Budapest, 2018. (41. évfolyam)
12. szám, december - Kiss Borbála: „Azt hiszem, le kell ülni a téren egy padra.”
BUDA PEST 2018 / 12 26 töltött időszakban, különböző szállodákban laktak, sőt előfordult az is, hogy az éjszakát egy moziban töltötték. A Kenyérmező utcában levő Adriában volt az otthonuk a legtovább, de ezen kívül a környék, illetve a város számtalan más hoteljében, hónapos szobáiban megfordultak. Ez leginkább attól függött, hogy az apa melyik ismerősétől kaphatott segítséget. Mert pénze általában nem volt. Anyagilag és érzelmileg is nagyon nehéz évek ezek. Előfordult, hogy éheztek, hogy se bútoruk se ruhájuk nem volt. Kisfiúként Mándy sokat volt ekkoriban egyedül. Ám mégis nagyon sokat köszönhetett ennek az időszaknak és édesapjának. Ekkor ismerkedett meg például a mozik, a kávéházak világával. Édesapjának állít emléket a Mi az, öreg? című írása, az együtt töltött évekről pedig a Francia kulcs című regény szól. „A szállodáról szólt az írás, a Hotel Adriáról. A szerkesztő úrról, meg a fiáról. A szerkesztő úr semmit se szerkeszt, nincs is lapnál. Olyan szabadúszóféle, egy-egy cikket, riportot igyekszik elhelyezni, és ez nem könnyű dolog. De ha fölhajt némi pénzt, moziba mennek a fiúval. Ez a fiú semmi egyebet nem csinál, mint az apját várja abban a szállodai szobában. A várakozásokat, a csöndes éhezéseket csak egyvalami feledteti el: a mozi. Apa jelenti a mozi világát.” Iskoláit ekkoriban (az 1934/35-ös tanévben) hagyja félbe, írásai 1937-től jelentek meg. Első, szüleinek ajánlott könyve 1943-ban jelent meg, A csőszház címmel. A Mándy Gyulával töltött évek után újra édesanyjával élt, immár a hosszú évtizedekig az otthont jelentő Fiumei út 25-ben, a Teleki tér sarkán álló OTI-házban. Innen majd csak 1984-ben költözik el feleségével, az Aulich utcába, a Batthyány örökmécsesre néző lakásba. A második világháborút, Budapest ostromát, édesapja segítségével vészelte át. Mándy Gyula, ha kellett, márpedig kellett, megjelent fia helyett a sorozóbizottság előtt,
