá-18 Fortepan / BFL Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.042

Next

/
Oldalképek
Tartalom