Budapest, 2018. (41. évfolyam)
3. szám, március - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Szecesszió: vágyódás az elvágyódásra
BUDAPEST 2018 március 9 – Egyszóval megkezdődött az angyalföldi telkek parcellázása és a kiszolgáló létesítmények építése. Így kialakultak a kereskedelmi főútvonalak mellett először a Visegrádi és a Pannónia utcai bérházak. Külváros lévén a tervezők kedvükre kísérletezhettek. Vágó József és Vágó László, Román Ernő és Román Miklós, Vidor Emil a legjelentősebb nevek; Lechner Ödönt, az Iparművészeti Múzeum tervezőjét túl magyaros irányultsága miatt később mellőzték. Azt meg hogy csinálták? – érdeklődnek a magyarok, de először Beethoven és Mah ler következik mp3 formátumban. A IX. szimfónia hangjai betöltik a lépcsőházat, néhány lakó a liftből kiszállván rácsodálkozik a vasárnapi koncertre. Kis ideig együtt vágyódnak a sétálókkal, azután folytatják a mikro-sütő és a masszázságy kivonszolását a liftből. – A tizenkilencedik század végén az európai művészeti közvélekedés úgy határozott, hogy elég az ókori görög-kultuszból. Ott a keleti motívumvilág, itt meg a jó vasbeton, és az új vonulattal megjelentek a növényminták, állatok, a szív és más, addig nem használt szimbólumok, a szögletességet a lágyabb ívek váltották fel. A szecessziót országonként másként nevezték; mi a bécsit használjuk. Az irányzat egyébként politikailag is értelmezhető, hiszen a liberalizmus megágyazója volt; kivéve nálunk, ahol hivatalosan esztétizáló modernségnek hívták. De haladjunk tovább... – Eh, mi mindig mindent másképp csinálunk... Keser-büszke legyintéssel értel meződik a művészettörténeti fejtegetés, s a pontosítás sem marad el: Akkoriban függetlenek is voltunk, meg nem is... Cso dálkozó szemek csüggnek a beszélőn, aki a századfordulós lelkesedést, a gazdasági fellendülést, a hirtelen jött, könnyebb életet és a visszanyert nemzetközi rangot említi. A másik tábor az állandó függőséget hozza szóba, amely viszont művészi szabadságot hívott elő a magyarországi stílusteremtőkből. – Valójában apró dolgok tették elégedetté az embereket. Például az épületekbe központi porszívót szereltek, mindössze a fali elvezetőhöz kellett csatlakoztatni a készüléket; meghatározott napokon délután három és öt óra között. Vagy: minden házhoz kocsist szerződtettek, az alsó szintet rendszerint az istálló, az abrak- és szénatároló, valamint a személyzeti lakások foglalták el. A házakba liftet építettek, legtöbbjüket később az IKV kidobta – a Radnóti 4–6-ban sajnos az eredeti kaput is. Néhol a la -
