Budapest, 2018. (41. évfolyam)

12. szám, december - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Isten útjai

BUDA PEST 2018 / 12 4sétálunk, sétálunk ban a török hódítást, majd a mohácsi vészt követő időkben nem épülhetett imaház. Legkö­zelebb a Zichyek engedélyezték zsidó kereske­dőknek, hogy letelepedjenek Óbudán... A zsinagógába színes üvegablakokon át ömlik a fény, a fal mentén menóra és hanukia, a terem mennyezetét huszonötezer ezüstös hexagram díszíti. Középen áll a szószéknek megfelelő bima, a frigyszekrényben őrzik a vallási parancsolatokat tartalmazó Tórát. A látogatók elfoglalják helyüket a faragott szé­keken, ezúttal férfi és nő bátran keveredhet egymással; istentiszteletet viszont csak akkor lehet tartani, ha legalább tíz, tizenhárom évesnél idősebb fiú és férfi van jelen. Az épületet többféle célra használták. A mi időnkben volt múzeum, raktár, vallási műso­rok helyszíne, filmstúdió; itt forgatták a Süsü a sárkány című bábsorozatot is. A zsidók életére és történetére egyébként jellemző a változás, s amellett a hagyományőrzés. A vallási életük hasonló jegyeket mutat, hiszen a vándorlások során mindenhol felépítették a szent sátrat, benne a frigyládával. Alkalmi imaházak voltak azok, hiszen templomból számukra csak egy létezik: Jeruzsálemben, a Siratófalnál... Vonzó ételillat kúszik a sorok közé, és élénk beszélgetés hangja szűrődik át a függönyök mögül; a pappal sajnos nem találkozhatunk, mert kiszaladt gyertyát venni. Itt bent ebédel ­nek? Csodálkozik az egyik sétáló, és szívesen maradna még, de a szoros idő már csak pár mondatot engedélyez, a többihez tessék hoz­záolvasni. Folytassuk a katolikusokkal... Újból fellegek ereszkednek az égből, észak felől feltámadt a szél, elkel a nyakba húzott sálkendő. Előkerül a kulcs, és Isten másik haj­lékának ajtaja kinyílik a látogatók előtt. Tud ­ják-e, hogy Jézus valószínűleg nem úgy nézett ki, mint ahogyan a hollywoodi filmekben ábrá­zolják? A sétavezető újabb fotográfiát mutat; eszerint akár fekete hajú, zömök arcú ember, tüzes szemekkel is lehetett a keresztények feljebbvalója. Ezek után már az sem megle­pő, hogy a Krisztus halálát közvetlenül követő korokban születését alig, mennybemenetelét viszont annál inkább ünnepelték. Anyanyel ­ve arámi volt, de tudott ógörögül és héberül. Azt, hogy „én Istenem, én Istenem, miért hagy­tál el engem?” az anyanyelvén mondhatta...­Az efféle híreken hamar átugranak a hívők, hiszen a lényeg maga az eszme – tán egy órája, hogy tanultuk. Dicsértessék a Jézus Krisztus... Odabent Vivaldi-zenével, és turis ­táknak kijáró ismertetővel fogadnak. Önök az Ige ezeréves színhelyén járnak. Több templom is állt e helyen, Árpád (állítólagos) sírja felett, a Szent István koráig visszavezet­hető Fehéregyház. Az épület Szent Péter és Pál prépostsági templom és királyi szálláshely volt, a XIV. századtól pedig királynék várkas­télya. A tatárok lerombolták, helyére Nagy Lajos édesanyja, Erzsébet királyné, Szűz Mária tiszteletére épített újat. Később esperesi szék­hellyé vált, de a török dúlás elpusztította... Építette, rombolta, hitte, tagadta, a hely szentsége mindvégig megmaradt, s lett fényes plébániából szerény kápolna, azután kezdődött minden elölről. A templomban méltósággal száll a hang, súlyos oltárok, büszke szobrok hirdetik a dicsőséget, és alázattal figyelmeztetnek az intencióra, hogy ember ne legyen embernek farkasa. A sétálók szedelődzködnek, lassan csukódik mögöttük a hideg kapu. Utolsó állomásunk Budapest legrégebbi refor­mátus közösségének háza. Régészeti feltá ­rások alkalmával kiderült, hogy valamikor itt királyi vár állt. A XIII. századi köveket az idők folyamán széthordták, viszont a parókia alatt az egyik torony járószintjének darabjai meg­maradtak. II. József 1781-ben a Türelmi Rendeletben enge­délyezte templom építését, de kikötötte, hogy nem lehet tornya, és nem nyílhat az utcáról... Méltó nehézségek a reformá ­ció híveinek; Luther, Kálvin, búcsúcédulák... A társaság figyelemmel hallgatja az újabb történeteket; menne is, maradna is, és a levegőben sokáig ott cseng a mindenko­ri utolsó mondat, amellyel ki tudja már, melyik vallás földi helytartója bocsátja útnak híveit: Miután néhány percet csöndben imádkoztatok, kifelé menet nézzetek körül a világ­ban...

Next

/
Oldalképek
Tartalom