Budapest, 2018. (41. évfolyam)
11. szám, november - Gács János: ZOG BÁRÁNYA
szöveg: GÁCS JÁNOS 9 ország felé. A gépkocsikat is vasúti kocsikon, illetve hajón szállították, amint erről az itt látható forrásértékű fotó is tanúskodik. (A Törökországon, Románián, Lengyelországon, a balti államokon, és Svédországon át vezető hatalmas „körtúrára” azért volt szükség, hogy elkerüljék a fasiszta, illetve a fasizmussal szimpatizáló országokat, így hazánkat is.) A másik érdekes fotón látszik (lásd e számunk hátsó borítóját), hogy a királyi pár által használt Mercedest a vándorlás során valahol fel- vagy lerakják egy hajóra/ról. Azok a párnák, amelyek a kocsi kerekeit óvják a daru láncaitól, s amelyek a menekülés kezdetén az újszülött Lekát védték az út viszontagságaitól, jelenleg is Tóth Éva birtokában vannak. Egy másik képen a királyi pár ül ugyanebben a kabrióban, (a sofőr Bárány Antal), a harmadik képen pedig látszik, hogy – bizonyára a kocsi királyi jellegét hangsúlyozandó – a kocsi orrán a Mercedes emblémát egy nagy madárra (vélhetően az albán sasra) cserélték. Franciaország sem bizonyult azonban végső menedéknek. Egy ránk maradt naplótöredék oldalain a drámai franciaországi menekülés útvonalát ismerhetjük meg: Marseilles – Párizs Versailles – La Baule – Tours – Versailles – Le Mesnil-Saint-Denis – Párizs – Royan – Saint-Palais-sur-Mer. Hotelek, villák, paloták és egy zárda biztosítottak szállást a menekülőknek. De nemegyszer az autóban töltötték az éjszakát. A német támadás elől bombázások közepette délre, majd nyugatra tartottak. Az Atlanti-óceánnál lévő Royan városában azután a magyar személyzet (köztük Bárány Antal felesége is) elhagyta az emigránsokat, de a gépkocsivezető a király mellett maradt egészen a spanyol határnál lévő Saint-Jean-de-Luz kikötővárosig. Itt Zog és kísérete felszállt az utolsó hajóra Anglia felé, de előbb még kiadatott két bizonyítványt hű sofőrje számára. Az egyik, magyar nyelvű igazoláson Mar tiny, a Ház személyügyi minisztere igazolja, hogy Bárány úr 1938-tól 1940. június 22-ig kiválóan és magas színvonalon szolgálta urát, nemcsak sofőrként, de valamennyi autó mechanikusaként is. A másik elegáns, merített vízjeles papírra írt néhány sor egy ajándékozási okirat. I. Zog, Albánia királya a háznagy ellenjegyzésével kijelenti, hogy a 8183 RM 9 rendszámú zárt rakterű Renault teherautó Bárány Antal úr tulajdona. Ezt kapta tehát hősünk mintegy búcsúajándékul. Ezzel indult azután felesége után, és sikerült is találkozniuk, majd kalandos úton hazatérniük a háborús Európán keresztül. Itthon eladta a Renault-t, az árából vett egy kisteherautót, amellyel fuvarozást vállalt. Jó kapcsolatteremtő képességével, szakmai tudásával elérte, hogy be sem hívták katonának, miközben a német és a szovjet csapatok egyaránt igénybe vették szolgálatait. Az utóbbiak egy tiszt elszállásolásáért cserébe még védelmet is biztosítottak a család hűvösvölgyi házának. Az államosítást persze így sem kerülhette el. A teherfuvarozók szövetségénél (MATEOSZ) végzett munka után (a szövetséget Rákosiék az összes többivel együtt természetesen feloszlatták) fizikai állományba került a Kábel- és Sodronykötélgyárban, s végül garázsvezetőként fejezte be pályafutását. De térjünk vissza még egy kis időre a Jókai Anna Szalon rendezvényére! Az est díszvendége volt Piazza Hunyor Katalin is, aki nek édesapja, dr. Hunyor Imre Szolnokon jó viszonyban volt Geraldine sógorával, Baghy Andrással, s az esküvőn azzal lepte meg az ifjú királyi párt, hogy gépkocsin odaszállította a korszak egyik leghíresebb cigányprímását, Pertis Jenő t és bandáját. Az est résztvevői megtekinthették Osskó Judit „Geraldine – albán királyné” című port réfilmjét is. Osskó Judit nevére olvasóink többsége nyilván emlékszik mint az „Unokáink is látni fogják” című TV műsor főszerkesztőjére. Különös véletlen folytán telekszomszédok a Velencei-tó mellett Tóth Évával. Végül Josephine Dedet: Geraldine – magyar nő Albánia trónján című, 2015-ben megjelent könyvét ismertette Katona Ágnes , a kötet szerkesztője. (Cikkünk történelmi adatait innen merítettük.) Cikkünk hőse a király Mercedese előtt Az albán királyi udvar gépkocsijait szállító vagonok
