Budapest, 2018. (41. évfolyam)
3. szám, március - Tosics Iván: Helyben változtatnák a világot
BUDAPEST 2018 március 4 melyekhez az önkormányzat 315.000 euróval járult hozzá. Ez, összevetve a helyi Művészetek Palotájának adott 1.200.000 eurós hozzájárulással, rendkívül szerény összegnek számít. Amellett, hogy az „Ex Asilo Filangieri”-ben zajló kulturális események támogatása négyszer olcsóbb az önkormányzat számára, számos pozitív externáliához is vezetettek ezek a tevékenységek, fejlesztve a helyiek aktívitását és önkormányzatiságát egy alacsony státusú területen – ahol mindez egyébként nem jellemző. A helyi politika radikális átalakítása az igazságosabb város irányába: Barcelona Barcelonában 2015. májusa óta a városi önkormányzatot a Barcelona en Comú (radikális baloldal) vezeti, és sok korábbi társadalmi aktivista fontos politikai és adminisztratív pozíciókat kapott a tanácsban. Az új vezetés radikális változásokat hozott, a szociális kérdések megoldását minden más probléma elé helyezve. Megháromszorozták a lakbér-támogatásokat és a foglalkoztatási program forrásait. Négyszeresére növelték a lakásberuházások támogatását és 300.000 eurós bírságot szabtak ki olyan bankokra, amelyeknek üres lakásai vannak. 150 millió eurós költségvetéssel megkezdték a legszegényebb városrészek felújítását, és egy kísérleti projektet is beindítottak a feltétel nélküli alapjövedelemről. Ada Colau nem az egyetlen radikális veze tő, aki igazságosabban működő várost szeretne. Azonban az önkormányzatiságba vetett hite, az a meggyőződése, hogy a város lehet az a hely, ahol a neoliberális megszorításokkal szembeni politikai alternatívákat fel lehet építeni, különlegessé teszi őt, és ezzel nemzetközi szinten is informális vezetői helyzetbe került. Mindent egybevetve nagyon logikus, hogy Barcelona volt a házigazdája a „Fearless Cities”, Félelem nélküli városok konferenciának, 2017. június 9-11 között. Ez volt az utóbbi évtizedek első nemzetközi önkormányzati csúcstalálkozója a társadalmi igazságosság, a részvételi demokrácia, az egyenlőség, az ökológiai fenntarthatóság és a városhoz való jog témakörében. Körülbelül hatszázan voltak jelen a csúcson, 180 városból, 60 országból, 5 kontinensről. A résztvevők részvételi demokrácia iránti elkötelezettségére jellemző például az a törekvés, hogy olyan önkormányzati struktúrákat hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára, hogy két választás közötti időszakban is érdemi befolyást tudjanak gyakorolni a helyi politikára. A csúcstalálkozó záró beszédében Ada Colau hangsúlyozta az önkormányzati szint fontosságát, mivel ez az a szint, ahol lehetséges a politika demokratizálása. A nemzetállamok lassúak, tekintélyelvűek és patriarchálisak, ami ellen az önkormányzatisággal fellépni erkölcsi kötelesség: „Nincs közvetítő vagy gazdasági hatalmunk, a mi erősségünk az emberekben van.” Meddig juthat egy nemzetközi önkormányzati mozgalom az igazságosabb város felé vezető úton? Sokan hiszik, hogy a városi mozgalom döntő szerepet játszhat a mai helyzet megváltoztatásában. A holland Pirate Party képviselője, Jelle de Graaf szerint: „Amikor nyílttá válsz és valóban beszélsz az emberekkel, ahelyett, hogy egymondatos üzeneteket üvöltenél feléjük, akkor kiderül, hogy a radikális politika igenis lehetséges. ... A köztulajdonra (commons) alapozva és összpontosítva azokra az együttműködésekre és aktív polgárokra, akik már dolgoznak környezeti kezdeményezéseken, radikális előrelépés valósulhat meg a környezet-politikában az emberek támogatásával. Együttműködéssel, nyílt párbeszéddel a hagyományos politikai arénában elképzelhetetlen változások érhetők el, régóta megvalósíthatatlannak hitt progresszív politikai célok hirtelen újra értelmet nyernek és reálissá válnak ... Az önkormányzati mozgalom azt mutatja, hogy létezik egy életképes alternatíva a szélsőjobboldali szélsőségekkel és a holtpontra jutott hagyományos pártokkal szemben egyaránt. A befogadó, fenntartható és igazságos jövő helyi szinten kezdődhet.” Ugyanakkor világos, hogy komoly akadályai vannak a mozgalom térnyerésének. Az európai politika jelenlegi tendenciái egyáltalán nem ígéretesek. A nemzetállamok erősebbek, mint valaha, és egyre növekvő számú uniós országban a kormányok a populizmus és nacionalizmus felé fordulnak, a szélsőjobboldali politikai erők növekvő szerepvállalásával. Az Európai Unió pillanatnyilag a béna kacsa állapotában van, nem elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa ezeket a tendenciákat, és arra is képtelen, hogy megerősítse a regionális és önkormányzati szint szerepét a politika kialakításában. A pénzügyi válság idején néhány évig felvillant a remény arra, hogy a kapitalizmus jobban szabályozható, az egyenlőtlenségek növekedése megállítható. Mára azonban a válság véget ért, és a tőke által vezetett globális makrostruktúrák ismét uralkodóvá váltak. Ilyen körülmények között az önkormányzati mozgalom mint a helyi döntéshozatalra alapozott rendszer meglehetősen korlátozott szerepet tölthet be. Azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy bármilyen változás elérhető legyen. Már vannak jelek például arra, hogy a lakhatási rendszerek alapvető szempontjai megváltoztathatóak, megközelítve a lakáshoz való jogot a kilakoltatások korlátozásával és a megfizethető lakások támogatásával. Vannak ígéretes kísérletek az igazságtalan jóléti rendszerek radikálisan megváltoztatására is, a feltétel nélküli alapjövedelem modelljei alapján. Az antiglobalizációs mozgalmak visszaesése óta az alulról induló új önkormányzati mozgalom az első ígéretes jele annak, hogy előbb vagy utóbb teret nyerhetnek a mainál igazságosabb államok és gazdasági rendszerek. A hasonló gondolkodású helyi politikai vezetők és követőik erőfeszítéseinek összehangolása alapvető feltétele annak, hogy az új megközelítéseket ki lehessen terjeszteni a helyiről: a nemzeti és a globális szintre. ● Nápoly, Ex Asilo Filangieri, fotó: Tosics Iván
