Budapest, 2018. (41. évfolyam)
10. szám, október - Bojár Iván András: ÉPÍTETT VILÁG - Be van fejezve a nagy mű, igen…
BUDAPEST 2018 / 10 22épített világ épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ szellemes és hasznos válaszokat megfogalmazó Lenzsér-féle ház majd csak ezután mutatja meg valódi létokát. Józan, gyakorlatias ötlet, hogy az egykori villához képest letolt térszinten helyet kapó kávézó lett a ház valódi bejárata, noha a minden irányba kiegyensúlyozott figyelemmel komponált épületen több kisebb bejárat is található. Ezt a ritka megoldású, sarokra komponált „főhomlokzatot” öleli körül a hajdani térszintet megidéző lépcsős támfal. Ez az egyetlen értelmezhetetlen, forszírozott építészeti megoldás itt, amelynek puszta kompozíciós, esztétikai szerep jut. Nehéz látni ma még, hogy ez a lépcsősor mit szolgál majd a későbbiekben? Miniteátrum lelátója lesz-e, avagy valóban lesznek, akik lépcsőként járnak-kelnek rajta? S ha mindez nem feltételezhető, úgy mi is lesz a voltaképpeni feladata a hegyoldal térszintkülönbségének eltakarásán kívül? De fontosabb ennél, hogy a ház afféle „kívül kicsi, belül nagy” hatást kelt: meglepően sokféle használati igényt képes kiszolgálni meglepően tágas és levegős terekben. Évekig elhúzódó, a lakossági elvárásokat meghallgató, ám azokat csak áttételes módon beépítő projekt született. Talán kicsit jobb, mint amit a környékbeliek eredetileg el tudtak képzelni maguknak. Az egykori petíciót kiváltó közérzetek, alapbeállítódások mindettől persze nem változnak. A haladás, városfejlődés már csak ilyen: hiába „miénk a Grund!”, egy napon mégis eltűnnek entesttel óvott területünk belakott farakásai, roppant gépek érkeznek, hamarosan új alapok gödrei ásítanak ijesztőn, s a világ menthetetlenül változik.
