Budapest, 2018. (41. évfolyam)
3. szám, március
BUDAPEST 2018 március BUDAPEST vigalmi negyede abban feltétlenül hasonlít a többi európai bulihelyszínre, hogy itt is a sűrűn sorjázó kocsmák és éttermek, büfék adják meg a városrész alapjellegét. Mi több, akad már melléjük kábítószer- és örömlány-portfólió is, és azon sem csodálkoznánk, ha titkos kártyabarlangra derülne fény – az ilyesmi rendes vigalmi negyedből aligha hiányozhat. Budapesté abban azonban mindenképp eltér a kontinens más bulihelyszíneitől, hogy a Belső-Erzsébetvárosban az egész éjszaka hangos, nagy vigasság közepette emberek próbálnak meg hétköznapi életet élni. Még mindig jó pár ezren. A többi érintett európai városhoz hasonlóan Budapestnek is van bevétele a fapadossal érkező, zömmel pár napig maradó, a kulturális élményekre kevésbé, az olcsó italra annál inkább nyitott fiatal turistákból. Hogy mennyi, azt vonatkozó statisztikák híján mindenki csak tippelgeti – ami biztos: a nagy befizetők, a VII. kerület luxusszállodái nem a buliiparból gazdagodnak –, de sok kicsi sokra megy, és hoz a kerület 771 kocsmája közül a két körút közötti fertályra jutó 530 vendéglátóipari egység csakúgy, mint az airbnb és a lakáshotel üzletág. Budapest azonban abban igencsak eltér a sorstársaitól, hogy úgy tesz, mintha Belső-Erzsébetváros valami távoli galaxis volna, amely nem is látszik a Városház utcából. Annak ellenére, hogy a városatyákat mindössze pár száz méter választja el az éjszakánként súlyos közrendészeti gondokkal küzdő negyedtől, sőt a VII. kerület polgármestere hivatalból tagja a Fővárosi Közgyűlésnek, a testület az elmúlt évtizedben egyetlen szót sem vesztegetett a régi pesti zsidónegyed problémájára. Sőt a helyi önkormányzat által kezdeményezett népszavazás is úgy zajlott le február közepén, hogy a főváros közben meg se mukkant. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás elsősorban a kerületnek, másodsorban a világörökségi területet felügyelő államnak ad jogosítványokat az önhibáján kívül bulinegyeddé lett városrész ügyeiben való döntésre. De az mégiscsak meglepő, hogy Budapest vezetése moderátorként, a megoldás elősegítőjeként sem próbál meg ebben az ügyben fellépni: hiszen huszonnégy részre szabdaltság ide vagy oda, ez a város mégis csak egy. Ha végre azon töprengenénk, hogy közép- vagy hosszú távon hová lehet áthelyezni (átcsalogatni, átédesgetni) a kocsmatömeget a sűrű lakónegyedből, ennek a gondolkodásnak aligha lehet kézzel fogható eredménye a főváros meghatározó részvétele nélkül. Elvégre ki más egyeztethetne ingatlanokról, ki más koordinálhatná a közlekedést, ki más lenne elég erős egy veszteség-minimalizáló marketingkampány végigviteléhez? Arra viszont jobb nem is gondolni, hogy mi van, ha Budapest tényleg levette a kezét Belső-Erzsébetvárosról. Az kiderült ugyanis az eleve kudarcra ítélt népszavazás kampánya során, hogy kellően tekintélyes moderátor nélkül ez a konfliktus nem fog megoldódni. Bár tény – mégpedig igen sokat mondó –, hogy még az érintett kerületrészben is csak a szavazásra jogosultak negyede járult az urnákhoz, ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nincs baj, amit meg kéne oldani. Az érdektelenség maga is tünet: benne van a helyhatóság önvédő passzivitása csakúgy, mint az „úgysem lehet csinálni semmit” sok évtizedes lemondása, valamint hogy az „állandó” lakosok jó része már rég nyugalmasabb vidékekre menekült a turisták révén fialtatott lakcíméről. És persze az is, hogy valóban kérdés, mi lesz a temérdek kocsmahelyiséggel, ha egyszer elköltözik innen a vigalmi negyed. Kerül beléjük megint kalapos, szűcs, képkeretező, ócskás? Ki segít, hogy így legyen? Hogy hová vezet a párbeszédképtelenség, az ezekben a hetekben mindennél jobban tetten érhető a Belső-Erzsébetvárosban. A kocsmások és a turistaiparból élők triumfálnak, hiszen lám, nem kell változtatni semmin, jó lesz minden, ahogy volt. A záróra újbóli bevezetése mellett agitáló civilek elkeseredetten új harcba indultak, mert bár kevesen szavaztak, de ők zömmel az éjszakai nyugalom mellett. A helyi önkormányzat pedig láthatóan az órájára sandít. Másfél év van hátra a mandátumból, azt olyan jó lenne békében kiböjtölni, és nem nagyon törődni olyan nehezen megoldható dolgokkal, mint a látható karhatalmi jelenlét megszervezése az éjszakai utcákon, vagy a közterületi vécék – a közmeghallgatás tanúsága szerint – „szélesebb körű jogi és műszaki előkészítést igénylő” létesítése. Budapest szerepvállalása nélkülözhetetlen lenne ebben az áldatlan helyzetben. Minél előbb egy asztalhoz kellene ültetnie a feleket, a tárgyalásokon pedig elérni, hogy mindenki tegye félre az előítéleteit, és dolgozzon a közös megoldáson. Hiszen létezik kompromisszum: ahogy Stumpf István alkotmánybírói különvéleményében is megidézte, a régi Király utcában kétségkívül voltak lebujok, mulatók, kocsmák, nyilvánosházak és zengerájok. Abban a régi vigalmi negyedben azonban minden sarkon ott állt a konstábler és üzemelt a zöld villamos. Vigadtak házon belül, de csend honolt az utcákon. Így volt egyszerre vidám és élhető a régi BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XLI. évfolyam, 3. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. E-mail: budapestfolyoirat@summa-artium.hu Honlap: www.budapestfolyoirat.hu Kiadja Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon: 318-3938, fax: 318-3938 Lapigazgató Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Bőrönd Ödön meg a Westend (26. oldal) A hátsó borítón: Táncsics, a sajtó mártírja (20. oldal)
