Budapest, 2018. (41. évfolyam)
10. szám, október - Simplicissimus Budapestje
BUDA PEST 2018 / 10 18 Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Nézelődés a pesti utcán Évtizedek óta bámészkodom a pesti utcán, ahogy a rovat alcíme is mondja: űzöm az „alkalmazott emberlesés” tudományát. Sokféle divat-árhullámot láttam már levonulni. A divat kegyetlen dolog, mindig a keveseké: általában a szépeké és a fiataloké. Megjelenik mondjuk (huszonvalahány éves példa) egy középkori apródok viseletére emlékeztető kalapféle a szép fiatalokon, aztán a nem szép fiatalokon is. Majd következik egy átbillenési pont. Eltelik néhány hónap és jómódú, középkorú nők (némelyik kis súlyfelesleggel) szintén szemet vetnek rá. Ebben a szempillantásban a fiatalok nyugdíjazzák a holmit. Jön valami más. Az az új divat, ami most zajlik a pesti új-jármű-fronton, nem így működik. A munkába járásara használt kerékpár a nyolcvanas években kezdett újra divatba jönni, főleg diákok között. Ezek a diákok aztán munkába álltak, de a munkába biciklizésből nem engedtek. Még a városvezetést is rákényszerítették, hogy külön utakat építsenek nekik. A roller feltámasztásának példája A roller hosszú évtizedekig az óvodások járműve volt. Aki megtanult biciklizni, hátrahagyta, mert nem akarta, hogy kis pisisnek nézzék. Wim Ouboter , egy svájci banki alkalmazott gyerekkorában különösen sokat rollerezett, mert nővére egyik lába rövidebb volt, ezért biciklizni nem tudott, és a szülők minden évben új járművekkel ajándékozták meg a testvéreket. Ez jutott eszébe felnőttként, amikor gyorsabban akart eljutni kedvenc lacikonyhájába, amely túl közel volt ahhoz, hogy kocsiba szálljon, de gyalog távolinak érezte. A régi rollerjei már nem voltak meg, ezért nekiállt fabrikálni egy újat, egészen kicsi kerekeit egy görkorcsolyából operálta ki. Nemsokára készített egy összehajtható modellt, hogy járműre is fel tudjon szállni vele. Ez 1997-ben történt. Aztán otthagyta a bankot, és céget alapított a gyártására. Japánban robbant be, onnan terjedt el az egész világon. Budapesten lassan, de szívósan növekszik a számuk. Először diákok kezében lehetett látni, de lassanként felnőtt, öltönyös emberek is járni kezdtek vele. Sose felejtem azt a téli éjszakát, amikor a Nagykörút járdáján a Radnóti Színház gazdasági igazgatója és szépséges színésznő felesége jöttek velem szembe, mindketten rolleren. Vagy ötvenéves nőismerősöm a fitnesszklubból, akit munkája ötödik kerületi ingatlanokhoz köt, és négy éve le se száll a rollerről. Ettől persze fiatalabbnak is tűnik. A személyes járművek térhódítása és a Segway okozta ellenérzések megjelenése A roller ismételt elterjedése nagy lendületet adott a „személyes járművek” térhódításának. A belvárosok autótlanításának következtében nemcsak a tömegközlekedés fejlődött gyorsabban. Kiderült, hogy van igény az „első és az utolsó kilométer” megtételére szolgáló járművekre. Ugyanekkor kezdett elterjedni a városi bérbicikli. 1996-ban épült ki az első rendszer, az angliai Portsmouth kisvárosban. Ez az úgynevezett harmadik generációs rendszer, amelyhez dokkoló állomások tartoznak, de bármelyikhez vissza lehet vinni a masinát. A negyedik generáció is megjelent már Pesten, Donkey néven. Annak nincsenek dokkoló állomásai. A Segway nagyon feltűnő, elsősorban a turizmusban erős, mert vele be lehetett lépni a gyalogos zónákba. Legalább is addig, amíg sok városban egyre másra be nem tiltják a belvárosi használatot. A Segway nagyon drága masina, a saját cél ra vásárlás – Budapesten – nem nagyon merült fel. Máig egzotikus szerkezet maradt. Lehet, hogy a tiltások előbb-utóbb a kihalásához vezetnek? Újfajta járművek Budapesten Gyakran látható az utcákon (az úttesten vagy a gyalogos övezetekben) a „monstreroller” nevű jármű, amellyel egy (vagy több?) utazási iroda vezetett túrákat tart, de bérelni is lehet őket. A hihetetlenül masszív jármű jellemzője a 9 hüvelyk széles két gumiabroncs, az ülés és az alacsony súlypont. Állva vagy ülve lehet használni. Az E-Magine nevű túraszervező cég a következő adatokat adja meg róla: – sebességhatár: 25 km/h, – egyszerre megtehető táv: 50 km, – korhatár: csak 16 év felett, – maximális súly: 140 kg, – beleszeretési arány: 100%. A tízes évek közepétől kezdtek szaporodni a turisták által használt mindenféle különös, nevenincs járművek. Ezek mindegyike elektromossággal működik, azaz nagyon csendes. A legtöbb állva való közlekedésre szolgál. Először külföldi utazásaimon, majd Budapesten is felfigyeltem rájuk. Már-már olyan méretű és változatosságú design forradalom tanúi lehetünk, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt a mobiltelefonok piacán. A két legfeltűnőbb újítás a hoverboard és az elektromos egykerekű. Ez a két jármű saját használatra készül, bérelhető változattal még nem találkoztam, Budapesten legalábbis nem. A Hoverboard (magyar elnevezése tudtommal nincs) nem más, mint a menetirányra merőleges, gumival borított fémplató, amelynek a két végén van egyegy kis méretű kerék. Szinte minden gyakorlás nélkül használható. Még érdekesebb az egyre gyakrabban látható „elektromos egykerekű”. Ennek nevét angolból fordítottam, elterjedt neve tudtommal még ennek sincs. Ez gyorsabb, mint a hoverboard, igaz, kicsit többet kell gyakorolni a használatát. 12 és 18
