Budapest, 2018. (41. évfolyam)

3. szám, március - Róka Zsuzsa: Tavaszi kibábozódás

BUDAPEST 2018 március 5 A főigazgatóval, Persányi Miklós sal tör ­ténelmi térképekre hajolva azonosítjuk az Állatkert 162 éve kijelölt eredeti területét és az abból koronként „kiharapott”, funk­ciókat váltogató részeket. A történelmi Li­gethez tartozott területeik legtöbbjét mára visszakapták, megtetézve a szomszédos, a Hungária körútig érő herminamezei ré­szekkel. Ez utóbbi térségben a népszóra­koztatás különböző igényű intézményei követték egymást a millenniumi ünnep­ségek Ős-Budavárától a Vurstlin és az An­golparkon át a végül szinte rozsdaövezetté hanyatlott, 2014-ben bezárt Vidám Parkig. Vár áll majd, már nem kőhalom... – És itt van még „ékként” a Fővárosi Nagy­cirkusz: mögötte vagy egy évszázadon át bújt meg a gazdasági udvarunk. Amikor ugyanis a Millennium után csődbe jutta­tott társulati Kertet 1907-ben átvette a szé­kesfőváros, teljesen újjá is építette 1908 és 1912 között, Bárczy István főpolgármester négymillió aranykoronás költségű prog­ramjának keretében, a későbbi főigazgató, Lendl Adolf zoológus tervei szerint. Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Neuschloss Kornél világszép szecessziós állatházakat tervezett bele. Az akkori kertszervezési lo­gika a kert belsejéből az északi peremre tolta ki a kevéssé romantikus, ám létfon­tosságú kiszolgáló feladatokat. Végvidék, választóvonal jött létre itt, a profiltisztítás jelszavával kitelepített „Külső Mutatvá­nyos Telep”. Ez a rész, amely a Hermina útig nyúlt, külön bejárattal vált legendássá Vurstliként: kör- és hajóhintáival és hintás­legényeivel, céllövöldéivel, szálló porával, marasztaló sarával, The Royal Vio nevű mozijával, duplatornyos fényírdájával és horrorjeleneteket prezentáló viaszbábos Plasztikonjával. Persze népcsalogató mutatványokat már az Állat- és Növényhonosító Társulat idejé­ben, a 19. század utolsó harmadában is be­hoztak a Kertbe, hogy fenn tudják tartani. A mai Nagyszikla helyén állt például egy cirkusz, amíg arrébb, a mai helyére nem te­lepítették. Előtte az Állatkerti körúton sárga villamos járt, az utcára kihallatszott a Vur­stliból a szép muzsikaszó, nyüzsgött a nép, élet volt, zaj, mozgalmasság. Így örökítette meg ezt egy kiváló osztrák akvarellista, bizo­nyos Hans Götzinger, akinek képét éppúgy akkurátus vizsgálat tárgyává tettük, mint a megsárgult hajdani fotókat. Végül megfo­gamzott a gondolat a Cirkusz és a Körhinta közötti, mára erősen szedett-vedett utcakép békebelien stílushű megszépítésére. Mert a 2014-es területegyesítésünk nyomán mind­az, ami addig a peremre szorultan rejtőzött – az Állatkert gazdasági udvara és környé­ke –, egyszerre egy nyúlánk terület köze-Tavaszi kibábozódás Róka Zsuzsa Évszázadnyi szűkölködés után kinyújtózik az Állatkert: a régiek mellett új területeit is hatókörébe vonta egy nagyívű elképzelés. Ennek jegyében idén tavasszal is látványos változások várhatók: városképet, mentalitást egyaránt formáló, sokszínűségükben is egységes újdonságok születnek a Liget peremén. Hans Götzinger akvarellje

Next

/
Oldalképek
Tartalom